| dbo:abstract
|
- Krichenbaum József (Nagymaros, 1936. július 26. – Budapest, 2001. augusztus 20.) magyar katolikus pap. A Budapesti Központi Szemináriumban készült a papi hivatására 1954-től. 1959. december 19-én szentelték pappá a Kassai téri templomban (Budapest-Herminamezői Szentlélek Plébániatemplom). A szentelést Dr. Szabó Imre c. püspök, helynök végezte, és zárt ajtók mögött került rá sor. 1960-től 1964-ig kántor Esztergom-Szentgyörgymezőn, majd kápláni szolgálatot teljesít Dejtáron 1964-ban, Tokodon 1965-ban, Püskin 1966-ban. Kihelyezett káplán Mogyorósbányán 1967-től 1969-ig. Kápláni szolgálatot Szécsényben 1969 és 1971, Angyalföldön 1971 és 1972 között végzett. Első plébánosi helye Drégelypalánkon volt 1972-től 1979-ig, majd pedig Kelenföldön 1979. és 2001. között. Kelenföldi beiktatására szeptember 23-án került sor. Művelt, teológiailag rendkívül képzett, jogban járatos, kiváló képességekkel, karizmatikus jegyekkel megáldott, igen jó gazdasági érzékkel rendelkező pap volt, és emberként egy igen invenciózus, a rögtönzések jelentőségével tisztában lévő, s azzal többnyire jól élő, dinamizmussal teli, képzelőerőben bővelkedő, alapjaiban derűs és humanista életszemléletű, döntéseiben határozott személyiség. Az ő szolgálata alatt épült 1984 és 1992 között az a "többcélú egyházközségi központ", ami csak Budapest-Kelenföldi Szent Gellért-templom néven ismert. Magyarországon elsőként urnatemetővel, és a keresztút mozaik állomásai között urnafülke sorokkal. 2001. augusztus 20-án életének 65., áldozópapságának 42. évében hosszan tartó betegség után hunyt el. Temetésére augusztus 31-én került sor a kelenföldi Szent Gellért-templomban. Halálát követően a plébáni vezetésére ideiglenesen Musits Antal esperes-plébános kapott megbízást plébániai kormányzóként. (hu)
- Krichenbaum József (Nagymaros, 1936. július 26. – Budapest, 2001. augusztus 20.) magyar katolikus pap. A Budapesti Központi Szemináriumban készült a papi hivatására 1954-től. 1959. december 19-én szentelték pappá a Kassai téri templomban (Budapest-Herminamezői Szentlélek Plébániatemplom). A szentelést Dr. Szabó Imre c. püspök, helynök végezte, és zárt ajtók mögött került rá sor. 1960-től 1964-ig kántor Esztergom-Szentgyörgymezőn, majd kápláni szolgálatot teljesít Dejtáron 1964-ban, Tokodon 1965-ban, Püskin 1966-ban. Kihelyezett káplán Mogyorósbányán 1967-től 1969-ig. Kápláni szolgálatot Szécsényben 1969 és 1971, Angyalföldön 1971 és 1972 között végzett. Első plébánosi helye Drégelypalánkon volt 1972-től 1979-ig, majd pedig Kelenföldön 1979. és 2001. között. Kelenföldi beiktatására szeptember 23-án került sor. Művelt, teológiailag rendkívül képzett, jogban járatos, kiváló képességekkel, karizmatikus jegyekkel megáldott, igen jó gazdasági érzékkel rendelkező pap volt, és emberként egy igen invenciózus, a rögtönzések jelentőségével tisztában lévő, s azzal többnyire jól élő, dinamizmussal teli, képzelőerőben bővelkedő, alapjaiban derűs és humanista életszemléletű, döntéseiben határozott személyiség. Az ő szolgálata alatt épült 1984 és 1992 között az a "többcélú egyházközségi központ", ami csak Budapest-Kelenföldi Szent Gellért-templom néven ismert. Magyarországon elsőként urnatemetővel, és a keresztút mozaik állomásai között urnafülke sorokkal. 2001. augusztus 20-án életének 65., áldozópapságának 42. évében hosszan tartó betegség után hunyt el. Temetésére augusztus 31-én került sor a kelenföldi Szent Gellért-templomban. Halálát követően a plébáni vezetésére ideiglenesen Musits Antal esperes-plébános kapott megbízást plébániai kormányzóként. (hu)
|
