| dbo:abstract
|
- A Lambert-féle koszinusztörvény azt mondja ki, hogy egy ideális diffúz sugárzóról visszavert fény a megfigyelő látótengelye és a sík normálisa közötti szög koszinuszával arányos. ahol E, a megvilágítás I, a fényforrás erőssége r, a távolság a fényforrástól , a megvilágított felület normálisa és a beérkező fény iránya közötti szög. A törvényt Johann Heinrich Lambert (1728–1777) svájci matematikus, fizikusról nevezték el, aki ezt az összefüggést felfedezte (1760).A pontszerű sugárzók koherens fényével ellentétben vannak olyan fényforrások, amelyek úgynevezett lágy fényt sugároznak. Az ilyen típusú sugárzást nevezik szórt vagy diffúz fénynek. A szórt fénynél az árnyékhatás jelentéktelen, és nem érvényesek rá a pontszerű fényforrások törvényszerűségei. Az ideálisan diffúz felületet az ún. Lambert-féle felület, amit a Lambert-féle koszinusz törvényjellemez. Lambert törvénye a Lambert-féle felületről visszaverődő fény törvényszerűségeit tárgyalja. Az ilyen felületről hasonló sugárzás verődik vissza bármely szögből nézve. A sugárzás hasonló, de az emittált teljesítmény az emisszió szögének koszinuszával csökken. Ha például a Nap Lambert-féle sugárzó lenne, akkor azt várhatnánk, hogy konstans fényesség lenne látható a teljes napkorongon. Valójában a Napot figyelve peremsötétedés tapasztalható, vagyis a korong a peremén sötétebb, mint a közepén, ezért a Nap nem Lambert-féle sugárzó. A fekete test viszont Lambert-féle sugárzó. (hu)
- A Lambert-féle koszinusztörvény azt mondja ki, hogy egy ideális diffúz sugárzóról visszavert fény a megfigyelő látótengelye és a sík normálisa közötti szög koszinuszával arányos. ahol E, a megvilágítás I, a fényforrás erőssége r, a távolság a fényforrástól , a megvilágított felület normálisa és a beérkező fény iránya közötti szög. A törvényt Johann Heinrich Lambert (1728–1777) svájci matematikus, fizikusról nevezték el, aki ezt az összefüggést felfedezte (1760).A pontszerű sugárzók koherens fényével ellentétben vannak olyan fényforrások, amelyek úgynevezett lágy fényt sugároznak. Az ilyen típusú sugárzást nevezik szórt vagy diffúz fénynek. A szórt fénynél az árnyékhatás jelentéktelen, és nem érvényesek rá a pontszerű fényforrások törvényszerűségei. Az ideálisan diffúz felületet az ún. Lambert-féle felület, amit a Lambert-féle koszinusz törvényjellemez. Lambert törvénye a Lambert-féle felületről visszaverődő fény törvényszerűségeit tárgyalja. Az ilyen felületről hasonló sugárzás verődik vissza bármely szögből nézve. A sugárzás hasonló, de az emittált teljesítmény az emisszió szögének koszinuszával csökken. Ha például a Nap Lambert-féle sugárzó lenne, akkor azt várhatnánk, hogy konstans fényesség lenne látható a teljes napkorongon. Valójában a Napot figyelve peremsötétedés tapasztalható, vagyis a korong a peremén sötétebb, mint a közepén, ezért a Nap nem Lambert-féle sugárzó. A fekete test viszont Lambert-féle sugárzó. (hu)
|
