| dbo:abstract
|
- A La–150 (NATO-kódja: Type 3) az első sugárhajtású vadászrepülőgép, melyet az OKB–301 tervezőiroda tervezett Szemjon Lavocskin vezetésével. Sztálin 1945 februárjában adott megbízást egy együléses könnyű vadászgép tervezésére és gyártására, melynek hajtóművéül a sugárhajtóművet szánták. A La–150 levegőbeömlő nyílása a gép orrában volt, a hajtómű a pilótaülés alatt helyezkedett el rövid fúvócsővel, trapéz alakú vállszárnyas konstrukcióval. Az első generációs szovjet vadászrepülőgépek között egyedülálló módon az orrkerekes futómű főfutóit is a törzsbe húzta be. A Mikojan–Gurjevics és a Jakovlev tervezőirodának ugyanerre a megrendelésre készített konstrukcióihoz hasonlóan a La–150 tervei alapján is megrendelték néhány prototípus legyártását. Az első prototípus 1946. szeptember 11-én szállt fel, hajtóműve a Jumo motor szovjet változata volt, az RD–10 8,8 kN (900 kp) tolóerővel. A La–150 sárkánya erős és nehéz konstrukció lett, emiatt a motor tolóereje nem bizonyult elegendőnek. Az első prototípusnál erős függőleges tengely körüli instabilitást tapasztaltak, ezt a további gépeknél kiküszöbölték a szárnyvégek lehajlításával, de a nagy sebességeknél farokfelületeken fellépő erős oszcillálást, ami a törzs hátsó részének nem kielégítő merevsége miatt következett be, nem tudták leküzdeni. Végül öt prototípus után a programot 1947-ben leállították, miután a gép részt vett a május elsejei díszszemlén a Vörös tér felett és a tusinói légiparádén. (hu)
- A La–150 (NATO-kódja: Type 3) az első sugárhajtású vadászrepülőgép, melyet az OKB–301 tervezőiroda tervezett Szemjon Lavocskin vezetésével. Sztálin 1945 februárjában adott megbízást egy együléses könnyű vadászgép tervezésére és gyártására, melynek hajtóművéül a sugárhajtóművet szánták. A La–150 levegőbeömlő nyílása a gép orrában volt, a hajtómű a pilótaülés alatt helyezkedett el rövid fúvócsővel, trapéz alakú vállszárnyas konstrukcióval. Az első generációs szovjet vadászrepülőgépek között egyedülálló módon az orrkerekes futómű főfutóit is a törzsbe húzta be. A Mikojan–Gurjevics és a Jakovlev tervezőirodának ugyanerre a megrendelésre készített konstrukcióihoz hasonlóan a La–150 tervei alapján is megrendelték néhány prototípus legyártását. Az első prototípus 1946. szeptember 11-én szállt fel, hajtóműve a Jumo motor szovjet változata volt, az RD–10 8,8 kN (900 kp) tolóerővel. A La–150 sárkánya erős és nehéz konstrukció lett, emiatt a motor tolóereje nem bizonyult elegendőnek. Az első prototípusnál erős függőleges tengely körüli instabilitást tapasztaltak, ezt a további gépeknél kiküszöbölték a szárnyvégek lehajlításával, de a nagy sebességeknél farokfelületeken fellépő erős oszcillálást, ami a törzs hátsó részének nem kielégítő merevsége miatt következett be, nem tudták leküzdeni. Végül öt prototípus után a programot 1947-ben leállították, miután a gép részt vett a május elsejei díszszemlén a Vörös tér felett és a tusinói légiparádén. (hu)
|
