dbo:abstract
|
- A keratoconus (ejtsd: keratokónusz; a görög kerato- szaru, szaruhártya; és konos kúp szavakból), a szem rendellenessége, melynél a szaruhártyában bekövetkező strukturális változások miatt annak egy része elvékonyodik és kúpszerűen kiemelkedik a szemfelszín normális görbületéből. A keratoconus lényegesen torzíthatja a látást, gyakori a , fénycsíkok észlelése, valamint a . Általában kamaszkorban (12-19 évesen) diagnosztizálják, legsúlyosabb formáját pedig a beteg 20-as, 30-as éveiben érheti el. Ha mindkét szemet érinti, a látásromlás hatással lehet a járművezetési, olvasási képességre. Legtöbb esetben a kontaktlencse továbbra is lehetővé teszi a normális életvitelt. További romlás esetén műtéti beavatkozás válhat szükségessé, pl. kollagén cross-linking, intrastromális szaruhártya-gyűrű beültetése, vagy . Ezzel együtt – az egyénileg kiszámíthatatlan lefolyása ellenére – a keratoconus gyakran kezelhető úgy, hogy a beteg életminősége semmilyen, vagy csak kismértékű romlást szenvedjen. A keratoconus nagyjából minden ezredik embert érinti, gyakorisága országonként 1:500 és 1:2000 között változik. A világ minden részén előfordul, bár gyakorisága a különböző etnikai csoportokban eltérő. A dél-ázsiaiak körében viszonylag gyakori. A differenciáldiagnózis nehézsége miatt azonban ezek az adatok nem pontosak. A betegség pontos oka még bizonytalan, de a szaruhártyában jelenlévő enzimek káros tevékenységével hozzák kapcsolatba. Down-szindrómásoknál az átlagosnál gyakrabban jelenik meg. A genetikai eredet valószínűsíthető, pusztán a hozzátartozók közötti átlagosnál nagyobb előfordulási gyakoriságból is. (hu)
- A keratoconus (ejtsd: keratokónusz; a görög kerato- szaru, szaruhártya; és konos kúp szavakból), a szem rendellenessége, melynél a szaruhártyában bekövetkező strukturális változások miatt annak egy része elvékonyodik és kúpszerűen kiemelkedik a szemfelszín normális görbületéből. A keratoconus lényegesen torzíthatja a látást, gyakori a , fénycsíkok észlelése, valamint a . Általában kamaszkorban (12-19 évesen) diagnosztizálják, legsúlyosabb formáját pedig a beteg 20-as, 30-as éveiben érheti el. Ha mindkét szemet érinti, a látásromlás hatással lehet a járművezetési, olvasási képességre. Legtöbb esetben a kontaktlencse továbbra is lehetővé teszi a normális életvitelt. További romlás esetén műtéti beavatkozás válhat szükségessé, pl. kollagén cross-linking, intrastromális szaruhártya-gyűrű beültetése, vagy . Ezzel együtt – az egyénileg kiszámíthatatlan lefolyása ellenére – a keratoconus gyakran kezelhető úgy, hogy a beteg életminősége semmilyen, vagy csak kismértékű romlást szenvedjen. A keratoconus nagyjából minden ezredik embert érinti, gyakorisága országonként 1:500 és 1:2000 között változik. A világ minden részén előfordul, bár gyakorisága a különböző etnikai csoportokban eltérő. A dél-ázsiaiak körében viszonylag gyakori. A differenciáldiagnózis nehézsége miatt azonban ezek az adatok nem pontosak. A betegség pontos oka még bizonytalan, de a szaruhártyában jelenlévő enzimek káros tevékenységével hozzák kapcsolatba. Down-szindrómásoknál az átlagosnál gyakrabban jelenik meg. A genetikai eredet valószínűsíthető, pusztán a hozzátartozók közötti átlagosnál nagyobb előfordulási gyakoriságból is. (hu)
|