| dbo:abstract
|
- A kelták azt vallották, hogy a fák az emberek ősei. Legfontosabb fának a tölgyet, az ég istenének növényét találták. Kultikus helyeik is a tölgyesekben voltak. A druidák ide visszavonulva vívták utolsó harcaikat a keresztények ellen. A kelta ábécé, az ogham betűi is fákról lettek elnevezve. Minden törzsnek volt egy szent fája (élet fája), ez alatt a királyokat avatták. Ez a fa a törzs területének közepén állt, az egység és a biztonság jelképeként. Ha az ellenség kidöntötte a növényt, ezzel meggyalázta, és romlásba döntötte a népet. A szent fa annyira fontos volt, hogy egy kisebb fát ami a közelében nőtt, gyökerestől elvitték a csatába, mert azt hitték, hogy amíg ez náluk marad, akkor erejük biztosított lesz. Másik szent növényük a tölgy mellett a rajtuk élősködő fagyöngy volt. Plinius szerint: "A druidák semmit sem tartanak szebbnek a fagyöngynél, és annál a tölgyfánál, amelyen nő. Tölgyerdőket választanak ki ligetekül, és a fa levelei nélkül semmilyen szertartást nem végeznek. Azt hiszik ugyanis, hogy ami ezen a fákon nő, az az égből küldetett, és annak a jele, hogy a fát maga az isten választotta ki. Nagyon ritkán lehet fagyöngyöt lelni, de mikor találnak, ünnepi szertartást végeznek. Ezt a hold hatodik napján végzik el, a holdtól számítják hónapjaik, éveik, és harmincesztendős évköreik kezdetét. Miután megtették a kellő előkészületeket a fa alatti áldozatra és lakomára, egyetemes gyógyítóként üdvözlik a fagyöngyöt, és két olyan fehér bikát vezetnek a helyszínre, amelyek soha nem voltak megkötve. Egy fehér ruhába öltözött pap felmászik a fára, és aranysarlóval levágja a fagyöngöt, ezt fehér vászonba teszik. Azután feláldozzák az állatokat, és imádkoznak, hogy isten virágoztassa fel a maga ajándékát, és azokat, akiknek juttatta. Azt hiszik, hogy a fagyöngyből készített ital a állatokat termékenységre készteti, és minden méreg ellenszere. Tűz eloltására is alkalmas." A Bile (szent fa) felső világa , az ég , az istenek lakhelye, (a fa levelei és koronája). A fa középső része, a törzs, a fizikai a világ, az emberek területe. Az alsó világ a fa gyökere, az ősök, a tenger az Immara, azaz a túlvilági utazások színhelye. (hu)
- A kelták azt vallották, hogy a fák az emberek ősei. Legfontosabb fának a tölgyet, az ég istenének növényét találták. Kultikus helyeik is a tölgyesekben voltak. A druidák ide visszavonulva vívták utolsó harcaikat a keresztények ellen. A kelta ábécé, az ogham betűi is fákról lettek elnevezve. Minden törzsnek volt egy szent fája (élet fája), ez alatt a királyokat avatták. Ez a fa a törzs területének közepén állt, az egység és a biztonság jelképeként. Ha az ellenség kidöntötte a növényt, ezzel meggyalázta, és romlásba döntötte a népet. A szent fa annyira fontos volt, hogy egy kisebb fát ami a közelében nőtt, gyökerestől elvitték a csatába, mert azt hitték, hogy amíg ez náluk marad, akkor erejük biztosított lesz. Másik szent növényük a tölgy mellett a rajtuk élősködő fagyöngy volt. Plinius szerint: "A druidák semmit sem tartanak szebbnek a fagyöngynél, és annál a tölgyfánál, amelyen nő. Tölgyerdőket választanak ki ligetekül, és a fa levelei nélkül semmilyen szertartást nem végeznek. Azt hiszik ugyanis, hogy ami ezen a fákon nő, az az égből küldetett, és annak a jele, hogy a fát maga az isten választotta ki. Nagyon ritkán lehet fagyöngyöt lelni, de mikor találnak, ünnepi szertartást végeznek. Ezt a hold hatodik napján végzik el, a holdtól számítják hónapjaik, éveik, és harmincesztendős évköreik kezdetét. Miután megtették a kellő előkészületeket a fa alatti áldozatra és lakomára, egyetemes gyógyítóként üdvözlik a fagyöngyöt, és két olyan fehér bikát vezetnek a helyszínre, amelyek soha nem voltak megkötve. Egy fehér ruhába öltözött pap felmászik a fára, és aranysarlóval levágja a fagyöngöt, ezt fehér vászonba teszik. Azután feláldozzák az állatokat, és imádkoznak, hogy isten virágoztassa fel a maga ajándékát, és azokat, akiknek juttatta. Azt hiszik, hogy a fagyöngyből készített ital a állatokat termékenységre készteti, és minden méreg ellenszere. Tűz eloltására is alkalmas." A Bile (szent fa) felső világa , az ég , az istenek lakhelye, (a fa levelei és koronája). A fa középső része, a törzs, a fizikai a világ, az emberek területe. Az alsó világ a fa gyökere, az ősök, a tenger az Immara, azaz a túlvilági utazások színhelye. (hu)
|
