| dbo:abstract
|
- A közösségi távolságtartás, társasági távolságtartás vagy több forrásban szó szerinti fordítással társadalmi távolságtartás, angolul social distancing kifejezés olyan intézkedéseket foglal magába, melyek a fertőzés lassítására, illetve megállítására irányulnak. Az epidemiológia az egészséghez kötődő jelenségekkel és ezek időbeli variációinak mérésével foglalkozik. Epidemológiai szempontból a közösségi távolságtartás célja, hogy a csökkentse a fertőzött és nem fertőzött személyek közötti érintkezést, ezzel minimalizálva a fertőződést, a , és végső soron az egészségügyi-rendszer működőképességének fenntartása, csökkentve egyik járványügyi mérőszámát a halálozási arányszámot. A közösségi távolságtartás akkor a legeredményesebb, ha a fertőzés cseppfertőzéssel (köhögés vagy tüsszögés), közvetlen fizikai kontaktus útján (ide értve a szexuális kapcsolatot is), közvetett fizikai kontaktus útján (például fertőzött felület érintésével) vagy levegőben terjed (ha a mikroorganizmus hosszú ideig életképes a levegőben). Kevésbé bizonyulhat hatásosnak olyan fertőzések esetén, melyeket fertőzött víz vagy étel okoz, vagy szúnyogok és más rovarok által terjesztett betegségeknél. A közösségi távolságtartás hátrányai közé tartozik a magány, a csökkent produktivitás, valamint a társas érintkezések hiányából fakadó egyéb előnyök elvesztése. A történelem folyamán a karanténok, elkülönítő kórházak (lazarett), és a kórházhajók (vesztegzárhajók) tekinthetőek a közösségi távolságtartás korai példáinak, itt azonban a beteg emberek teljes elkülönítéséről volt szó, hogy ne fertőzzenek, nem pedig az egyén társasági kapcsolatainak korlátozásáról, abból a célból, hogy helyileg elkülönülve ne fertőződjenek tömegesen. A Covid19-pandémia ideje alatt hazai kutatók, egyetemi műhelyek és mobilszolgáltatók képviselői közösen kidolgozták az országos szintű népességmozgást monitorozó módszertant. A módszertan a mobiltelefonok használatakor automatikusan rögzített, rutin adatokra épül és a hívást közvetítő adótorony helyadatait használja a mobiltelefont használók földrajzi helyének becslésére. A módszer személyazonosításra alkalmatlan. (hu)
- A közösségi távolságtartás, társasági távolságtartás vagy több forrásban szó szerinti fordítással társadalmi távolságtartás, angolul social distancing kifejezés olyan intézkedéseket foglal magába, melyek a fertőzés lassítására, illetve megállítására irányulnak. Az epidemiológia az egészséghez kötődő jelenségekkel és ezek időbeli variációinak mérésével foglalkozik. Epidemológiai szempontból a közösségi távolságtartás célja, hogy a csökkentse a fertőzött és nem fertőzött személyek közötti érintkezést, ezzel minimalizálva a fertőződést, a , és végső soron az egészségügyi-rendszer működőképességének fenntartása, csökkentve egyik járványügyi mérőszámát a halálozási arányszámot. A közösségi távolságtartás akkor a legeredményesebb, ha a fertőzés cseppfertőzéssel (köhögés vagy tüsszögés), közvetlen fizikai kontaktus útján (ide értve a szexuális kapcsolatot is), közvetett fizikai kontaktus útján (például fertőzött felület érintésével) vagy levegőben terjed (ha a mikroorganizmus hosszú ideig életképes a levegőben). Kevésbé bizonyulhat hatásosnak olyan fertőzések esetén, melyeket fertőzött víz vagy étel okoz, vagy szúnyogok és más rovarok által terjesztett betegségeknél. A közösségi távolságtartás hátrányai közé tartozik a magány, a csökkent produktivitás, valamint a társas érintkezések hiányából fakadó egyéb előnyök elvesztése. A történelem folyamán a karanténok, elkülönítő kórházak (lazarett), és a kórházhajók (vesztegzárhajók) tekinthetőek a közösségi távolságtartás korai példáinak, itt azonban a beteg emberek teljes elkülönítéséről volt szó, hogy ne fertőzzenek, nem pedig az egyén társasági kapcsolatainak korlátozásáról, abból a célból, hogy helyileg elkülönülve ne fertőződjenek tömegesen. A Covid19-pandémia ideje alatt hazai kutatók, egyetemi műhelyek és mobilszolgáltatók képviselői közösen kidolgozták az országos szintű népességmozgást monitorozó módszertant. A módszertan a mobiltelefonok használatakor automatikusan rögzített, rutin adatokra épül és a hívást közvetítő adótorony helyadatait használja a mobiltelefont használók földrajzi helyének becslésére. A módszer személyazonosításra alkalmatlan. (hu)
|
