| dbo:abstract
|
- A kvantumöngyilkosság és kvantumhalhatatlanság egy kvantummechanikai , amit vetett fel 1987-ben, és tőle függetlenül 1988-ban, majd dolgozott ki 1998-ban. A kvantumöngyilkosság a Schrödinger macskája gondolatkísérlet egy olyan változatával próbál különbséget tenni a kvantummechanika koppenhágai és -interpretációja között, amelyben a macska szerepét a kísérletező tölti be. A gondolatkísérlet egyik lehetséges metafizikai értelmezése a kvantumhalhatatlanság, miszerint (ha a sokvilág-interpretáció az igazi) a tudatos lények . Keith Lynch emlékeztet arra, hogy Hugh Everett nagy örömét lelte a paradoxonokban, például a "váratlan akasztás"-ban. Everett nem említette a kvantumöngyilkosságot vagy a kvantumhalhatatlanságot az írásaiban, de a munkájának a célja a kvantummechanika paradoxonainak megoldása volt. Lynch azt mondta: "Everett szilárdan hitte, hogy az ő sokvilág-elmélete halhatatlanságot biztosít számára. Úgy érvelt, hogy a tudata biztosan azokat az elágazásokat követi amelyek nem a halálba vezető ösvényre visznek". Tegmark viszont azt magyarázza, hogy a gondolatkísérletektől eltérően az élet- és halál-helyzetek általában nem bináris kvantumesemények sorozatán múlnak. (hu)
- A kvantumöngyilkosság és kvantumhalhatatlanság egy kvantummechanikai , amit vetett fel 1987-ben, és tőle függetlenül 1988-ban, majd dolgozott ki 1998-ban. A kvantumöngyilkosság a Schrödinger macskája gondolatkísérlet egy olyan változatával próbál különbséget tenni a kvantummechanika koppenhágai és -interpretációja között, amelyben a macska szerepét a kísérletező tölti be. A gondolatkísérlet egyik lehetséges metafizikai értelmezése a kvantumhalhatatlanság, miszerint (ha a sokvilág-interpretáció az igazi) a tudatos lények . Keith Lynch emlékeztet arra, hogy Hugh Everett nagy örömét lelte a paradoxonokban, például a "váratlan akasztás"-ban. Everett nem említette a kvantumöngyilkosságot vagy a kvantumhalhatatlanságot az írásaiban, de a munkájának a célja a kvantummechanika paradoxonainak megoldása volt. Lynch azt mondta: "Everett szilárdan hitte, hogy az ő sokvilág-elmélete halhatatlanságot biztosít számára. Úgy érvelt, hogy a tudata biztosan azokat az elágazásokat követi amelyek nem a halálba vezető ösvényre visznek". Tegmark viszont azt magyarázza, hogy a gondolatkísérletektől eltérően az élet- és halál-helyzetek általában nem bináris kvantumesemények sorozatán múlnak. (hu)
|
