| dbo:abstract
|
- A középkori meleg időszak, melyet középkori éghajlatváltozásnak, középkori éghajlati eltérésnek vagy középkori éghajlati rendellenességnek is neveznek, az nagyjából i. sz. 950-1250 között egy viszonylag enyhe éghajlatú időszak volt. A térség átlaghőmérsékletét (wd) brit klimatológus 1-2 fokkal a 20. század közepének középértéke fölé becsülte (a térség északi részén akár 4 fokkal is melegebb lehetett. Ugyanebben az időszakban más földrajzi területeken is melegebb volt, mint például Kínában; egyéb térségekben viszont hidegebb, többek között a trópusi csendes-óceáni részen; a felmelegedés nem világméretű volt. Az akkori átlaghőmérsékletek meghaladták a , és hasonlítanak a 20. század elején kezdődött jelenlegi felmelegedéshez. A középkori meleg időszak létrejöttének lehetséges okai közé a megnövekedett naptevékenységet, a csökkent vulkáni tevékenységet és az megváltozását sorolják. A mezőgazdasági termelésnek kedveztek az enyhe telek és a meleg nyarak, a meghosszabbodott jobb minőségű és nagyobb terméseket hozott, ezért a népesség jelentősen növekedett, átalakult a . Néhányan középkori éghajlati eltérésnek nevezik a korszakot, mivel ez a kifejezés jobban hangsúlyozza, hogy a hőmérsékleten kívül más is fontosak. Ezt a meleg időszakot az észak-atlanti térségben, de másutt is, egy jóval hűvösebb időszak előzte meg, a , majd egy jelentősen hidegebb korszak követte, a kis jégkorszak. Kutatások alapján feltételezik, hogy a Lombok-szigeti Szamalasz tűzhányó 1257-es hatalmas erejű kitörésekor tartósan a légkörbe került anyagrészecskék vetett véget a középkori meleg időszaknak. (hu)
- A középkori meleg időszak, melyet középkori éghajlatváltozásnak, középkori éghajlati eltérésnek vagy középkori éghajlati rendellenességnek is neveznek, az nagyjából i. sz. 950-1250 között egy viszonylag enyhe éghajlatú időszak volt. A térség átlaghőmérsékletét (wd) brit klimatológus 1-2 fokkal a 20. század közepének középértéke fölé becsülte (a térség északi részén akár 4 fokkal is melegebb lehetett. Ugyanebben az időszakban más földrajzi területeken is melegebb volt, mint például Kínában; egyéb térségekben viszont hidegebb, többek között a trópusi csendes-óceáni részen; a felmelegedés nem világméretű volt. Az akkori átlaghőmérsékletek meghaladták a , és hasonlítanak a 20. század elején kezdődött jelenlegi felmelegedéshez. A középkori meleg időszak létrejöttének lehetséges okai közé a megnövekedett naptevékenységet, a csökkent vulkáni tevékenységet és az megváltozását sorolják. A mezőgazdasági termelésnek kedveztek az enyhe telek és a meleg nyarak, a meghosszabbodott jobb minőségű és nagyobb terméseket hozott, ezért a népesség jelentősen növekedett, átalakult a . Néhányan középkori éghajlati eltérésnek nevezik a korszakot, mivel ez a kifejezés jobban hangsúlyozza, hogy a hőmérsékleten kívül más is fontosak. Ezt a meleg időszakot az észak-atlanti térségben, de másutt is, egy jóval hűvösebb időszak előzte meg, a , majd egy jelentősen hidegebb korszak követte, a kis jégkorszak. Kutatások alapján feltételezik, hogy a Lombok-szigeti Szamalasz tűzhányó 1257-es hatalmas erejű kitörésekor tartósan a légkörbe került anyagrészecskék vetett véget a középkori meleg időszaknak. (hu)
|
