| dbo:abstract
|
- A kézigránát robbanóanyaggal töltött közelharci fegyver, amelyet kézi erővel hajítanak el. Három fajtája létezik: robbanó-, kémiai és füstgránát. A robbanógránát a modern harcászatban terjedt el, működési elve az, hogy a kibiztosítás után egy bizonyos idő elteltével (általában 3-4 másodperc) felrobbanjon. A robbanógránátokon belül megkülönböztetünk támadó- és védőgránátot. Előbbi kevesebb bocsát ki, míg utóbbi többet, így csak fedezékből szabad elhajítani. Léteznek is, amelyeket harckocsik ellen fejlesztettek ki, ezeket pedig még az iraki háborúban is használták az amerikaiak ellen. A kézigránátokat a 15. században kezdték tömegesen alkalmazni, és igen hasznosnak bizonyultak ostromok során. Az 1750-es évektől kezdett csökkenni szerepük a fegyverek hatótávolságának növekedése miatt, azonban az orosz–japán háború harcai során visszanyerte jelentőségét. A nagy jelentőségű mukdeni csatában 600 000 ember harcolt egy 64 kilométeres harcvonalon. Az első világháborúban a lövészárok-hadviselés és a felek közelsége miatt a gyalogos katonák állandó fegyverévé vált. A gyalogság puskával és szuronnyal nem sokat tehetett a jól beásott ellenség ellen, ám a kézigránátok segítségével képes volt tüzérségi támogatás nélkül is megtisztítani a lövészárkokat. A második világháború során az Amerikai Egyesült Államok 50 milliónál is több kézigránátot gyártott. (hu)
- A kézigránát robbanóanyaggal töltött közelharci fegyver, amelyet kézi erővel hajítanak el. Három fajtája létezik: robbanó-, kémiai és füstgránát. A robbanógránát a modern harcászatban terjedt el, működési elve az, hogy a kibiztosítás után egy bizonyos idő elteltével (általában 3-4 másodperc) felrobbanjon. A robbanógránátokon belül megkülönböztetünk támadó- és védőgránátot. Előbbi kevesebb bocsát ki, míg utóbbi többet, így csak fedezékből szabad elhajítani. Léteznek is, amelyeket harckocsik ellen fejlesztettek ki, ezeket pedig még az iraki háborúban is használták az amerikaiak ellen. A kézigránátokat a 15. században kezdték tömegesen alkalmazni, és igen hasznosnak bizonyultak ostromok során. Az 1750-es évektől kezdett csökkenni szerepük a fegyverek hatótávolságának növekedése miatt, azonban az orosz–japán háború harcai során visszanyerte jelentőségét. A nagy jelentőségű mukdeni csatában 600 000 ember harcolt egy 64 kilométeres harcvonalon. Az első világháborúban a lövészárok-hadviselés és a felek közelsége miatt a gyalogos katonák állandó fegyverévé vált. A gyalogság puskával és szuronnyal nem sokat tehetett a jól beásott ellenség ellen, ám a kézigránátok segítségével képes volt tüzérségi támogatás nélkül is megtisztítani a lövészárkokat. A második világháború során az Amerikai Egyesült Államok 50 milliónál is több kézigránátot gyártott. (hu)
|
