| dbo:abstract
|
- Le Jeu d’Adam (latinul: Ordo representacionis Adae) egy tizenkettedik századi liturgikus dráma, amely anglonormand dialektusban született a középkori Franciaország területén. A kórus szövegei és a színpadi utasítások latinul vannak, de a beszélt szöveg anyanyelvű, így a dráma a legrégebben létező darab, melyet már a régi francia dialektusban írtak. Tartalmilag egy drámai bemutatása Ádám és Éva megkísértésének és kiűzetésének, Káin és Ábel történetének, illetve olyan prófétáknak, mint például Ézsaiás vagy Dániel. A misztériumjátékok hagyományainak egyike, mely a kórusdalok és a szentmise drámai elemeiből tevődik össze. A darab nyitánya a díszlet egy részét írja le: Legyen a Paradicsom egy kimagasló helyre építve [constituatus paradisus loco eminentori]; legyen függöny és baldachin helyezve olyan magasra, hogy akik a Paradicsomban lesznek csak vállmagasságtól felfele legyenek láthatóak; legyenek finom illatú virágok és indák ültetve; legyen számtalan különböző fa, melyekről gyümölcsök csüngenek lefele, hogy a hely tűnjön annyira elbűvölőnek amennyire csak lehet [ut amoenissimus locus videatur]. A darabot a templom épületén kívülre tervezték, lehetőleg úgy, hogy a Paradicsom a nyugati ajtó lépcsőinek tetején helyezkedjen el, ekképpen a templom ajtajai helyettesítenék a Mennyek kapuit. Ennek a darabnak a szerzője nem ismert, bár a latinismeretéből feltételezhető, hogy vallásos pozícióban helyezkedett el. (hu)
- Le Jeu d’Adam (latinul: Ordo representacionis Adae) egy tizenkettedik századi liturgikus dráma, amely anglonormand dialektusban született a középkori Franciaország területén. A kórus szövegei és a színpadi utasítások latinul vannak, de a beszélt szöveg anyanyelvű, így a dráma a legrégebben létező darab, melyet már a régi francia dialektusban írtak. Tartalmilag egy drámai bemutatása Ádám és Éva megkísértésének és kiűzetésének, Káin és Ábel történetének, illetve olyan prófétáknak, mint például Ézsaiás vagy Dániel. A misztériumjátékok hagyományainak egyike, mely a kórusdalok és a szentmise drámai elemeiből tevődik össze. A darab nyitánya a díszlet egy részét írja le: Legyen a Paradicsom egy kimagasló helyre építve [constituatus paradisus loco eminentori]; legyen függöny és baldachin helyezve olyan magasra, hogy akik a Paradicsomban lesznek csak vállmagasságtól felfele legyenek láthatóak; legyenek finom illatú virágok és indák ültetve; legyen számtalan különböző fa, melyekről gyümölcsök csüngenek lefele, hogy a hely tűnjön annyira elbűvölőnek amennyire csak lehet [ut amoenissimus locus videatur]. A darabot a templom épületén kívülre tervezték, lehetőleg úgy, hogy a Paradicsom a nyugati ajtó lépcsőinek tetején helyezkedjen el, ekképpen a templom ajtajai helyettesítenék a Mennyek kapuit. Ennek a darabnak a szerzője nem ismert, bár a latinismeretéből feltételezhető, hogy vallásos pozícióban helyezkedett el. (hu)
|
