| dbo:abstract
|
- A kozmológiai istenérv egyike a metafizikai jellegű istenérveknek. Az érvelés a következő: 1). A Világegyetem (Kozmosz) nem tökéletes, hanem egészét és minden részét is tekintve, esetleges (nem örök, hanem keletkezett és változandó, és nem elégséges önmaga magyarázatára); 2). Mindennek, ami létrejön és esetleges, valamilyen önmagán kívüli oka, magyarázata van. 3). Ennélfogva a Világnak is önmagán túli oka kell, hogy legyen. 4). Mivel az okok láncolatában nem mehetünk a végtelenségig , ezért kell, hogy legyen a Világnak egy végső, nem esetleges alapja, amelynek már nincs önmagán kívüli oka. Ez Isten. Leszögezendő, hogy az így levezetett Istenfogalom absztrakt, és nem következik belőle, hogy Istennek olyan személyes lénynek kell lennie, amint azt egyes világvallások tanai hirdetik. Kötetlenebb megfogalmazásban: az ember számára szükségszerű igény, hogy minden, ami létezik vagy megtörténik, kielégítő magyarázattal (alappal) rendelkezzen vagy önmagában, vagy valami másban (okság). Tehát a létezés két kategóriáját különböztethetjük meg: az abszolút vagy szükségszerű létezést, ami önmaga létezését magyarázza; illetve az esetleges létezést, amely csak egy magán kívül eső okkal magyarázható. Ha megpróbálunk magunk körül mindent besorolni ebbe a két kategóriába, le kell vonnunk a következtetést, hogy a valóságban minden az esetleges létezők csoportjába tartozik. Ha semmilyen anyagi jellegű létező sem abszolút, akkor miért lenne az az egész Világegyetem? Következésképpen az univerzum amely esetleges elemekből áll, szintén esetleges kell, hogy legyen, vagyis önmagán kívüli oka van. Felmerül a kérdés, ez az ok már abszolút-e vagy esetleges? Amennyiben maga is esetleges, úgy szintén önmagán kívüli oka van, és amennyiben ez utóbbi ok esetleges, akkor ennek szintén önmagán kívüli oka van ... és így tovább. Véges sok lépés után meg kell állnunk, és feltételeznünk egy abszolút okot, különben okok végtelen láncolatát kapnánk (ami paradoxon). Ez azt jelenti, hogy a világmindenség létrejöttére rajta kívül eső megfelelő magyarázatot kell keresnünk. Valaminek lennie kellett, ami mindezt létrehozta, ez a valami pedig az isten. (hu)
- A kozmológiai istenérv egyike a metafizikai jellegű istenérveknek. Az érvelés a következő: 1). A Világegyetem (Kozmosz) nem tökéletes, hanem egészét és minden részét is tekintve, esetleges (nem örök, hanem keletkezett és változandó, és nem elégséges önmaga magyarázatára); 2). Mindennek, ami létrejön és esetleges, valamilyen önmagán kívüli oka, magyarázata van. 3). Ennélfogva a Világnak is önmagán túli oka kell, hogy legyen. 4). Mivel az okok láncolatában nem mehetünk a végtelenségig , ezért kell, hogy legyen a Világnak egy végső, nem esetleges alapja, amelynek már nincs önmagán kívüli oka. Ez Isten. Leszögezendő, hogy az így levezetett Istenfogalom absztrakt, és nem következik belőle, hogy Istennek olyan személyes lénynek kell lennie, amint azt egyes világvallások tanai hirdetik. Kötetlenebb megfogalmazásban: az ember számára szükségszerű igény, hogy minden, ami létezik vagy megtörténik, kielégítő magyarázattal (alappal) rendelkezzen vagy önmagában, vagy valami másban (okság). Tehát a létezés két kategóriáját különböztethetjük meg: az abszolút vagy szükségszerű létezést, ami önmaga létezését magyarázza; illetve az esetleges létezést, amely csak egy magán kívül eső okkal magyarázható. Ha megpróbálunk magunk körül mindent besorolni ebbe a két kategóriába, le kell vonnunk a következtetést, hogy a valóságban minden az esetleges létezők csoportjába tartozik. Ha semmilyen anyagi jellegű létező sem abszolút, akkor miért lenne az az egész Világegyetem? Következésképpen az univerzum amely esetleges elemekből áll, szintén esetleges kell, hogy legyen, vagyis önmagán kívüli oka van. Felmerül a kérdés, ez az ok már abszolút-e vagy esetleges? Amennyiben maga is esetleges, úgy szintén önmagán kívüli oka van, és amennyiben ez utóbbi ok esetleges, akkor ennek szintén önmagán kívüli oka van ... és így tovább. Véges sok lépés után meg kell állnunk, és feltételeznünk egy abszolút okot, különben okok végtelen láncolatát kapnánk (ami paradoxon). Ez azt jelenti, hogy a világmindenség létrejöttére rajta kívül eső megfelelő magyarázatot kell keresnünk. Valaminek lennie kellett, ami mindezt létrehozta, ez a valami pedig az isten. (hu)
|
