| dbo:abstract
|
- A konvergenciakritériumok az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EU-tagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A kritériumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok gazdaságának egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy feltétlenül szükségesek. A kritériumok a következők: 1.
* Az inflációs ráta egyéves referencia-időszakban nem haladhatja meg 1,5%-nál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát, s ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni. 2.
* Az éves nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át (illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni). 3.
* A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. A gyakorlatban ez azzal is jár, hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM). 4.
* A hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb 2%-kal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába. Ez az érték jelenleg 6%. A konvergenciakritériumokat számos közgazdász részéről érte bírálat. Ők úgy vélik, hogy az országok gazdaságának egészséges fejlődéséhez olykor szükség van az egyensúlytól való eltávolodásra (például 3%-nál magasabb költségvetési hiányra vagy inflációra) – ezért szerintük a konvergenciakritériumok éppen eredeti céljaikkal, a stabilitással és a konvergenciával ellentétes hatást érhetnek el. 1999 óta a Gazdasági és Monetáris Unió több tagállama, köztük Németország és Franciaország is megsértette a konvergenciakritériumokat, büntetést azonban nem kaptak ezért. Félő, hogy ez a hozzáállás más országokat is a kritériumok semmibevételére ösztönöz majd. 2010-ben kiderült, hogy a 2000-es évek elején Görögország és Olaszország javította GDP-arányos hiánymutatóját, ezzel veszélybe sodorta az eurót. (hu)
- A konvergenciakritériumok az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EU-tagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A kritériumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok gazdaságának egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy feltétlenül szükségesek. A kritériumok a következők: 1.
* Az inflációs ráta egyéves referencia-időszakban nem haladhatja meg 1,5%-nál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát, s ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni. 2.
* Az éves nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át (illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni). 3.
* A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. A gyakorlatban ez azzal is jár, hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM). 4.
* A hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb 2%-kal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába. Ez az érték jelenleg 6%. A konvergenciakritériumokat számos közgazdász részéről érte bírálat. Ők úgy vélik, hogy az országok gazdaságának egészséges fejlődéséhez olykor szükség van az egyensúlytól való eltávolodásra (például 3%-nál magasabb költségvetési hiányra vagy inflációra) – ezért szerintük a konvergenciakritériumok éppen eredeti céljaikkal, a stabilitással és a konvergenciával ellentétes hatást érhetnek el. 1999 óta a Gazdasági és Monetáris Unió több tagállama, köztük Németország és Franciaország is megsértette a konvergenciakritériumokat, büntetést azonban nem kaptak ezért. Félő, hogy ez a hozzáállás más országokat is a kritériumok semmibevételére ösztönöz majd. 2010-ben kiderült, hogy a 2000-es évek elején Görögország és Olaszország javította GDP-arányos hiánymutatóját, ezzel veszélybe sodorta az eurót. (hu)
|
