| dbo:abstract
|
- A késői nagy bombázás (Late Heavy Bombardment – LHB, Terminal Bombardment) a 3,95–3,85 milliárd évvel ezelőtti, a „bolygófejlődést lezáró” kataklizma, melynek során a korábbi nyugodtabb időszak után számos nagy méretű meteorit és kisbolygó csapódott a Naprendszer égitestjeinek felszínébe. A késői nagy bombázás után a nagy becsapódások száma leesett, azóta alig történt ilyen esemény. A bombázás legfontosabb bizonyítékait az Apollo-program és az általuk a Földre szállított kőzetek radiometrikus kormeghatározása szolgáltatták, nagy részük ugyanis egyidős, 3,95 milliárd éves, azaz ezután már nem keletkeztek újabb kőzetek. A Föld felszínén a hasonló bizonyítékok a lemeztektonika miatt csak kis számban állnak rendelkezésre (a Hold felszíne hosszú ideje változatlan), a Naprendszer többi, szilárd felszínű égitestjéről még nem áll rendelkezésünkre anyagminta, a felszínükön látható becsapódási kráterek eloszlása azonban megegyezik a Holdon tapasztalttal (például nincsen nagy, fiatal kráter). A Holdon a becsapódások nyomán a korábban már megszilárdult kőzetanyag újraolvadt, és létrejöttek a Hold nagy medencéi, amelyek kora az Apollo-minták alapján 3,85–3,95 milliárd év. A legidősebb lévő olvadékok kora 3,95 milliárd év, azaz korábbi olvadékkeletkezésnek (becsapódásoknak) nincs kőzettani bizonyítéka. A legfiatalabb medence az Orientale (3,8 milliárd év). (hu)
- A késői nagy bombázás (Late Heavy Bombardment – LHB, Terminal Bombardment) a 3,95–3,85 milliárd évvel ezelőtti, a „bolygófejlődést lezáró” kataklizma, melynek során a korábbi nyugodtabb időszak után számos nagy méretű meteorit és kisbolygó csapódott a Naprendszer égitestjeinek felszínébe. A késői nagy bombázás után a nagy becsapódások száma leesett, azóta alig történt ilyen esemény. A bombázás legfontosabb bizonyítékait az Apollo-program és az általuk a Földre szállított kőzetek radiometrikus kormeghatározása szolgáltatták, nagy részük ugyanis egyidős, 3,95 milliárd éves, azaz ezután már nem keletkeztek újabb kőzetek. A Föld felszínén a hasonló bizonyítékok a lemeztektonika miatt csak kis számban állnak rendelkezésre (a Hold felszíne hosszú ideje változatlan), a Naprendszer többi, szilárd felszínű égitestjéről még nem áll rendelkezésünkre anyagminta, a felszínükön látható becsapódási kráterek eloszlása azonban megegyezik a Holdon tapasztalttal (például nincsen nagy, fiatal kráter). A Holdon a becsapódások nyomán a korábban már megszilárdult kőzetanyag újraolvadt, és létrejöttek a Hold nagy medencéi, amelyek kora az Apollo-minták alapján 3,85–3,95 milliárd év. A legidősebb lévő olvadékok kora 3,95 milliárd év, azaz korábbi olvadékkeletkezésnek (becsapódásoknak) nincs kőzettani bizonyítéka. A legfiatalabb medence az Orientale (3,8 milliárd év). (hu)
|
