| dbo:abstract
|
- Amíg lengyelek számára az első világháború lezárása hazájuk újjászületését és újabb remények kezdetét jelentette, addig a magyarokat versailles-i békediktátum megszégyenítő és kilátástalan helyzetbe sodorta. Magyarország elvesztette területének 2/3 részét és addigi lakosságának több mint fele jogilag az elcsatolt országrészt megszerző szomszédos országok állampolgáraivá kényszerültek. Megszűnt az ezeréves magyar-lengyel határ. A békediktátum gazdaságilag és nemzetközileg is súlyos csapást jelentett a hazánkra. A két nép közötti barátság ebben az időszakban háttérbe szorult. A két ország társadalmi összetétele s az ebből adódó problémák forrásai még hasonlóságot mutatnak, de a külpolitikai elképzelések már eltérőek. Míg Lengyelország megszerzett területeinek fenntartására (status quo) törekedett, addig Magyarország területeinek visszaszerzését tűzte ki célul külpolitikájában. A magyar külpolitika igyekezett meggyőzni a lengyel politikusokat arról, hogy tegyenek különbséget a magyar békekötés feltételei és a többi területrendezés között, de ez akkor lehetetlen volt. A lengyelek úgy vélekedtek, hogy nem lehet a békekötéseket egymástól függetleníteni, hiszen az a rendszer összeomlásához vezethet. Az 1920-as években Bethlen István miniszterelnöksége alatt elsősorban titkos diplomáciai kapcsolatok létesülhettek a két ország között. Ezen a téren sikernek számíthatott a magyarok számára, ha a lengyeleket visszatarthatják a kisantantba való belépéstől. Lengyel oldalról szükségszerű volt a magyarok túlzott német-barátságának féken tartása, illetve a magyar-román és a magyar-jugoszláv ellenséges viszony enyhítése. A magyar-lengyel külpolitikai együttműködésben jelentős változás következett be az 1930-as években, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Hitler célja a csehszlovák területek feldarabolása, s ezáltal az ifjú állam létének felszámolása. Magyar- és Lengyelország együttműködésének fontos alapját képezte a Csehszlovákiához fűződő kölcsönös viszony. lengyel számított Magyarországra a kiépítésében. Edvard Beneš cseh politikus külpolitikája azonban a franciák által nagyobb támogatást kapott, ezért Csehszlovákia vezető szerepre való törekvése Kelet-Európában gátat szabott Lengyelország terveinek.Ehhez azonban az is hozzájárult, hogy Lengyelország gazdaságilag előnytelenebb helyzetben volt az iparilag fejlettebb Csehszlovákiához képest. A lengyel külpolitika érvényesülését egy sajátos „magyar-lengyel ” kívánta segíteni, amely valójában egy írásba nem foglalt katonai-politikai szövetség volt, „eredményes politikai együttműködést” kifejezve ezzel. Magyarország és Lengyelország együttműködése 1934 előtt a kulturális élet területén jelentős volt, később megindultak a politikai látogatások is. Ilyen volt például 1934-ben Gömbös Gyula és Kánya Kálmán látogatása Varsóba, majd 1936-ban a magyarországi látogatása. Ezen esemény alkalmából jelent meg a Magyarország-Lengyelország kétnyelvű album. 1938-ban Horthy kormányzó tette tiszteletét Varsóban. A varsói Magyar Intézet életre hívásában nagy szerepe volt a klebelsbergi kultúrpolitikának.A hitleri agresszió elkerülése érdekében a magyar és lengyel diplomácia egyeztette Csehszlovákia ellenes lépéseit. 1938 szeptemberében a müncheni konferencián részt vevő angol, francia, olasz és német kormányfők megállapodtak, hogy Csehszlovákia átadja a Szudéta-vidéket – amelyre Németország igényt tartott- bízva az európai béke fenntarthatóságában. A tárgyalásokra nem hívták meg a lengyeleket, azonban a vitatott Olzán túli vidéket és a tescheni területeket megkapta Lengyelország. 