| dbo:abstract
|
- A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb. valós és bizonyos a jelenben, ilyen volt a múltban vagy ilyen lesz a jövőben. Tények igemódjaként a tartalmilag reális és a közlés szándéka szerint kijelentő mondat állítmányáé, amely logikailag lehet állító vagy tagadó. Állító vagy tagadó kérdő mondat állítmányának a módja is lehet, amely valósként fejezi ki a cselekvést, de ezt a valóságot a válasz hivatott megerősíteni. Ugyanakkor mindenféle mondategység állítmányának lehet a módja, akár egyszerű mondat, akár összetett mondatban tagmondatként fő- vagy mellékmondat. A többi igemódhoz és az igenevekhez képest ez az egyedüli jelöletlen mód, azaz nincs jellegzetes morfémája, másként kifejezve morfémája zéró. A kijelentő mód valójában egyes időalakok morfémái révén azonosítható. Ez a mód az egyetlen, amely az igeidő mindhárom alapvető jelentését kifejezi. Egyes nyelvekben, mint amilyen a francia, az angol stb. ez árnyaltabban lehetséges, mint más igemódok és az igenevek esetében, mivel kijelentő módban van a legtöbb igeidő-paradigma. (hu)
- A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb. valós és bizonyos a jelenben, ilyen volt a múltban vagy ilyen lesz a jövőben. Tények igemódjaként a tartalmilag reális és a közlés szándéka szerint kijelentő mondat állítmányáé, amely logikailag lehet állító vagy tagadó. Állító vagy tagadó kérdő mondat állítmányának a módja is lehet, amely valósként fejezi ki a cselekvést, de ezt a valóságot a válasz hivatott megerősíteni. Ugyanakkor mindenféle mondategység állítmányának lehet a módja, akár egyszerű mondat, akár összetett mondatban tagmondatként fő- vagy mellékmondat. A többi igemódhoz és az igenevekhez képest ez az egyedüli jelöletlen mód, azaz nincs jellegzetes morfémája, másként kifejezve morfémája zéró. A kijelentő mód valójában egyes időalakok morfémái révén azonosítható. Ez a mód az egyetlen, amely az igeidő mindhárom alapvető jelentését kifejezi. Egyes nyelvekben, mint amilyen a francia, az angol stb. ez árnyaltabban lehetséges, mint más igemódok és az igenevek esetében, mivel kijelentő módban van a legtöbb igeidő-paradigma. (hu)
|
