| dbo:abstract
|
- A személyközi hitelezés (peer-to-peer, p2p, azaz egyenrangú felek közötti hitelezés vagy közösségi hitelezés) a legtágabb értelemben a személyek ("egyenrangú felek") között közvetlenül, hagyományos pénzintézet közvetítése nélkül létrejövő pénzügyi tranzakciók egy fajtája. Elsősorban hitelezés és kölcsönfelvétel, de más, ennél bonyolultabb tranzakciókat is elősegíthet. Lásd még . A közösségi kölcsön megjelenését az internet tette lehetővé, ahol két fő változatával találkozunk: "online piactér" és a "családi-baráti" modellként. A közösségi kölcsön piaci modellje lehetővé teszi, hogy az egyes hitelnyújtók és kölcsönfelvevők az interneten egymásra találjanak. Ez a modell egy árveréshez hasonló folyamatban köti össze a hitelezőket a kölcsönfelvevőkkel: legalacsonyabb kamatot felszámítani hajlandó hitelező "nyeri el" a kölcsönfelvevő kölcsönkérelmét. A "családi-baráti" modellből kimaradhat az árverési folyamat: itt olyan hitelezőkről és kölcsönfelvevőkről van szó, akik már eleve ismerik egymást, mintha két (vagy több) barát vagy kolléga tenné hivatalossá a személyi kölcsönt. A piaci modell fő előnye az egymásra találás elősegítésében rejlik, míg a családi-baráti modell az online együttműködésre, a kölcsönök hivatalossá tételére és az adósságszolgálatra helyezi a hangsúlyt. A hitelintézetek hagyományosan az ügyletek mértékéből és a diverzifikációból húznak hasznot. Azzal, hogy közös alapba helyezik a rendelkezésükre álló pénzmennyiséget és aztán kihelyezik azt, bármelyik egyedi vissza nemfizetés hatása elenyészővé válik, tekintettel arra, hogy az adósságok óriási többségét időben fizetik vissza. A hagyományos modell negatívuma, hogy megnövelte a tranzakciós költségeket és az egyenletből kivonta a személyességet és a közösségi lojalitást. A személyközi hitelezés modelljei igyekeznek visszaépíteni azokat a társadalmi komponenseket, amelyek elvesztek a hagyományos, központosított banki modellekből, miközben fenntartják a diverzifikáció vegyes, mennyiségi és minőségi egyensúlyát, szemben az intézményes hitelezésnél meglévő, kizárólag mennyiségi diverzifikációval. Ezek a modellek igyekeznek kihasználni azt is, hogy elsősorban online vállalkozások lévén, nagyon alacsonyak az állandó költségeik, szemben a hagyományos banki hitelezési modellekhez hozzá tartozó magas infrastrukturális költségekkel (például a bankfiókok fizikai fenntartása). Ezek a halmozódó megtakarítások szolgálhatják a vételi/eladási árfolyam különbözetének a szűkítését. Előfordul például, hogy egy bank betéteseinek mindössze 1%-os megtérülést kínál, miközben ugyanezen ügyfelei pénzét (a betéteket) sokkal magasabb kamattal helyezi ki, és közben bezsebeli a különbözetet. A személyközi hitelezés igyekszik korrigálni a hatékonyságnak ezt a hiányát, és egy olyan "méltányos ciklust" létrehozni, amely lehetővé teszi azoknak, akiknek van pénzük, hogy nagyobb megtérülést érjenek el, miközben előnyösebb kamatfeltételeket kínál azoknak, akiknek pénzre van szükségük azzal, hogy az egyenletből kivonja a bankot. A közösségi kölcsön lehetővé teszi az egyes résztvevők számára, hogy közvetlenül ellenőrzésük alatt tartsák tőkéjük elosztását szemben a hagyományos banki hitelezési modellel, amely minden pénzeszközt egy alapba tesz és ezáltal teljesen kirekeszti azokat az egyéneket, akiké a pénz valójában, abból a döntéshozatali folyamatból, hogy az ő pénzüket ki vehesse kölcsönbe, mennyi időre és milyen kamat- és egyéb feltételek mellett. A community lending a személyközi hitelezés egyik formája, csoporton belüli „sokan egynek” és „egy sokaknak” hitelstruktúrával. Elméleti alapja az az elgondolás, hogy a már meglévő