1938. november 2-án az I. bécsi döntés értelmében a magyar csapatok bevonultak Szlovákia déli részére, ahol jelentős számú magyar lakosság élt. Kárpátalja katonai akcióval történő visszacsatolása (1939. március 15.) következtében egy szakaszon újra létrejött a közös magyar-lengyel határ. A német kormány hallgatólagos beleegyezésével, március 15-e és 18-a között megtörtént ezen vidékek birtokba vétele.Szlovákia hovatartozása továbbra is igen fontos kérdés volt. Beck Szlovákiával való jó kapcsolatát felhasználva a Teleki kormány kilátásba helyezte Szlovákia Magyarországhoz csatolását. Ez az elképzelés keresztezte Hitler terveit, aki az önálló szlovák állam megalakulásának támogatása mellett döntött. Március 31-én garanciát kaptak a lengyelek Franciaország és Anglia támogatásáról, de Hitler már ekkor az agresszió mellett döntött. Április 11-én Hitler aláírta a . Április 28-án felmondta Lengyelországgal a még 1934-ben megkötött barátsági szerződést, ezzel kizárva a tárgyalásokat a kérdésben. Áprilisban a német lapok fokozzák lengyelellenes propagandájukat. A magyarok igyekeztek kifejezésre juttatni a német sajtóval szembeni ellenérzésüket. A magyar-lengyel barátságot hangsúlyozó demonstrációkra, szónoklatotokra került sor, majd Varsóban egy művészeti kiállítás is nyílt, mely hatalmas tömegeket vonzott. 1939. április 27-én a sajtóban is megjelent nyilatkozatával Csáky István külügyminiszter a következő utasítást adta , amennyiben Berlin érdeklődne Magyarország álláspontjáról: Természetesen a Német Birodalom mellé állunk. De a fegyveres akcióban Lengyelország ellen sem közvetve, sem közvetlenül részt venni nem vagyunk hajlandók. A közvetve alatt azt a támadási formát értem, minden olyan követelés, hogy a német csapatok gyalog vagy járművekkel vagy vasúton Magyarország területén áthaladjanak Lengyelország megtámadására, vissza lesz utasítva. Ha a németek erőszakot helyeznek kilátásba, kategorikusan ki fogom jelenteni, hogy fegyverre fegyverrel válaszolunk, aki Magyarországra engedély nélkül beteszi a lábát, azt ellenségnek tekintjük. A külügyminiszter egyértelműen kifejezte, hogy a Teleki kormány nem hajlandó egy német-lengyel háború részese lenni. Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter 1939. áprilisban tett berlini látogatásakor nagy szerepet kapott a lengyel viszony rendezése, ugyanakkor a c. magyarországi német nyelvű lapban megjelent felháborodást váltott ki Ribbentropban. Teleki válaszként felajánlotta közvetítését a lengyelek és a németek között. Ennek nem látta szükségességét Ribbentrop, mivel úgy gondolta, hogy a német fölény jelentős, továbbá egy katonai összecsapás során az angolok cserbenhagynák a lengyeleket.Varsó erősítve a magyar-lengyel barátságot, gazdasági veszteségek árán is, de megkötötte 1939. április 29-én a magyar-lengyel kereskedelmi szerződést. Ez tovább mélyítette a politikai viszonyok bonyolultságát, a magyar kormány bizonytalanságát. A németek nemtetszésüket kifejezve tovább szították a feszültséget a magyar-lengyel kapcsolatok miatt. Ennek kiküszöbölésére Budapest lépéseket tett. (pl.: Piłsudski halálnak évfordulóján a magyar-lengyel barátság fenntartásáért tüntettek a nemzetközi egyesületek.) 1939. május 26-án a lengyel kormány kezdeményezésére, magyar támogatással megnyitják a hazai Lengyel Intézetet a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Barátsági szerződést ugyan nem köthetett a magyar kormány, de barátsága felől mindig igyekezett hitet tenni. Horthy újraválasztásakor beszédében a következőket nyilatkozta:…az igaz barátság törvénye köt össze bennünket Lengyelországgal, mely évszázados megszakítás után újból a szomszédunk lett. Csáky István 1939 júliusában felhívta Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetének figyelmét arra, hogy súlyos válság fog bekövetkezni a német-lengyel kapcsolatokban, de azt nem gondolta, hogy háború venné kezdetét. Azt is kifejtette, hogy Magyarország semmiképpen nem fog fegyvert Lengyelország ellen. Július 24-én Teleki két levelet intézett Hitlerhez, akit megdöbbentett a magyar külpolitikai álláspont.Az első levélben Teleki kiemelte a tengelyhatalmakhoz való tartozást, a másodikban pedig azt hangsúlyozta, hogy „erkölcsi okokból sincs abban a helyzetben, hogy hadműveleteket kezdjen Lengyelország ellen”. A lengyel-magyar szimpátiatüntetések oly mértékben fokozódtak, hogy közölte , hogy leállították bizonyos hadianyagok szállítását, amíg a magyar kormány magatartása bizonytalan. 