| dbo:abstract
|
- Király Béla (Kaposvár, 1912. április 14. – Budapest, 2009. július 4.) magyar vezérezredes, hadtörténész, politikus, az MTA külső tagja. Elsősorban mint az 1956-os forradalom nemzetőrségének vezetője vált ismertté. A Ludovika elvégzése után, a II. világháborúban vezérkari tisztként szolgált Horthy és Szálasi időszakában. 1945 márciusában nem távozott az Ausztria felé visszavonuló magyar hadseregcsoportokkal, hanem a Kőszeget védő erők parancsnokaként megadta magát a szovjet csapatoknak. A hadifogoly vonatról megszökve hazatért. 1945 nyarán belépett a Magyar Kommunista Pártba, háborús szerepét igazolva sikerült az új hadseregben is a vezérkarba kerülnie. 1946-ban őrnaggyá, 1949-ben vezérkari ezredessé léptetik elő. 1949-ben Berkesi András beszervezte és a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Katona Politikai Osztály ügynöke lett. Közreműködésével több embert elitéltek, bebörtönöztek. Lojalitása ellenére a hadsereget is elérő koncepciós „tisztogatás” második hullámában halálra ítélték. Életfogytiglani szabadságvesztésre enyhített büntetéséből 1956 szeptemberében szabadulva, október 28-ától megbízták a forradalom nemzetőrségének megszervezésével és vezetésével, kinevezték Budapest nemzetőrparancsnokának. November 4-étől, a szovjet túlerőt látva, csapatával előbb a budai hegyekbe, majd Nagykovácsiba vonult vissza, innen Ausztriába távozott. Az USA-ba emigrálva a forradalom ügyét képviselte, könyvkiadó vállalatot igazgatott és egyetemi tanár volt az 1990-es rendszerváltásig, amikor visszatérve Magyarországra országgyűlési képviselő, majd az Orbán- és a Medgyessy-kormány mellett katonapolitikai tanácsadói szerepet vállalt. (hu)
- Király Béla (Kaposvár, 1912. április 14. – Budapest, 2009. július 4.) magyar vezérezredes, hadtörténész, politikus, az MTA külső tagja. Elsősorban mint az 1956-os forradalom nemzetőrségének vezetője vált ismertté. A Ludovika elvégzése után, a II. világháborúban vezérkari tisztként szolgált Horthy és Szálasi időszakában. 1945 márciusában nem távozott az Ausztria felé visszavonuló magyar hadseregcsoportokkal, hanem a Kőszeget védő erők parancsnokaként megadta magát a szovjet csapatoknak. A hadifogoly vonatról megszökve hazatért. 1945 nyarán belépett a Magyar Kommunista Pártba, háborús szerepét igazolva sikerült az új hadseregben is a vezérkarba kerülnie. 1946-ban őrnaggyá, 1949-ben vezérkari ezredessé léptetik elő. 1949-ben Berkesi András beszervezte és a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Katona Politikai Osztály ügynöke lett. Közreműködésével több embert elitéltek, bebörtönöztek. Lojalitása ellenére a hadsereget is elérő koncepciós „tisztogatás” második hullámában halálra ítélték. Életfogytiglani szabadságvesztésre enyhített büntetéséből 1956 szeptemberében szabadulva, október 28-ától megbízták a forradalom nemzetőrségének megszervezésével és vezetésével, kinevezték Budapest nemzetőrparancsnokának. November 4-étől, a szovjet túlerőt látva, csapatával előbb a budai hegyekbe, majd Nagykovácsiba vonult vissza, innen Ausztriába távozott. Az USA-ba emigrálva a forradalom ügyét képviselte, könyvkiadó vállalatot igazgatott és egyetemi tanár volt az 1990-es rendszerváltásig, amikor visszatérve Magyarországra országgyűlési képviselő, majd az Orbán- és a Medgyessy-kormány mellett katonapolitikai tanácsadói szerepet vállalt. (hu)
|
