| dbo:abstract
|
- A grammatikában a kérdő névmás olyan névmás, amely kiegészítendő kérdésben (nem eldöntendőben, amelyre igen vagy nem a felelet) azt helyettesíti, amiről a beszélő információt kér, és amit vár a válaszban. Vonatkozik általában élőre (személyre, egyéb élőlényre), élettelenre (tárgyra, anyagra, elvont fogalomra), ilyenek tulajdonságára vagy mennyiségére. Az egyik ilyen névmás (a magyarban hányadik) a fenti entitások egyikének sorszámnév vagy az utolsó szó által megnevezett, sorozatban elfoglalt helyére kérdez. Egy másik kérdő névmás (a magyarban mi) olyan ige tárgyaként, mint csinál vagy tesz, cselekvésre vonatkozik, pl. (franciául) – Que fait Marie ? – Elle dort. ’– Mit csinál Marie? – Alszik.’ Magyar grammatikákban Bokor 2007 főnévi, melléknévi, és számnévi kérdő névmásokat különböztet meg. Kugler – Laczkó 2000 a számnévieket a melléknéviek közé sorolja, viszont határozószói kérdő névmásokat is számontart, amelyeket Cs. Nagy 2007 kérdő határozószóknak tekint. Nyelvtől függően egyes főnévi névmások melléknévi használatúak is, egyes melléknéviek pedig főnévi értékűek is lehetnek. A kérdő névmások kétféle kérdésben vannak jelen: független kérdésben, amely egyszerű mondat, és függő kérdésben, amely összetett mondatban mellékmondat, és amelyet a kérdő névmás vezet be. Egyes kérdő névmásokat nem kérdő jellegű felkiáltó mondatban is használnak. A főnévi és főnévi használatú névmások ugyanazokat a mondattani funkciókat tölthetik be, mint a főnevek. Nyelvtől függően ezt esetraguk, helyük, a velük társított névutó vagy elöljárószó révén teszik. Magyar grammatikák szerint a melléknévi névmásoknak jelzői funkciójuk van. Egyes grammatikákban nem elemzik őket mondattanilag. (hu)
- A grammatikában a kérdő névmás olyan névmás, amely kiegészítendő kérdésben (nem eldöntendőben, amelyre igen vagy nem a felelet) azt helyettesíti, amiről a beszélő információt kér, és amit vár a válaszban. Vonatkozik általában élőre (személyre, egyéb élőlényre), élettelenre (tárgyra, anyagra, elvont fogalomra), ilyenek tulajdonságára vagy mennyiségére. Az egyik ilyen névmás (a magyarban hányadik) a fenti entitások egyikének sorszámnév vagy az utolsó szó által megnevezett, sorozatban elfoglalt helyére kérdez. Egy másik kérdő névmás (a magyarban mi) olyan ige tárgyaként, mint csinál vagy tesz, cselekvésre vonatkozik, pl. (franciául) – Que fait Marie ? – Elle dort. ’– Mit csinál Marie? – Alszik.’ Magyar grammatikákban Bokor 2007 főnévi, melléknévi, és számnévi kérdő névmásokat különböztet meg. Kugler – Laczkó 2000 a számnévieket a melléknéviek közé sorolja, viszont határozószói kérdő névmásokat is számontart, amelyeket Cs. Nagy 2007 kérdő határozószóknak tekint. Nyelvtől függően egyes főnévi névmások melléknévi használatúak is, egyes melléknéviek pedig főnévi értékűek is lehetnek. A kérdő névmások kétféle kérdésben vannak jelen: független kérdésben, amely egyszerű mondat, és függő kérdésben, amely összetett mondatban mellékmondat, és amelyet a kérdő névmás vezet be. Egyes kérdő névmásokat nem kérdő jellegű felkiáltó mondatban is használnak. A főnévi és főnévi használatú névmások ugyanazokat a mondattani funkciókat tölthetik be, mint a főnevek. Nyelvtől függően ezt esetraguk, helyük, a velük társított névutó vagy elöljárószó révén teszik. Magyar grammatikák szerint a melléknévi névmásoknak jelzői funkciójuk van. Egyes grammatikákban nem elemzik őket mondattanilag. (hu)
|