1939. szeptember 1-jén a hajnali órákban, 4 óra 40 perckor megkezdték a támadást a Luftwaffe repülőgépei Lengyelország ellen. 5 perccel a támadás megindulását követően a Gdański-öbölben baráti látogatáson lévő SMS Schleswig-Holstein csatahajó is tüzet nyitott a erődre. A szárazföldi csapatok három oldalról, északról, délről és nyugatról törtek Lengyelországra. Hiába üzent hadat szeptember 3-án Anglia, Ausztrália, és Új-Zéland, Franciaország, Kanada, Norvégia is Németországnak, a lengyel kormány csak semmitmondó ígéreteket kapott. Tudomásul kellett vennie, hogy Lengyelország magára maradt küzdelmeiben. A németek szeptember 8-án elérték Varsót, majd teljesen bekerítették. A lengyel katonák a polgári lakosokkal vállt vállhoz vetve küzdöttek a város megtartásáért. Szeptember 17-én azonban a szovjet Vörös Hadsereg betört Lengyelország keleti területeire, beteljesítve ezzel a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékát. A második front létrejöttével a lengyel kormány csapatait részben Romániába, részben Magyarországra menekítette, s székhelyét a szövetséges Romániába tette át. A kilátástalan helyzetben Varsó szeptember 28-án kapitulál. Romániában internálták az államfőt, a kormány és a minisztériumok idemenekült tagjait, és a főparancsnokságot francia sugallatra felszólították politikai tevékenységeik megszüntetésére. 1939. szeptember 30-án a Párizsban tartózkodó bízták meg a kormányalakítással. Itt került sor az emigrációs lengyel kormány megalakítására amely Franciaország 1940-es összeomlása után Londonban működött tovább. (hu)
- Amíg lengyelek számára az első világháború lezárása hazájuk újjászületését és újabb remények kezdetét jelentette, addig a magyarokat versailles-i békediktátum megszégyenítő és kilátástalan helyzetbe sodorta. Magyarország elvesztette területének 2/3 részét és addigi lakosságának több mint fele jogilag az elcsatolt országrészt megszerző szomszédos országok állampolgáraivá kényszerültek. Megszűnt az ezeréves magyar-lengyel határ. A békediktátum gazdaságilag és nemzetközileg is súlyos csapást jelentett a hazánkra. A két nép közötti barátság ebben az időszakban háttérbe szorult. A két ország társadalmi összetétele s az ebből adódó problémák forrásai még hasonlóságot mutatnak, de a külpolitikai elképzelések már eltérőek. Míg Lengyelország megszerzett területeinek fenntartására (status quo) törekedett, addig Magyarország területeinek visszaszerzését tűzte ki célul külpolitikájában. A magyar külpolitika igyekezett meggyőzni a lengyel politikusokat arról, hogy tegyenek különbséget a magyar békekötés feltételei és a többi területrendezés között, de ez akkor lehetetlen volt. A lengyelek úgy vélekedtek, hogy nem lehet a békekötéseket egymástól függetleníteni, hiszen az a rendszer összeomlásához vezethet. Az 1920-as években Bethlen István miniszterelnöksége alatt elsősorban titkos diplomáciai kapcsolatok létesülhettek a két ország között. Ezen a téren sikernek számíthatott a magyarok számára, ha a lengyeleket visszatarthatják a kisantantba való belépéstől. Lengyel oldalról szükségszerű volt a magyarok túlzott német-barátságának féken tartása, illetve a magyar-román és a magyar-jugoszláv ellenséges viszony enyhítése. A magyar-lengyel külpolitikai együttműködésben jelentős változás következett be az 1930-as években, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Hitler célja a csehszlovák területek feldarabolása, s ezáltal az ifjú állam létének felszámolása. Magyar- és Lengyelország