| dbo:abstract
|
- Krisna (dévanágari: कृष्ण, IAST:Kṛṣṇa , szanszkrit nyelven: „mindenkit vonzó”, egyes filológusok szerint „a fekete”) a hinduizmusban Visnu nyolcadik megtestesülése, avatárája, a Bhagavad-gíta, a hinduk egyik legszentebb szövege szerint maga az Istenség legfelsőbb személyisége. Ő az eredeti és a legfőbb személy, aki személyesen és energiáin keresztül egyszerre jelen van mindenhol, miközben eredeti, örök, tudással és boldogsággal teli transzcendentális formájában mindig lelki világbeli lakhelyén tartózkodik. Ő az elsődleges és eredeti élőlény, és minden egyéni lélek az Ő szerves része. Ő teljesíti a feltételekhez kötött élőlények vágyait öröktől fogva. Krisnát sokan valóban létező személynek tartják, aki i. e. 3200–3100 között élt. Születésnapját a hindu hagyományok szerint a sravan hónapban (a Gergely-naptár szerint augusztusban vagy szeptemberben) ünneplik. Krisnát gyakran ábrázolják gyermekként vagy fiatal fiúként, mondák, elbeszélések és mitológiai történetek dolgozzák fel életének különböző szakaszait. A Krisnával kapcsolatos történetek felölelik a hindu teológia és filozófia számos hagyományát. Különböző perspektívákban jelenik meg: mint isteni gyermek, tréfacsináló, az ideális szerelmes modellje, isteni hős és a Legfelsőbb Lény. A legfontosabb vele kapcsolatos szövegek a Mahábhárata függelékében, a 16 374 versszakot tartalmazó Harivamsában, a Bhágavata-puránában (Srímad Bhágavatam), a Brahma Vaivarta puránában és a Visnu-puránában lelhetők fel. A vaisnava irodalom Krisnát a naphoz, míg kedvesét, a napfényhez hasonlítja, hiszen egyidejűleg azonosak és különböznek egymástól. Krisna vallásos tisztelete Vaszudéva, Bala Krisna vagy Gopala alakjában már az i. e. 4. században felfedezhető. Mint Szvájam Bhagavánt, azaz „Legfelsőbb Lényt” azonban csak a középkorban, az akkor kifejlődött bhakti mozgalommal összefüggésben kezdték tisztelni. A 10. században a Krisnával kapcsolatos történetek kedvelt témái lettek a különböző előadóművészeteknek és a regionális hagyományok az imádat és odaadás kifinomult formáit hozták létre. 1960 óta imádata a nyugati világban is terjed, főként az ISKCON (International Society for Krishna Consciousness) vallási szervezete kapcsán. (hu)
- Krisna (dévanágari: कृष्ण, IAST:Kṛṣṇa , szanszkrit nyelven: „mindenkit vonzó”, egyes filológusok szerint „a fekete”) a hinduizmusban Visnu nyolcadik megtestesülése, avatárája, a Bhagavad-gíta, a hinduk egyik legszentebb szövege szerint maga az Istenség legfelsőbb személyisége. Ő az eredeti és a legfőbb személy, aki személyesen és energiáin keresztül egyszerre jelen van mindenhol, miközben eredeti, örök, tudással és boldogsággal teli transzcendentális formájában mindig lelki világbeli lakhelyén tartózkodik. Ő az elsődleges és eredeti élőlény, és minden egyéni lélek az Ő szerves része. Ő teljesíti a feltételekhez kötött élőlények vágyait öröktől fogva. Krisnát sokan valóban létező személynek tartják, aki i. e. 3200–3100 között élt. Születésnapját a hindu hagyományok szerint a sravan hónapban (a Gergely-naptár szerint augusztusban vagy szeptemberben) ünneplik. Krisnát gyakran ábrázolják gyermekként vagy fiatal fiúként, mondák, elbeszélések és mitológiai történetek dolgozzák fel életének különböző szakaszait. A Krisnával kapcsolatos történetek felölelik a hindu teológia és filozófia számos hagyományát. Különböző perspektívákban jelenik meg: mint isteni gyermek, tréfacsináló, az ideális szerelmes modellje, isteni hős és a Legfelsőbb Lény. A legfontosabb vele kapcsolatos szövegek a Mahábhárata függelékében, a 16 374 versszakot tartalmazó Harivamsában, a Bhágavata-puránában (Srímad Bhágavatam), a Brahma Vaivarta puránában és a Visnu-puránában lelhetők fel. A vaisnava irodalom Krisnát a naphoz, míg kedvesét, a napfényhez hasonlítja, hiszen egyidejűleg azonosak és különböznek egymástól. Krisna vallásos tisztelete Vaszudéva, Bala Krisna vagy Gopala alakjában már az i. e. 4. században felfedezhető. Mint Szvájam Bhagavánt, azaz „Legfelsőbb Lényt” azonban csak a középkorban, az akkor kifejlődött bhakti mozgalommal összefüggésben kezdték tisztelni. A 10. században a Krisnával kapcsolatos történetek kedvelt témái lettek a különböző előadóművészeteknek és a regionális hagyományok az imádat és odaadás kifinomult formáit hozták létre. 1960 óta imádata a nyugati világban is terjed, főként az ISKCON (International Society for Krishna Consciousness) vallási szervezete kapcsán. (hu)
|
