| dbo:abstract
|
- A kognitív disszonancia szociálpszichológiai elmélet, melyet Leon Festinger amerikai pszichológus alkotott meg 1957-ben. Az elmélet alapgondolata, hogy amikor valamilyen új információ vagy ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor , belső feszültséget élünk át.Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk. Például valaki egy bizonyos márkájú mosóport vásárol, mivel azt gondolja, hogy az a kapható legjobb termék. Ilyenkor a vásárló által tartott tudattartalom az, hogy jó mosóport vett.Ha azonban a vásárlás után olyan ismeret érkezik, mely szerint kapható egy jobb mosópor is (például egy reklám révén), akkor a két ellentmondó tudattartalmat valahogyan összhangba kell hozni. Maga Festinger a következő szavakkal írta le elméletét [Festinger, 2000, 76.]: „Az általunk megfogalmazott disszonanciaelmélet lényege meglehetősen egyszerű, és a következő állításokkal ragadható meg: 1.
* A kognitív elemek között lehetségesek disszonáns vagy 'nem megfelelő' kapcsolatok. 2.
* A disszonancia jelenléte a disszonancia redukciójára, illetve a disszonancia növekedésének elkerülésére irányuló nyomást idéz elő. 3.
* Ezen nyomás megnyilvánulhat viselkedésbeli és kognitív változásokban, valamint az új információkkal és véleményekkel szemben tanúsított óvatosságban.” (hu)
- A kognitív disszonancia szociálpszichológiai elmélet, melyet Leon Festinger amerikai pszichológus alkotott meg 1957-ben. Az elmélet alapgondolata, hogy amikor valamilyen új információ vagy ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor , belső feszültséget élünk át.Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk. Például valaki egy bizonyos márkájú mosóport vásárol, mivel azt gondolja, hogy az a kapható legjobb termék. Ilyenkor a vásárló által tartott tudattartalom az, hogy jó mosóport vett.Ha azonban a vásárlás után olyan ismeret érkezik, mely szerint kapható egy jobb mosópor is (például egy reklám révén), akkor a két ellentmondó tudattartalmat valahogyan összhangba kell hozni. Maga Festinger a következő szavakkal írta le elméletét [Festinger, 2000, 76.]: „Az általunk megfogalmazott disszonanciaelmélet lényege meglehetősen egyszerű, és a következő állításokkal ragadható meg: 1.
* A kognitív elemek között lehetségesek disszonáns vagy 'nem megfelelő' kapcsolatok. 2.
* A disszonancia jelenléte a disszonancia redukciójára, illetve a disszonancia növekedésének elkerülésére irányuló nyomást idéz elő. 3.
* Ezen nyomás megnyilvánulhat viselkedésbeli és kognitív változásokban, valamint az új információkkal és véleményekkel szemben tanúsított óvatosságban.” (hu)
|