együttműködésének fontos alapját képezte a Csehszlovákiához fűződő kölcsönös viszony. lengyel számított Magyarországra a kiépítésében. Edvard Beneš cseh politikus külpolitikája azonban a franciák által nagyobb támogatást kapott, ezért Csehszlovákia vezető szerepre való törekvése Kelet-Európában gátat szabott Lengyelország terveinek.Ehhez azonban az is hozzájárult, hogy Lengyelország gazdaságilag előnytelenebb helyzetben volt az iparilag fejlettebb Csehszlovákiához képest. A lengyel külpolitika érvényesülését egy sajátos „magyar-lengyel ” kívánta segíteni, amely valójában egy írásba nem foglalt katonai-politikai szövetség volt, „eredményes politikai együttműködést” kifejezve ezzel. Magyarország és Lengyelország együttműködése 1934 előtt a kulturális élet területén jelentős volt, később megindultak a politikai látogatások is. Ilyen volt például 1934-ben Gömbös Gyula és Kánya Kálmán látogatása Varsóba, majd 1936-ban a magyarországi látogatása. Ezen esemény alkalmából jelent meg a Magyarország-Lengyelország kétnyelvű album. 1938-ban Horthy kormányzó tette tiszteletét Varsóban. A varsói Magyar Intézet életre hívásában nagy szerepe volt a klebelsbergi kultúrpolitikának.A hitleri agresszió elkerülése érdekében a magyar és lengyel diplomácia egyeztette Csehszlovákia ellenes lépéseit. 1938 szeptemberében a müncheni konferencián részt vevő angol, francia, olasz és német kormányfők megállapodtak, hogy Csehszlovákia átadja a Szudéta-vidéket – amelyre Németország igényt tartott- bízva az európai béke fenntarthatóságában. A tárgyalásokra nem hívták meg a lengyeleket, azonban a vitatott Olzán túli vidéket és a tescheni területeket megkapta Lengyelország. 1938. november 2-án az I. bécsi döntés értelmében a magyar csapatok bevonultak Szlovákia déli részére, ahol jelentős számú magyar lakosság élt. Kárpátalja katonai akcióval történő visszacsatolása (1939. március 15.) következtében egy szakaszon újra létrejött a közös magyar-lengyel határ. A német kormány hallgatólagos beleegyezésével, március 15-e és 18-a között megtörtént ezen vidékek birtokba vétele.Szlovákia hovatartozása továbbra is igen fontos kérdés volt. Beck Szlovákiával való jó kapcsolatát felhasználva a Teleki kormány kilátásba helyezte Szlovákia Magyarországhoz csatolását. Ez az elképzelés keresztezte Hitler terveit, aki az önálló szlovák állam megalakulásának támogatása mellett döntött. Március 31-én garanciát kaptak a lengyelek Franciaország és Anglia támogatásáról, de Hitler már ekkor az agresszió mellett döntött. Április 11-én Hitler aláírta a . Április 28-án felmondta Lengyelországgal a még 1934-ben megkötött barátsági szerződést, ezzel kizárva a tárgyalásokat a kérdésben. Áprilisban a német lapok fokozzák lengyelellenes propagandájukat. A magyarok igyekeztek kifejezésre juttatni a német sajtóval szembeni ellenérzésüket. A magyar-lengyel barátságot hangsúlyozó demonstrációkra, szónoklatotokra került sor, majd Varsóban egy művészeti kiállítás is nyílt, mely hatalmas tömegeket vonzott. 1939. április 27-én a sajtóban is megjelent nyilatkozatával Csáky István külügyminiszter a következő utasítást adta , amennyiben Berlin érdeklődne Magyarország álláspontjáról: Természetesen a Német Birodalom mellé állunk. De a fegyveres akcióban Lengyelország ellen sem közvetve, sem közvetlenül részt venni nem vagyunk hajlandók. A közvetve alatt azt a támadási formát értem, minden olyan követelés, hogy a német csapatok gyalog vagy járművekkel vagy vasúton Magyarország területén áthaladjanak Lengyelország megtámadására, vissza lesz utasítva. Ha a németek erőszakot helyeznek kilátásba, kategorikusan ki fogom jelenteni, hogy fegyverre fegyverrel válaszolunk, aki Magyarországra engedély nélkül beteszi a lábát, azt ellenségnek tekintjük. A külügyminiszter egyértelműen kifejezte, hogy a Teleki kormány nem hajlandó egy német-lengyel háború részese lenni. Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter 1939. áprilisban tett berlini látogatásakor nagy szerepet kapott a lengyel viszony rendezése, ugyanakkor a c. magyarországi német nyelvű lapban megjelent felháborodást váltott ki Ribbentropban. Teleki válaszként felajánlotta közvetítését a lengyelek és a németek között. Ennek nem látta szükségességét Ribbentrop, mivel úgy gondolta, hogy a német fölény jelentős, továbbá egy katonai összecsapás során az angolok cserbenhagynák a lengyeleket.Varsó erősítve a magyar-lengyel barátságot, gazdasági veszteségek árán is, de megkötötte 1939. április 29-én a magyar-lengyel kereskedelmi szerződést. Ez tovább mélyítette a politikai viszonyok bonyolultságát, a magyar kormány bizonytalanságát. A németek nemtetszésüket kifejezve tovább szították a feszültséget a magyar-lengyel kapcsolatok miatt. Ennek kiküszöbölésére Budapest lépéseket tett. (pl.: Piłsudski halálnak évfordulóján a magyar-lengyel barátság fenntartásáért tüntettek a nemzetközi egyesületek.) 1939. május 26-án a lengyel kormány kezdeményezésére, magyar támogatással megnyitják a hazai Lengyel Intézetet a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Barátsági szerződést ugyan nem köthetett a magyar kormány, de barátsága felől mindig igyekezett hitet tenni. Horthy újraválasztásakor beszédében a következőket nyilatkozta:…az igaz barátság törvénye köt össze bennünket Lengyelországgal, mely évszázados megszakítás után újból a szomszédunk lett. Csáky István 1939 júliusában felhívta Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetének figyelmét arra, hogy súlyos válság fog bekövetkezni a német-lengyel kapcsolatokban, de azt nem gondolta, hogy háború venné kezdetét. Azt is kifejtette, hogy Magyarország semmiképpen nem fog fegyvert Lengyelország ellen. Július 24-én Teleki két levelet intézett Hitlerhez, akit megdöbbentett a magyar külpolitikai álláspont.Az első levélben Teleki kiemelte a tengelyhatalmakhoz való tartozást, a másodikban pedig azt hangsúlyozta, hogy „erkölcsi okokból sincs abban a helyzetben, hogy hadműveleteket kezdjen Lengyelország ellen”. A lengyel-magyar szimpátiatüntetések oly mértékben fokozódtak, hogy közölte , hogy leállították bizonyos hadianyagok szállítását, amíg a magyar kormány magatartása bizonytalan. 1939. szeptember 1-jén a hajnali órákban, 4 óra 40 perckor megkezdték a támadást a Luftwaffe repülőgépei Lengyelország ellen. 5 perccel a támadás megindulását követően a Gdański-öbölben baráti látogatáson lévő SMS Schleswig-Holstein csatahajó is tüzet nyitott a erődre. A szárazföldi csapatok három oldalról, északról, délről és nyugatról törtek Lengyelországra. Hiába üzent hadat szeptember 3-án Anglia, Ausztrália, és Új-Zéland, Franciaország, Kanada, Norvégia is Németországnak, a lengyel kormány csak semmitmondó ígéreteket kapott. Tudomásul kellett vennie, hogy Lengyelország magára maradt küzdelmeiben. A németek szeptember 8-án elérték Varsót, majd teljesen bekerítették. A lengyel katonák a polgári lakosokkal vállt vállhoz vetve küzdöttek a város megtartásáért. Szeptember 17-én azonban a szovjet Vörös Hadsereg betört Lengyelország keleti területeire, beteljesítve ezzel a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékát. A második front létrejöttével a lengyel kormány csapatait részben Romániába, részben Magyarországra menekítette, s székhelyét a szövetséges Romániába tette át. A kilátástalan helyzetben Varsó szeptember 28-án kapitulál. Romániában internálták az államfőt, a kormány és a minisztériumok idemenekült tagjait, és a főparancsnokságot francia sugallatra felszólították politikai tevékenységeik megszüntetésére. 1939. szeptember 30-án a Párizsban tartózkodó bízták meg a kormányalakítással. Itt került sor az emigrációs lengyel kormány megalakítására amely Franciaország 1940-es összeomlása után Londonban működött tovább. (hu)
|
