| dbo:abstract
|
- A Kodály-módszer egy zenepedagógiai koncepció, ami Kodály Zoltán zenepedagógiai módszereit foglalja össze. Kodály mindössze a nevelési elveit foglalta össze, és nem épített fel szisztematikus tantervet vagy tanegységeket. Az elveket tanítványaival beszélgetve utólag gyűjtötte össze, miután 1925-től kezdődően zenepedagógiával kezdett foglalkozni. Kodály számára meghatározó volt a vidéki népesség egyszerű népzenéje, ami gyűjtőútjaitól kezdve egész életében foglalkoztatta. 1925 előtt működött zenészként, néprajzosként és zenetudósként. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, és zeneszerzésből szerzett diplomát. 1906-ban értekezést adott ki a magyar népdal versszakszerkezetéről. Zoltai Mátyás 1911-ben megjelent Zeneelmélet és összhangzattan című könyvében Kodály Zoltán a zenetanítás céljaként azt jelölte meg, hogy a tanulók megtanuljanak kottát olvasni, abból énekelni, és hallás után dallamot lekottázni. 1925 fordulópontot jelentett mind Kodály, mind a magyar zenepedagógia számára. Elképzeléseit egy csapat osztálykiránduláson éneklő lánnyal való találkozás hatására gondolta át. Ez akkora hatással volt rá, hogy ezután mindenütt zenei analfabétákat látott. Ennek a hatására ismerte fel, hogy egy falusi énektanár fontosabb, mint egy operaigazgató, és ettől kezdve vált számára olyan fontossá az egész nép zenei nevelése. Célja eléréséhez a továbbiakban összekapcsolta zenepedagógiai és zeneszerzői tevékenységét. Abban az időben csak a középiskolában tanítottak némi éneket és zenét. 1935-től Ádám Jenővel közösen hosszú távú projektet dolgozott ki a zenetanítás megreformálására az általános és a középiskolában. Új tantervet és tanítási módszertant állítottak össze, új dalokat szereztek a gyerekek számára. Az általuk kiadott könyvek később nagy hatással voltak mind a magyar, mind a nagyvilágbeli ének-zenei nevelésre. A Kodály-koncepció bevezetése 1945 szeptemberében indult Pécsett, három előképzős szolfézs csoporttal, Agócsy László, Weininger Margit és Maros Rudolf közreműködésével, Kodály személyes irányítása, ellenőrzése mellett, Pécsett. A bemutató tanításra 1945. október 27-én Pécsett, a mai Leőwey Klára Gimnázium, az akkori Notre Dame zárda nagytermében Agócsy László előképzős szolfézs csoportja részvételével került sor. 2016-ban a módszert az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította. (hu)
- A Kodály-módszer egy zenepedagógiai koncepció, ami Kodály Zoltán zenepedagógiai módszereit foglalja össze. Kodály mindössze a nevelési elveit foglalta össze, és nem épített fel szisztematikus tantervet vagy tanegységeket. Az elveket tanítványaival beszélgetve utólag gyűjtötte össze, miután 1925-től kezdődően zenepedagógiával kezdett foglalkozni. Kodály számára meghatározó volt a vidéki népesség egyszerű népzenéje, ami gyűjtőútjaitól kezdve egész életében foglalkoztatta. 1925 előtt működött zenészként, néprajzosként és zenetudósként. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, és zeneszerzésből szerzett diplomát. 1906-ban értekezést adott ki a magyar népdal versszakszerkezetéről. Zoltai Mátyás 1911-ben megjelent Zeneelmélet és összhangzattan című könyvében Kodály Zoltán a zenetanítás céljaként azt jelölte meg, hogy a tanulók megtanuljanak kottát olvasni, abból énekelni, és hallás után dallamot lekottázni. 1925 fordulópontot jelentett mind Kodály, mind a magyar zenepedagógia számára. Elképzeléseit egy csapat osztálykiránduláson éneklő lánnyal való találkozás hatására gondolta át. Ez akkora hatással volt rá, hogy ezután mindenütt zenei analfabétákat látott. Ennek a hatására ismerte fel, hogy egy falusi énektanár fontosabb, mint egy operaigazgató, és ettől kezdve vált számára olyan fontossá az egész nép zenei nevelése. Célja eléréséhez a továbbiakban összekapcsolta zenepedagógiai és zeneszerzői tevékenységét. Abban az időben csak a középiskolában tanítottak némi éneket és zenét. 1935-től Ádám Jenővel közösen hosszú távú projektet dolgozott ki a zenetanítás megreformálására az általános és a középiskolában. Új tantervet és tanítási módszertant állítottak össze, új dalokat szereztek a gyerekek számára. Az általuk kiadott könyvek később nagy hatással voltak mind a magyar, mind a nagyvilágbeli ének-zenei nevelésre. A Kodály-koncepció bevezetése 1945 szeptemberében indult Pécsett, három előképzős szolfézs csoporttal, Agócsy László, Weininger Margit és Maros Rudolf közreműködésével, Kodály személyes irányítása, ellenőrzése mellett, Pécsett. A bemutató tanításra 1945. október 27-én Pécsett, a mai Leőwey Klára Gimnázium, az akkori Notre Dame zárda nagytermében Agócsy László előképzős szolfézs csoportja részvételével került sor. 2016-ban a módszert az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította. (hu)
|
