| dbo:abstract
|
- A krónikus limfoid leukémia (CLL: chronic lymphocytic leukemia) vagy más néven B-sejtes krónikus limfocitás leukémia (B-CLL) egy limfoproliferatív betegség, a leggyakrabban előforduló felnőttkori leukémia típus, mely a B-limfociták daganatos felszaporodásával jár. CLL-ben egyetlen B-sejt DNS károsodás következtében kontrollálatlan osztódásnak indul, a képződött tumorsejtek felhalmozódnak a csontvelőben, a nyirokcsomókban, valamint a vérben, kiszorítva ezzel a normális vérsejteket. A CLL alapvetően felnőttkori betegség, a betegek zöme 50 év feletti, többségük férfi. Ritkán fiatalabb korban is jelentkezhet, gyerekkorban azonban gyakorlatilag nem fordul elő. A betegség fő tünetei közé tartozik a nyirokcsomók duzzanata, máj- és lépmegnagyobbodás, fáradékonyság és gyengeség, visszatérő fertőzések, valamint a fokozott vérzékenység, bár sokan teljesen tünetmentesek a diagnózis felállításakor.A CLL diagnózisában a tünetek észlelésén túl alapvető a beteg vérképének vizsgálata, valamint az immunfenotipizáló vizsgálatok, melyekkel a betegség elkülöníthető a többi hematológiai daganattól. A végleges diagnózist rendszerint a sejtek immunfenotípusának áramlási citometriás meghatározása adja. Hasznos kiegészítő vizsgálatok lehetnek még a csontvelő és a nyirokcsomók szövettani vizsgálatai, valamint a citogenetikai vizsgálatok is, mely utóbbiak a betegség kórlefolyását segítik megjósolni. A betegek igen jelentős részét nem szükséges kezelni, elég a rendszeres orvosi ellenőrzés, azonban akikben a betegség súlyosbodik, azoknál meg kell indítani a kezelést. Elsősorban különböző kemoterápiás szerekkel kezelik, de csontvelő átültetés is lehetséges. Bár a betegség mai ismereteink szerint csak ez utóbbival gyógyítható véglegesen, a beavatkozás jelentős kockázatokat rejt magában, így ritkán alkalmazzák.A várható túlélés széles határok között változik, a betegség krónikus jellegéből adódóan azonban nem ritka a több évtizedes túlélés sem. Korábban speciális formájának tartották a kis limfocitás limfómát (en: SLL, small lymphocytic lymphoma), mely a szövettani megjelenését és a sejtek immunfenotípusát tekintve megegyezik a CLL-lel, de nem kíséri fehérvérűség, nincsenek tumorsejtek a vérben. Ma az SLL-t önálló betegségként tartják számon, akárcsak a betegség T-sejtes megfelelőjét, melyre korábban T-CLL-ként hivatkoztak, napjainkban azonban T-sejtes prolimfocitás leukémiaként (T-PLL) említik. (hu)
- A krónikus limfoid leukémia (CLL: chronic lymphocytic leukemia) vagy más néven B-sejtes krónikus limfocitás leukémia (B-CLL) egy limfoproliferatív betegség, a leggyakrabban előforduló felnőttkori leukémia típus, mely a B-limfociták daganatos felszaporodásával jár. CLL-ben egyetlen B-sejt DNS károsodás következtében kontrollálatlan osztódásnak indul, a képződött tumorsejtek felhalmozódnak a csontvelőben, a nyirokcsomókban, valamint a vérben, kiszorítva ezzel a normális vérsejteket. A CLL alapvetően felnőttkori betegség, a betegek zöme 50 év feletti, többségük férfi. Ritkán fiatalabb korban is jelentkezhet, gyerekkorban azonban gyakorlatilag nem fordul elő. A betegség fő tünetei közé tartozik a nyirokcsomók duzzanata, máj- és lépmegnagyobbodás, fáradékonyság és gyengeség, visszatérő fertőzések, valamint a fokozott vérzékenység, bár sokan teljesen tünetmentesek a diagnózis felállításakor.A CLL diagnózisában a tünetek észlelésén túl alapvető a beteg vérképének vizsgálata, valamint az immunfenotipizáló vizsgálatok, melyekkel a betegség elkülöníthető a többi hematológiai daganattól. A végleges diagnózist rendszerint a sejtek immunfenotípusának áramlási citometriás meghatározása adja. Hasznos kiegészítő vizsgálatok lehetnek még a csontvelő és a nyirokcsomók szövettani vizsgálatai, valamint a citogenetikai vizsgálatok is, mely utóbbiak a betegség kórlefolyását segítik megjósolni. A betegek igen jelentős részét nem szükséges kezelni, elég a rendszeres orvosi ellenőrzés, azonban akikben a betegség súlyosbodik, azoknál meg kell indítani a kezelést. Elsősorban különböző kemoterápiás szerekkel kezelik, de csontvelő átültetés is lehetséges. Bár a betegség mai ismereteink szerint csak ez utóbbival gyógyítható véglegesen, a beavatkozás jelentős kockázatokat rejt magában, így ritkán alkalmazzák.A várható túlélés széles határok között változik, a betegség krónikus jellegéből adódóan azonban nem ritka a több évtizedes túlélés sem. Korábban speciális formájának tartották a kis limfocitás limfómát (en: SLL, small lymphocytic lymphoma), mely a szövettani megjelenését és a sejtek immunfenotípusát tekintve megegyezik a CLL-lel, de nem kíséri fehérvérűség, nincsenek tumorsejtek a vérben. Ma az SLL-t önálló betegségként tartják számon, akárcsak a betegség T-sejtes megfelelőjét, melyre korábban T-CLL-ként hivatkoztak, napjainkban azonban T-sejtes prolimfocitás leukémiaként (T-PLL) említik. (hu)
|
| prop-hu:főbbTünetek
|
- fáradékonyság, nyirokcsomóduzzanat, fertőzések, vérzékenység, fogyás, éjszakai izzadás, láz (hu)
- fáradékonyság, nyirokcsomóduzzanat, fertőzések, vérzékenység, fogyás, éjszakai izzadás, láz (hu)
|
