| dbo:abstract
|
- A kettős szám (duális) egyes nyelvekben névszó‑ és igeragozási alak az egyes és többes szám mellett. Jellemző például a sémi nyelvekre (arab, héber), az indoeurópai alapnyelvre, és annak nyomán a nyelvcsalád tagjaira, előfordul az archaikus latinban, emlékét őrzik bizonyos alakok és jelenségek, a görögben (még az igeragozásban is), és megvolt a szláv nyelvekben is, de ezek közül már csak kevesen használják (például a szlovén). Több finnugor nyelvben is megtalálható még, mint például az északi számiban vagy a nyenyecben; illetve valószínűleg az ugor nyelvekben is megvolt valaha, így a magyarban is, erre utal a két és kettő számnevek külön megléte (manysiul kit és kitig). A magyarban a kettős szám eltűnésekor nem a többesbe olvadt bele, hanem az egyesbe, ezért van, hogy a legtöbb európai nyelvvel ellentétben nem mondjuk a páros testrészek nevét többes számban. (hu)
- A kettős szám (duális) egyes nyelvekben névszó‑ és igeragozási alak az egyes és többes szám mellett. Jellemző például a sémi nyelvekre (arab, héber), az indoeurópai alapnyelvre, és annak nyomán a nyelvcsalád tagjaira, előfordul az archaikus latinban, emlékét őrzik bizonyos alakok és jelenségek, a görögben (még az igeragozásban is), és megvolt a szláv nyelvekben is, de ezek közül már csak kevesen használják (például a szlovén). Több finnugor nyelvben is megtalálható még, mint például az északi számiban vagy a nyenyecben; illetve valószínűleg az ugor nyelvekben is megvolt valaha, így a magyarban is, erre utal a két és kettő számnevek külön megléte (manysiul kit és kitig). A magyarban a kettős szám eltűnésekor nem a többesbe olvadt bele, hanem az egyesbe, ezért van, hogy a legtöbb európai nyelvvel ellentétben nem mondjuk a páros testrészek nevét többes számban. (hu)
|
