| dbo:abstract
|
- A mindennapi nyelvhasználatban a kép (latinul imago, jelentése „hasonmás”) olyan alkotás, amely valamilyen test, rendszerint egy fizikai tárgy vagy egy személy hasonlóságát megmutatja, „visszaadja”. A képek rendszerint kétdimenziósak, mint a fénykép, de van aki a szobrot is hasonmásnak tekinti. A képet többnyire optikai eszközökkel hozzák létre, mint például a fényképezőgép, tükör, optikai lencse, távcső, mikroszkóp stb., illetve természeti tárgyak és jelenségek is alkotnak képet, mint például az emberi szem és a víz felszíne. Szélesebb értelemben képnek számít egy illusztráció, térkép, , festmény stb. Képek készülhetnek kézzel, számítógéppel és vegyes képalkotó technikákkal is. Nem tartós, továbbá sokszor nem valós, nem valóságot tükröző kép az, amelyet vetítenek (lásd ). A tudatban kialakuló kép az emlékezet (emlékkép) vagy a képzelet (képzet) terméke, amelynek tárgya nem okvetlenül azonos a külső valóság valamely részével, a valamihez való hasonlóság azonban mindig fennáll, ugyanis mindent, amit elképzelünk, automatikusan valamivel – legtöbbször a már ismerttel – összehasonlítjuk. Újabban a mérhetetlen számban jelenlévő képek kezdik határaikat veszíteni, ezért a művészettörténészek átrendezik a 20. század művészetében a képkategóriákat és új fogalmi behatárolásokat kísérelnek meg (például ), illetve szükségessé vált, mert nem megoldott a képek, például téma szerinti részletesebb osztályozása. Átvitt értelemben: a matematikában adott tetszőleges függvény (vagy esetleg reláció) értékkészletének az értelmezési tartományhoz rendelt elemeit nevezzük az értelmezési tartomány elemeinek képeinek. (hu)
- A mindennapi nyelvhasználatban a kép (latinul imago, jelentése „hasonmás”) olyan alkotás, amely valamilyen test, rendszerint egy fizikai tárgy vagy egy személy hasonlóságát megmutatja, „visszaadja”. A képek rendszerint kétdimenziósak, mint a fénykép, de van aki a szobrot is hasonmásnak tekinti. A képet többnyire optikai eszközökkel hozzák létre, mint például a fényképezőgép, tükör, optikai lencse, távcső, mikroszkóp stb., illetve természeti tárgyak és jelenségek is alkotnak képet, mint például az emberi szem és a víz felszíne. Szélesebb értelemben képnek számít egy illusztráció, térkép, , festmény stb. Képek készülhetnek kézzel, számítógéppel és vegyes képalkotó technikákkal is. Nem tartós, továbbá sokszor nem valós, nem valóságot tükröző kép az, amelyet vetítenek (lásd ). A tudatban kialakuló kép az emlékezet (emlékkép) vagy a képzelet (képzet) terméke, amelynek tárgya nem okvetlenül azonos a külső valóság valamely részével, a valamihez való hasonlóság azonban mindig fennáll, ugyanis mindent, amit elképzelünk, automatikusan valamivel – legtöbbször a már ismerttel – összehasonlítjuk. Újabban a mérhetetlen számban jelenlévő képek kezdik határaikat veszíteni, ezért a művészettörténészek átrendezik a 20. század művészetében a képkategóriákat és új fogalmi behatárolásokat kísérelnek meg (például ), illetve szükségessé vált, mert nem megoldott a képek, például téma szerinti részletesebb osztályozása. Átvitt értelemben: a matematikában adott tetszőleges függvény (vagy esetleg reláció) értékkészletének az értelmezési tartományhoz rendelt elemeit nevezzük az értelmezési tartomány elemeinek képeinek. (hu)
|
