| dbo:abstract
|
- A koinon (ógörög κοινόν, többes számban koina / κοινά; jelentése: közösség, államközösség) vagy városszövetség az ókori Görögországban és a hellenisztikus világban a poliszok szintje fölött álló önkormányzati forma, jellemzően több polisz tartós szövetségéből létrejött, közös politikai, katonai és nemegyszer gazdasági intézményrendszerrel rendelkező föderatív államalakulat volt. Az i. e. 8. század közepétől a Fekete-tenger partvidékétől az égei régión keresztül az Adria medencéjéig több száz, saját etnikai tudattal és kultusszal rendelkező városállam jött létre. A közös etnikai eredettel és vallási kultusszal rendelkező közösségek már a poliszok létrejötte előtt, de azután is ún. amphiktüoniákba szerveződhettek, amelyek összetartó ereje a közös kultusz központi szentélye volt. Legnevezetesebb példája a delphoi amphiktüonia szövetsége, amelynek központja előbb a thermopülai Artemisz-, majd a delphoi Apollón-szentély volt. Emellett azonban a gazdasági és politikai fenntarthatóságukkal küszködő poliszok idővel politikai és katonai szövetségekre is léptek egymással. Ezek egyfelől lehettek időszakos, a meghatározott cél elérése után felbomló együttműködések, de megjelentek a tartós, a városállamok konföderatív szövetségével létrehozott városszövetségek, a és a koinonok is. A kizárólag a katonai együttműködés céljával létrejött legkorábbi szümmakhiák az i. e. 7–6. században alakultak meg (Peloponnészoszi Szövetség, Déloszi Szövetség). A görög városállamok i. e. 5–3. századi társadalmi-politikai válsága, a külső és belső háborúkban megrendült gazdasági teljesítmény aztán nagy tömegben hívta életre, illetve erősítette meg a koinonokat, a több városállamot összefogó politikai, gazdasági és katonai föderatív államalakulatokat. Többnyire a koinonok is etnikai alapon jöttek létre, ami többnyire államalakulataik elnevezésében is visszaköszönt (ión, boiót stb.). Közülük a legnevezetesebbek a , a Boiót, a , az , a , az , az , a Thesszáliai, az és az voltak. A hellenisztikus korban a hódításait gyarapító Római Birodalom terjeszkedésében vagy éppen annak megakadályozásában fontos szerepet játszott az Aitól Szövetség és az Akháj Szövetség. A koinont alkotó poliszok vagy egyéb települések, régiók továbbra is megtartották önrendelkezési formáikat és intézményeiket, de jogaik és kötelezettségeik is azonosak voltak. A koinon szintjén is létrehozták tanácsukat, magisztrátusukat és bíróságukat, közös hadsereggel rendelkeztek és közös pénzt vertek. A városállamok lakosságuk arányában delegáltak tanácstagokat a koinon gyűléseire, ahol a közös külpolitikát, hadügyeket érintő kérdések dőltek el, illetve a föderáció valamennyi tagjára érvényes közjogi törvényeket is itt hozták meg. Ugyanakkor ismertek koinonok, amelyek együttműködése ennél lazább szervezeti kerettel járt. Az i. e. 3. században alakult városállamainak például csupán a bírósága volt közös, és annak is elsődleges feladata a tagállamok közötti határviták rendezése volt. A római uralom időszakában a koinon jelentése megváltozott, és az egyes provinciákon belüli városok együttműködésének szervezeti kereteit takarta, amely jórészt kimerült a (wd) ápoló gyűlések (görög szünedrion, latin concilium) tartásában. (hu)
- A koinon (ógörög κοινόν, többes számban koina / κοινά; jelentése: közösség, államközösség) vagy városszövetség az ókori Görögországban és a hellenisztikus világban a poliszok szintje fölött álló önkormányzati forma, jellemzően több polisz tartós szövetségéből létrejött, közös politikai, katonai és nemegyszer gazdasági intézményrendszerrel rendelkező föderatív államalakulat volt. Az i. e. 8. század közepétől a Fekete-tenger partvidékétől az égei régión keresztül az Adria medencéjéig több száz, saját etnikai tudattal és kultusszal rendelkező városállam jött létre. A közös etnikai eredettel és vallási kultusszal rendelkező közösségek már a poliszok létrejötte előtt, de azután is ún. amphiktüoniákba szerveződhettek, amelyek összetartó ereje a közös kultusz központi szentélye volt. Legnevezetesebb példája a delphoi amphiktüonia szövetsége, amelynek központja előbb a thermopülai Artemisz-, majd a delphoi Apollón-szentély volt. Emellett azonban a gazdasági és politikai fenntarthatóságukkal küszködő poliszok idővel politikai és katonai szövetségekre is léptek egymással. Ezek egyfelől lehettek időszakos, a meghatározott cél elérése után felbomló együttműködések, de megjelentek a tartós, a városállamok konföderatív szövetségével létrehozott városszövetségek, a és a koinonok is. A kizárólag a katonai együttműködés céljával létrejött legkorábbi szümmakhiák az i. e. 7–6. században alakultak meg (Peloponnészoszi Szövetség, Déloszi Szövetség). A görög városállamok i. e. 5–3. századi társadalmi-politikai válsága, a külső és belső háborúkban megrendült gazdasági teljesítmény aztán nagy tömegben hívta életre, illetve erősítette meg a koinonokat, a több városállamot összefogó politikai, gazdasági és katonai föderatív államalakulatokat. Többnyire a koinonok is etnikai alapon jöttek létre, ami többnyire államalakulataik elnevezésében is visszaköszönt (ión, boiót stb.). Közülük a legnevezetesebbek a , a Boiót, a , az , a , az , az , a Thesszáliai, az és az voltak. A hellenisztikus korban a hódításait gyarapító Római Birodalom terjeszkedésében vagy éppen annak megakadályozásában fontos szerepet játszott az Aitól Szövetség és az Akháj Szövetség. A koinont alkotó poliszok vagy egyéb települések, régiók továbbra is megtartották önrendelkezési formáikat és intézményeiket, de jogaik és kötelezettségeik is azonosak voltak. A koinon szintjén is létrehozták tanácsukat, magisztrátusukat és bíróságukat, közös hadsereggel rendelkeztek és közös pénzt vertek. A városállamok lakosságuk arányában delegáltak tanácstagokat a koinon gyűléseire, ahol a közös külpolitikát, hadügyeket érintő kérdések dőltek el, illetve a föderáció valamennyi tagjára érvényes közjogi törvényeket is itt hozták meg. Ugyanakkor ismertek koinonok, amelyek együttműködése ennél lazább szervezeti kerettel járt. Az i. e. 3. században alakult városállamainak például csupán a bírósága volt közös, és annak is elsődleges feladata a tagállamok közötti határviták rendezése volt. A római uralom időszakában a koinon jelentése megváltozott, és az egyes provinciákon belüli városok együttműködésének szervezeti kereteit takarta, amely jórészt kimerült a (wd) ápoló gyűlések (görög szünedrion, latin concilium) tartásában. (hu)
|
