| dbo:abstract
|
- A koreai konyhaművészet változatosnak, sokszínűnek és általában véve egészségesnek mondható. Hatással volt rá a kínai és a japán konyha, de számos étele rendkívül különböző ezektől, elkészítési módját, alapanyagait és ízesítését tekintve is. Jellegzetes ételei közé sorolják a fermentált kimcshi (kimchi)t, a húsételek közül a pulgogi (bulgogi)t és a kalbi (galbi)t, a pibimbap (bibimbap)ot, a japán makiszusival rokon kimbap (gimbap)ot. Az italok közül ismert égetett szesz a szodzsu (soju). A koreai gasztronómia három legfontosabb ételízesítője a szójaszósz (kandzsang (ganjang)), a kocshudzsang (gochujang) (csilipaprikakrém) és a töndzsang (doenjang) (szójababkrém). Gyakran használják a fokhagymát és a gyömbért is. A koreai konyhában számos olyan étel szerepel, ami a nyugati ízvilágtól és felhasznált alapanyagoktól nagyon eltérő, ilyenek például a különféle namulok, amelyeknek egy részét nyugaton gyomnövénynek vagy dísznövénynek tartott növényekből készítik, mint például a varjúháj vagy éppen a páfrány. A koreai ételeket általában egyszerre tálalják, nem fogásonként, mint a nyugati kultúrákban. Az asztalra mindig kerül rizs, amely kiegészítője a kuk (guk) (leves), a ccsige (jjigae) (raguféleség) és különféle kísérő ételek (pancshan (banchan)). Külön terítési szokások vonatkoznak az olyan étkezésre, ahol a fő étel a koreai tészta vagy a csuk (juk) (kása), illetve ha alkoholos italokat szolgálnak fel. A koreai kultúrában az étkezésnek, az ételeknek rendkívül fontos szerepe van, úgy tartják, „az evés maga a mennyország” (먹는 것이 하늘이다, mongnun kosi hanurida (meongneun geosi haneurida)), és a koreaiak gyógyító erőt is tulajdonítanak az ételeknek (약식동원, jaksik tongvon (yaksik dongwon), „az orvosság és az étel egy gyökérről fakad”). (hu)
- A koreai konyhaművészet változatosnak, sokszínűnek és általában véve egészségesnek mondható. Hatással volt rá a kínai és a japán konyha, de számos étele rendkívül különböző ezektől, elkészítési módját, alapanyagait és ízesítését tekintve is. Jellegzetes ételei közé sorolják a fermentált kimcshi (kimchi)t, a húsételek közül a pulgogi (bulgogi)t és a kalbi (galbi)t, a pibimbap (bibimbap)ot, a japán makiszusival rokon kimbap (gimbap)ot. Az italok közül ismert égetett szesz a szodzsu (soju). A koreai gasztronómia három legfontosabb ételízesítője a szójaszósz (kandzsang (ganjang)), a kocshudzsang (gochujang) (csilipaprikakrém) és a töndzsang (doenjang) (szójababkrém). Gyakran használják a fokhagymát és a gyömbért is. A koreai konyhában számos olyan étel szerepel, ami a nyugati ízvilágtól és felhasznált alapanyagoktól nagyon eltérő, ilyenek például a különféle namulok, amelyeknek egy részét nyugaton gyomnövénynek vagy dísznövénynek tartott növényekből készítik, mint például a varjúháj vagy éppen a páfrány. A koreai ételeket általában egyszerre tálalják, nem fogásonként, mint a nyugati kultúrákban. Az asztalra mindig kerül rizs, amely kiegészítője a kuk (guk) (leves), a ccsige (jjigae) (raguféleség) és különféle kísérő ételek (pancshan (banchan)). Külön terítési szokások vonatkoznak az olyan étkezésre, ahol a fő étel a koreai tészta vagy a csuk (juk) (kása), illetve ha alkoholos italokat szolgálnak fel. A koreai kultúrában az étkezésnek, az ételeknek rendkívül fontos szerepe van, úgy tartják, „az evés maga a mennyország” (먹는 것이 하늘이다, mongnun kosi hanurida (meongneun geosi haneurida)), és a koreaiak gyógyító erőt is tulajdonítanak az ételeknek (약식동원, jaksik tongvon (yaksik dongwon), „az orvosság és az étel egy gyökérről fakad”). (hu)
|
