| dbo:abstract
|
- A Kiss Ferenc Erdészeti Technikum az Agrárminisztérium (korábban Földművelésügyi Minisztérium) által fenntartott szegedi gimnázium. Az iskola története a kezdetektől Az iskola fél évszázados fennállása alatt sok változás következett be az erdészképzésben. A Szegedre kerüléséig meglehetősen rögös volt az út. A középfokú erdészeti szakképzés szükségességének gondolata felvetődött már a második világháború előtt, de csak a háború befejezése után bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások sürgették a szakember képzés ezen új formájának kialakítását. Így hívta életre az FM 1948. augusztusában kelt alapító rendelete Esztergomban az Erdőgazdasági Középiskolát. Valójában ezt lehet tekinteni a jelenlegi iskola eszmei elődjének. Az alig egy éves működés után a Kormány rendeletben megszüntette a középiskolát és 1949 szeptemberében létrehozta a Mezőgazdasági Gimnázium Erdészeti Tagozatát, melyet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe utalt. Az esztergomi elhelyezés — főleg a kollégium — nem volt megfelelő, ezért 1950. nyarán az erdészeti szakoktatást az FM itt megszüntette, de megszüntette egyúttal a mezőgazdasági gimnáziumokat is. Ugyanakkor megnyitotta már 1950. őszén az Erdészeti Technikumot Sopronban, a Mezőgazdasági Technikum Erdészeti Tagozatát Debrecenben. A Tanulmányi időt a földművelésügyi miniszter tekintettel a nagy középkáder hiányra — 3 évben állapította meg, s ezt az 1952-53-as tanévtől emelte fel 4 évre. A debreceni elhelyezés is ideiglenesnek bizonyult, mert nem volt helye az iskolának. Az itteni öt tanév alatt hol csak tagozatként, hol önállóként működött. A végzett technikusokat országszerte várták az erdőgazdaságok, a képzést stabilizálni kellett. A bizonytalan körülményeket az FM úgy szüntette meg, hogy Debrecen-Pallagról az erdészeti tagozatot Szegedre helyezte. Az erdészképzés Szegeden tehát az 1955-56-os tanévben indult be és az iskola neve Erdészeti Technikum lett. A város befogadta az iskolát, számára nem volt új az erdészképzés. Adatok bizonyítják, hogy 1883-ban az ásotthalmi Erdészeti Szakiskola megalapításához igen komoly támogatást nyújtott. Még a debreceni években alakult ki egy olyan szakosodás, hogy a soproni iskola a hegyvidéki, a debreceni pedig az alföldi erdőgazdálkodást segítse technikusok képzésével. Ez utóbbinak megvolt az adottsága Szegeden is, hiszen a környékén a homokfásításnak, a térségben pedig a szikfásításnak és az ártéri erdőgazdálkodásnak hagyományai és értékes eredményei voltak. Ezenkívül Szeged a fafeldolgozó ipar jelentős objektumaival is rendelkezett, hiszen itt üzemelt egy falemezgyár, egy fűrészüzem, valamint ládagyár, gyufagyár és bútorgyár is. 1955. szeptember 1-én, az egykori Tunyogi Gimnázium épületében kezdődött meg az oktatás, amely jelenleg is az iskola tanügyi épülete. Ebben ők az időben irt már mezőgazdászokat, kertészeket képeztek 4 éves technikusi formában, de volt kétszer öt hónapos, "Téli Gazdasági Iskola" és az állami gazdaságok részére tíz hónapos brigádvezetői képzés is. Így az erdészeti és a mezőgazdasági oktatás, közös tantestülettel, közös irányítással működött. A tantestület létszáma ekkor 21 fő volt, 5 erdőmérnök jött Debrecenből, a gazdászokat 3, a kertészeket 1, a közismereti tantárgyakat 12 tanár oktatta. Ugyancsak 1955-ben kapta meg az iskola a Munkácsy utca 9. szám alatti Ady Endre Népi Kollégium épületét, amely korábban minorita rendház volt. A méteres falak ridegséget, a 8-30 ágyas szobák zsúfoltságot eredményeztek. A negatívumok ellenére az épület használati jogának megszerzése létfontosságú volt, enélkül az iskola nem működhetett volna. A diákotthonnak — amely csak 1960. november 7-én kapott kollégiumi címet — viszont nagy pozitívuma volt a városközpont és az iskola közelsége, hiszen ez utóbbiban üzemelt a konyha és a tantermekben tartották a szilenciumi foglalkozásokat. (hu)