interperszonális kapcsolatok vagy a tranzakciókban résztvevők közötti fennálló más társadalmi kapcsolatok elősegítik a nagyobb pénzügyi felelősséget, és ezáltal a jobb visszafizetési arányt. Hasonló, kölcsönös hitelezési rendszereket gyakran és sikerrel alkalmaznak a fejlődő országok intézetei. Például, a mikrofinanszírozási intézet nyújthat kölcsönt olyan személynek, aki tagja valamilyen kis helyi csoportnak, és előírhatja a hitelmegállapodásban, hogy a kölcsönfelvevő „társadalmi csoportja” közvetlenül felel a kölcsön visszafizetéséért (hasonlóan az "adóstárshoz"), vagy közvetve felel érte. Azaz az egész csoport szembesülhet olyan következményekkel, mint nehezebb hozzáférés a hitelekhez a későbbiekben, vagy magasabb jövőbeni kamatok, ha a csoport valamelyik tagja nem fizeti vissza a kölcsönt. Az elv az ilyen jellegű tranzakció mögött az, hogy jobb a kockázatot megosztani egymással "kapcsolatban álló" emberek kis csoportjában, mint egyetlen kölcsönfelvevőnek hitelezni, mert így a kölcsönfelvevő közvetlen közössége vagy "társadalmi csoportja" pozitív hatást gyakorolhat a visszafizetés érdekében akár a kölcsönfelvevő kölcsönösségen alapuló (közösségi) támogatása, akár a társadalmi nyomásgyakorlás révén. A közösségi hitelezés azonban szigorúan "csak" akkor működik, ha egy adott közösség tagjai között jön létre a hitelezés és kölcsönfelvétel (valamilyen bejegyzett intézménynek a tranzakció egyik oldalán való részvétele nélkül - bár lehet azzal érvelni, hogy bizonyos módon ez a modell a meglévő társadalmi csoportok „bejegyzését” szolgálja). 2005-ben a kihelyezett személyközi kölcsönök összege 118 millió dollár volt. 2006-ban ez az összeg már 269 millió dollár volt, 2007-ben elérte a 647 millió dollárt. 2010-re az előrejelzések szerint az ilyen hitelek összege elérheti az 5,8 milliárd dollárt. (hu)
- A személyközi hitelezés (peer-to-peer, p2p, azaz egyenrangú felek közötti hitelezés vagy közösségi hitelezés) a legtágabb értelemben a személyek ("egyenrangú felek") között közvetlenül, hagyományos pénzintézet közvetítése nélkül létrejövő pénzügyi tranzakciók egy fajtája. Elsősorban hitelezés és kölcsönfelvétel, de más, ennél bonyolultabb tranzakciókat is elősegíthet. Lásd még . A közösségi kölcsön megjelenését az internet tette lehetővé, ahol két fő változatával találkozunk: "online piactér" és a "családi-baráti" modellként. A közösségi kölcsön piaci modellje lehetővé teszi, hogy az egyes hitelnyújtók és kölcsönfelvevők az interneten egymásra találjanak. Ez a modell egy árveréshez hasonló folyamatban köti össze a hitelezőket a kölcsönfelvevőkkel: legalacsonyabb kamatot felszámítani hajlandó hitelező "nyeri el" a kölcsönfelvevő kölcsönkérelmét. A "családi-baráti" modellből kimaradhat az árverési folyamat: itt olyan hitelezőkről és kölcsönfelvevőkről van szó, akik már eleve ismerik egymást, mintha két (vagy több) barát vagy kolléga tenné hivatalossá a személyi kölcsönt. A piaci modell fő előnye az egymásra találás elősegítésében rejlik, míg a családi-baráti modell az online együttműködésre, a kölcsönök hivatalossá tételére és az adósságszolgálatra helyezi a hangsúlyt. A hitelintézetek hagyományosan az ügyletek mértékéből és a diverzifikációból húznak hasznot. Azzal, hogy közös alapba helyezik a rendelkezésükre álló pénzmennyiséget és aztán kihelyezik azt, bármelyik egyedi vissza nemfizetés hatása elenyészővé válik, tekintettel arra, hogy az adósságok óriási többségét időben fizetik vissza. A hagyományos modell negatívuma, hogy megnövelte a tranzakciós költségeket és az egyenletből kivonta a személyességet és a közösségi lojalitást. A személyközi hitelezés modelljei igyekeznek