| dbo:abstract
|
- A kritika (az ’ítélni’ jelentésű ókori görög κριτική szóból) olyan publicisztikai vagy esszéműfaj, amely valamely művészeti vagy szellemi alkotás – festmény, zenemű, szépirodalmi alkotás, színdarab, tudományos kiadvány stb. – értékelésén, elemzésén keresztül a magasművészet vagy a tudomány aktuális állapotáról, eredményeiről ad képet a nagyközönség számára. A kritika szükségszerűen válogat, az egyes alkotások ismertetésén keresztül azonban súlyponti tendenciákat vázol fel. Fontos feladata a művészet, irodalom stb. társadalmi és esztétikai jelentőségének feltárása, széles körű megértésének előmozdítása, ezzel végső soron népszerűsítése, az alkotóközösség és a közönség közötti kapcsolat megteremtése, a közízlés formálása. Az általános profilú folyóiratokban megjelenő, vázlatos ismertetést és tömör értékelést nyújtó zsurnálkritika mellett elterjedt válfaja az alkotás egyetlen szempontját kiemelő széljegyzet, a szakfolyóiratok lapjain napvilágot látó, terjedelmesebb, értőbb közönséget megcélzó műbírálat, illetve az esztétikai igényű, az esszé műfajához közelítő tudományos műelemzés. Tematikai szempontból megkülönböztethető egymástól a műkritika, zenekritika, tánckritika, irodalomkritika, színikritika, filmkritika, valamint az egyes kiadványokról, tudományos előadásokról stb. áttekintést adó könyvismertetés vagy recenzió. A fogalom elhatárolandó az ítéletalkotásnak és ismeretelméletnek az ókori görög filozófusokig visszavezethető, a 18–19. században másodvirágzását élő hermeneutikai, , valamint a szaktudományos irodalom- és műelméleti elemzésektől. A magyar szóhasználat elsősorban a német Kritik-hagyományon alapul, a nemzetközi szakirodalom kritikafogalma (pl. a francia critique vagy az angol criticism) többnyire tágabb kört jelöl, így magában foglalja például az irodalom- és is. (hu)
- A kritika (az ’ítélni’ jelentésű ókori görög κριτική szóból) olyan publicisztikai vagy esszéműfaj, amely valamely művészeti vagy szellemi alkotás – festmény, zenemű, szépirodalmi alkotás, színdarab, tudományos kiadvány stb. – értékelésén, elemzésén keresztül a magasművészet vagy a tudomány aktuális állapotáról, eredményeiről ad képet a nagyközönség számára. A kritika szükségszerűen válogat, az egyes alkotások ismertetésén keresztül azonban súlyponti tendenciákat vázol fel. Fontos feladata a művészet, irodalom stb. társadalmi és esztétikai jelentőségének feltárása, széles körű megértésének előmozdítása, ezzel végső soron népszerűsítése, az alkotóközösség és a közönség közötti kapcsolat megteremtése, a közízlés formálása. Az általános profilú folyóiratokban megjelenő, vázlatos ismertetést és tömör értékelést nyújtó zsurnálkritika mellett elterjedt válfaja az alkotás egyetlen szempontját kiemelő széljegyzet, a szakfolyóiratok lapjain napvilágot látó, terjedelmesebb, értőbb közönséget megcélzó műbírálat, illetve az esztétikai igényű, az esszé műfajához közelítő tudományos műelemzés. Tematikai szempontból megkülönböztethető egymástól a műkritika, zenekritika, tánckritika, irodalomkritika, színikritika, filmkritika, valamint az egyes kiadványokról, tudományos előadásokról stb. áttekintést adó könyvismertetés vagy recenzió. A fogalom elhatárolandó az ítéletalkotásnak és ismeretelméletnek az ókori görög filozófusokig visszavezethető, a 18–19. században másodvirágzását élő hermeneutikai, , valamint a szaktudományos irodalom- és műelméleti elemzésektől. A magyar szóhasználat elsősorban a német Kritik-hagyományon alapul, a nemzetközi szakirodalom kritikafogalma (pl. a francia critique vagy az angol criticism) többnyire tágabb kört jelöl, így magában foglalja például az irodalom- és is. (hu)
|