- A Kiss Ferenc Erdészeti Technikum az Agrárminisztérium (korábban Földművelésügyi Minisztérium) által fenntartott szegedi gimnázium. Az iskola története a kezdetektől Az iskola fél évszázados fennállása alatt sok változás következett be az erdészképzésben. A Szegedre kerüléséig meglehetősen rögös volt az út. A középfokú erdészeti szakképzés szükségességének gondolata felvetődött már a második világháború előtt, de csak a háború befejezése után bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások sürgették a szakember képzés ezen új formájának kialakítását. Így hívta életre az FM 1948. augusztusában kelt alapító rendelete Esztergomban az Erdőgazdasági Középiskolát. Valójában ezt lehet tekinteni a jelenlegi iskola eszmei elődjének. Az alig egy éves működés után a Kormány rendeletben megszüntette a középiskolát és 1949 szeptemberében létrehozta a Mezőgazdasági Gimnázium Erdészeti Tagozatát, melyet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe utalt. Az esztergomi elhelyezés — főleg a kollégium — nem volt megfelelő, ezért 1950. nyarán az erdészeti szakoktatást az FM itt megszüntette, de megszüntette egyúttal a mezőgazdasági gimnáziumokat is. Ugyanakkor megnyitotta már 1950. őszén az Erdészeti Technikumot Sopronban, a Mezőgazdasági Technikum Erdészeti Tagozatát Debrecenben. A Tanulmányi időt a földművelésügyi miniszter tekintettel a nagy középkáder hiányra — 3 évben állapította meg, s ezt az 1952-53-as tanévtől emelte fel 4 évre. A debreceni elhelyezés is ideiglenesnek bizonyult, mert nem volt helye az iskolának. Az itteni öt tanév alatt hol csak tagozatként, hol önállóként működött. A végzett technikusokat országszerte várták az erdőgazdaságok, a képzést stabilizálni kellett. A bizonytalan körülményeket az FM úgy szüntette meg, hogy Debrecen-Pallagról az erdészeti tagozatot Szegedre helyezte. Az erdészképzés Szegeden tehát az 1955-56-os tanévben indult be és az iskola neve Erdészeti Technikum lett. A város befogadta az iskolát, számára nem volt új az erdészképzés. Adatok bizonyítják, hogy 1883-ban az ásotthalmi Erdészeti Szakiskola megalapításához igen komoly támogatást nyújtott. Még a debreceni években alakult ki egy olyan szakosodás, hogy a soproni iskola a hegyvidéki, a debreceni pedig az alföldi erdőgazdálkodást segítse technikusok képzésével. Ez utóbbinak megvolt az adottsága Szegeden is, hiszen a környékén a homokfásításnak, a térségben pedig a szikfásításnak és az ártéri erdőgazdálkodásnak hagyományai és értékes eredményei voltak. Ezenkívül Szeged a fafeldolgozó ipar jelentős objektumaival is rendelkezett, hiszen itt üzemelt egy falemezgyár, egy fűrészüzem, valamint ládagyár, gyufagyár és bútorgyár is. 1955. szeptember 1-én, az egykori Tunyogi Gimnázium épületében kezdődött meg az oktatás, amely jelenleg is az iskola tanügyi épülete. Ebben ők az időben irt már mezőgazdászokat, kertészeket képeztek 4 éves technikusi formában, de volt kétszer öt hónapos, "Téli Gazdasági Iskola" és az állami gazdaságok részére tíz hónapos brigádvezetői képzés is. Így az erdészeti és a mezőgazdasági oktatás, közös tantestülettel, közös irányítással működött. A tantestület létszáma ekkor 21 fő volt, 5 erdőmérnök jött Debrecenből, a gazdászokat 3, a kertészeket 1, a közismereti tantárgyakat 12 tanár oktatta. Ugyancsak 1955-ben kapta meg az iskola a Munkácsy utca 9. szám alatti Ady Endre Népi Kollégium épületét, amely korábban minorita rendház volt. A méteres falak ridegséget, a 8-30 ágyas szobák zsúfoltságot eredményeztek. A negatívumok ellenére az épület használati jogának megszerzése létfontosságú volt, enélkül az iskola nem működhetett volna. A diákotthonnak — amely csak 1960. november 7-én kapott kollégiumi címet — viszont nagy pozitívuma volt a városközpont és az iskola közelsége, hiszen ez utóbbiban üzemelt a konyha és a tantermekben tartották a szilenciumi foglalkozásokat. (hu)
|