visszaépíteni azokat a társadalmi komponenseket, amelyek elvesztek a hagyományos, központosított banki modellekből, miközben fenntartják a diverzifikáció vegyes, mennyiségi és minőségi egyensúlyát, szemben az intézményes hitelezésnél meglévő, kizárólag mennyiségi diverzifikációval. Ezek a modellek igyekeznek kihasználni azt is, hogy elsősorban online vállalkozások lévén, nagyon alacsonyak az állandó költségeik, szemben a hagyományos banki hitelezési modellekhez hozzá tartozó magas infrastrukturális költségekkel (például a bankfiókok fizikai fenntartása). Ezek a halmozódó megtakarítások szolgálhatják a vételi/eladási árfolyam különbözetének a szűkítését. Előfordul például, hogy egy bank betéteseinek mindössze 1%-os megtérülést kínál, miközben ugyanezen ügyfelei pénzét (a betéteket) sokkal magasabb kamattal helyezi ki, és közben bezsebeli a különbözetet. A személyközi hitelezés igyekszik korrigálni a hatékonyságnak ezt a hiányát, és egy olyan "méltányos ciklust" létrehozni, amely lehetővé teszi azoknak, akiknek van pénzük, hogy nagyobb megtérülést érjenek el, miközben előnyösebb kamatfeltételeket kínál azoknak, akiknek pénzre van szükségük azzal, hogy az egyenletből kivonja a bankot. A közösségi kölcsön lehetővé teszi az egyes résztvevők számára, hogy közvetlenül ellenőrzésük alatt tartsák tőkéjük elosztását szemben a hagyományos banki hitelezési modellel, amely minden pénzeszközt egy alapba tesz és ezáltal teljesen kirekeszti azokat az egyéneket, akiké a pénz valójában, abból a döntéshozatali folyamatból, hogy az ő pénzüket ki vehesse kölcsönbe, mennyi időre és milyen kamat- és egyéb feltételek mellett. A community lending a személyközi hitelezés egyik formája, csoporton belüli „sokan egynek” és „egy sokaknak” hitelstruktúrával. Elméleti alapja az az elgondolás, hogy a már meglévő interperszonális kapcsolatok vagy a tranzakciókban résztvevők közötti fennálló más társadalmi kapcsolatok elősegítik a nagyobb pénzügyi felelősséget, és ezáltal a jobb visszafizetési arányt. Hasonló, kölcsönös hitelezési rendszereket gyakran és sikerrel alkalmaznak a fejlődő országok intézetei. Például, a mikrofinanszírozási intézet nyújthat kölcsönt olyan személynek, aki tagja valamilyen kis helyi csoportnak, és előírhatja a hitelmegállapodásban, hogy a kölcsönfelvevő „társadalmi csoportja” közvetlenül felel a kölcsön visszafizetéséért (hasonlóan az "adóstárshoz"), vagy közvetve felel érte. Azaz az egész csoport szembesülhet olyan következményekkel, mint nehezebb hozzáférés a hitelekhez a későbbiekben, vagy magasabb jövőbeni kamatok, ha a csoport valamelyik tagja nem fizeti vissza a kölcsönt. Az elv az ilyen jellegű tranzakció mögött az, hogy jobb a kockázatot megosztani egymással "kapcsolatban álló" emberek kis csoportjában, mint egyetlen kölcsönfelvevőnek hitelezni, mert így a kölcsönfelvevő közvetlen közössége vagy "társadalmi csoportja" pozitív hatást gyakorolhat a visszafizetés érdekében akár a kölcsönfelvevő kölcsönösségen alapuló (közösségi) támogatása, akár a társadalmi nyomásgyakorlás révén. A közösségi hitelezés azonban szigorúan "csak" akkor működik, ha egy adott közösség tagjai között jön létre a hitelezés és kölcsönfelvétel (valamilyen bejegyzett intézménynek a tranzakció egyik oldalán való részvétele nélkül - bár lehet azzal érvelni, hogy bizonyos módon ez a modell a meglévő társadalmi csoportok „bejegyzését” szolgálja). 2005-ben a kihelyezett személyközi kölcsönök összege 118 millió dollár volt. 2006-ban ez az összeg már 269 millió dollár volt, 2007-ben elérte a 647 millió dollárt. 2010-re az előrejelzések szerint az ilyen hitelek összege elérheti az 5,8 milliárd dollárt. (hu)
|
