| dbo:abstract
|
- A koronakisülés (vagy csendes kisülés) az elektromos áram egy megjelenési formája, amely normál atmoszferikus nyomású gázokban jön létre, erős, inhomogén elektromos tér jelenlétében, ha a feszültséggradiens az elektromosan töltött felület egy pontján meghaladja a gáz ionizációjához szükséges, az adott konkrét körülmények között érvényes értéket, de nem haladja meg az (ez utóbbi esetben „hangos” kisülés: szikrázás vagy elektromos ív jön létre). Légköri körülmények között a koronakisüléshez nagyjából pár száz kV/m-es feszültséggradiens szükséges, azonban ez a határérték a levegőt ionizáló tárgy alakjától is jelentősen függ. A koronakisülés során a közvetlen környezetben lévő gáz ionizálódik, elektromosan vezetővé válik, ún. „hideg plazma” jön létre; a távolabbi gáz eredeti állapotában marad. Jellemző kísérőjelenség a halvány, derengő (a földi légkörben a polaritástól függő kékesfehér vagy pirosas színű, a leggyakrabban csak sötétben látható) fény és a sziszegő, halkan sercegő hang. A legenyhébb esetekben a fényhatás szinte teljesen eltűnik, és csak a sercegő hang marad. Konkrét megjelenésének jellemzői függenek a környezet páratartalmától, az elektródák alakjától, a polaritástól, a frekvenciától, az elektródák közötti rés nagyságától és a gáz összetételétől. Nem csak látható (illetve hallható) megnyilvánulása van, észlelhető rádiófrekvenciás zavar formájában is, amit a nagyfeszültségű távvezetékek mentén éppen az ilyen hibák felderítéséhez használnak fel (a távvezetékeknél a jelenség energiaveszteséggel jár, és további hibák okozója lehet). Elektromos jellemzői a viszonylag nagy elektromos feszültség mellett kialakuló kis áramerősség, valamint a szikrázás hiánya (ezzel szemben az elektromos szikra éles, vakító fénnyel és erős hanggal jár – lásd pl.: villám). Szikrázás vagy elektromos ív akkor jön létre, ha a nagy feszültséggradiens miatt létrejövő elektromosan vezető gáz annyira kiterjed, hogy az elektródák közötti teret teljesen kitölti. Számtalan történelmi feljegyzésből mint Szent Elmo tüze ismert, ami jellemzően a hajók árbócán jelent meg, általában viharos időben. (hu)
- A koronakisülés (vagy csendes kisülés) az elektromos áram egy megjelenési formája, amely normál atmoszferikus nyomású gázokban jön létre, erős, inhomogén elektromos tér jelenlétében, ha a feszültséggradiens az elektromosan töltött felület egy pontján meghaladja a gáz ionizációjához szükséges, az adott konkrét körülmények között érvényes értéket, de nem haladja meg az (ez utóbbi esetben „hangos” kisülés: szikrázás vagy elektromos ív jön létre). Légköri körülmények között a koronakisüléshez nagyjából pár száz kV/m-es feszültséggradiens szükséges, azonban ez a határérték a levegőt ionizáló tárgy alakjától is jelentősen függ. A koronakisülés során a közvetlen környezetben lévő gáz ionizálódik, elektromosan vezetővé válik, ún. „hideg plazma” jön létre; a távolabbi gáz eredeti állapotában marad. Jellemző kísérőjelenség a halvány, derengő (a földi légkörben a polaritástól függő kékesfehér vagy pirosas színű, a leggyakrabban csak sötétben látható) fény és a sziszegő, halkan sercegő hang. A legenyhébb esetekben a fényhatás szinte teljesen eltűnik, és csak a sercegő hang marad. Konkrét megjelenésének jellemzői függenek a környezet páratartalmától, az elektródák alakjától, a polaritástól, a frekvenciától, az elektródák közötti rés nagyságától és a gáz összetételétől. Nem csak látható (illetve hallható) megnyilvánulása van, észlelhető rádiófrekvenciás zavar formájában is, amit a nagyfeszültségű távvezetékek mentén éppen az ilyen hibák felderítéséhez használnak fel (a távvezetékeknél a jelenség energiaveszteséggel jár, és további hibák okozója lehet). Elektromos jellemzői a viszonylag nagy elektromos feszültség mellett kialakuló kis áramerősség, valamint a szikrázás hiánya (ezzel szemben az elektromos szikra éles, vakító fénnyel és erős hanggal jár – lásd pl.: villám). Szikrázás vagy elektromos ív akkor jön létre, ha a nagy feszültséggradiens miatt létrejövő elektromosan vezető gáz annyira kiterjed, hogy az elektródák közötti teret teljesen kitölti. Számtalan történelmi feljegyzésből mint Szent Elmo tüze ismert, ami jellemzően a hajók árbócán jelent meg, általában viharos időben. (hu)
|
