| dbo:abstract
|
- Kogurjo (hangul: 고구려, handzsa: 高句麗, RR: Goguryeo; i. e. 37 – i. sz. 668) az úgynevezett legnagyobb területével rendelkező állama volt a Koreai-félsziget területén, melyet a legenda szerint Ko Dzsumong (Go Jumong) alapított a Tedong (Daedong) folyó völgyében. Történészek szerint valószínűbb, hogy a törzsi állam az i. e. 2. században jött létre. Fénykorát az 5. században élte, amikor Kvanggetho (Gwanggaeto) és fia Csangszu (Jangsu) csaknem a teljes Mandzsúriát és Belső-Mongólia Autonóm Terület egy részét is meghódították. Legnagyobb kiterjedésekor nyugaton a Liao folyóig, keleten a Tengermelléki határterületig, északon a mandzsúriai folyóig, délen a Szobek (Sobaek)- és tudhatta magáénak a területeket. A folyamatos háborúk, különösen a 7. században Sillával és a kínaiakkal, valamint a belső viszályok kimerítették Kogurjót (Goguryeót), 668-ban összeomlott, területei egy részét Silla, más részét a kínaiak szerezték meg. Kultúrájában keveredett a buddhizmus, a konfucianizmus, a sámánizmus és a taoizmus, kínai feljegyzések szerint az itt élők szerettek táncolni és énekelni. Építészeti sajátosságaikat a fennmaradt erődökből és a temetkezési helyekből ismerjük. A sírokat kirabolták, így nem maradt fenn annyi tárgyi lelet, mint Sillából, a kogurjói (goguryeói) falfestmények azonban értékes tanúi a kor életének, szokásainak. A mai Kína és Észak-Korea területén található Kogurjo (Goguryeo)-kori maradványok egy részét az UNESCO Világörökség-programjába is felvették valamint Kogurjo (Goguryeo)-síremlékek néven. (hu)
- Kogurjo (hangul: 고구려, handzsa: 高句麗, RR: Goguryeo; i. e. 37 – i. sz. 668) az úgynevezett legnagyobb területével rendelkező állama volt a Koreai-félsziget területén, melyet a legenda szerint Ko Dzsumong (Go Jumong) alapított a Tedong (Daedong) folyó völgyében. Történészek szerint valószínűbb, hogy a törzsi állam az i. e. 2. században jött létre. Fénykorát az 5. században élte, amikor Kvanggetho (Gwanggaeto) és fia Csangszu (Jangsu) csaknem a teljes Mandzsúriát és Belső-Mongólia Autonóm Terület egy részét is meghódították. Legnagyobb kiterjedésekor nyugaton a Liao folyóig, keleten a Tengermelléki határterületig, északon a mandzsúriai folyóig, délen a Szobek (Sobaek)- és tudhatta magáénak a területeket. A folyamatos háborúk, különösen a 7. században Sillával és a kínaiakkal, valamint a belső viszályok kimerítették Kogurjót (Goguryeót), 668-ban összeomlott, területei egy részét Silla, más részét a kínaiak szerezték meg. Kultúrájában keveredett a buddhizmus, a konfucianizmus, a sámánizmus és a taoizmus, kínai feljegyzések szerint az itt élők szerettek táncolni és énekelni. Építészeti sajátosságaikat a fennmaradt erődökből és a temetkezési helyekből ismerjük. A sírokat kirabolták, így nem maradt fenn annyi tárgyi lelet, mint Sillából, a kogurjói (goguryeói) falfestmények azonban értékes tanúi a kor életének, szokásainak. A mai Kína és Észak-Korea területén található Kogurjo (Goguryeo)-kori maradványok egy részét az UNESCO Világörökség-programjába is felvették valamint Kogurjo (Goguryeo)-síremlékek néven. (hu)
|
