| dbo:abstract
|
- Leonard Simon Nimoy (Boston, Massachusetts, 1931. március 26. – Los Angeles, Kalifornia, 2015. február 27.) amerikai színész, filmrendező, énekes, költő és fotóművész. Leginkább a Star Trek-beli Spock szerepéről ismert; a szerepet először az 1966 és 1969 között futó eredeti Star Trek-sorozatban, majd 1979 és 2013 között nyolc mozifilmben alakította. Nimoy huszonévesen kezdte pályafutását, az 1950-es években színészeket tanított Hollywoodban és kisebb szerepeket játszott mozi- és tévéfilmekben. Első főszerepét 1952-ben, a című filmben játszotta. Még ugyanebben az évben játszott először földönkívülit, egy Narab nevű marslakót a című filmben. 1965-ben kapta meg Spock szerepét, melyet először a című epizódban játszott. A sorozat nyitóepizódjának szánt epizódot a tévécsatorna elutasította, az ez után leforgatott résszel azonban a sorozat 1966-ban mégis elindult. Nimoy a sorozat 1969-es befejezéséig minden epizódban szerepelt. A sorozat, és különösen Spock jelentős hírnévre és kulturális jelentőségre tett szert, Nimoyt háromszor jelölték érte Emmy-díjra, a pedig az 50 legjobb tévés szereplő közé sorolta. A sorozat befejezése után Nimoy a Mission: Impossible sorozat két évadában szerepelt, emellett számos filmben és televíziós sorozatban is megjelent, feltűnt dokumentumfilmek narrátoraként, és a színpadra is visszatért. Az 1973–74-ben futott, egy évadot megélt Star Trek-rajzfilmsorozatban a hangját kölcsönözte Spocknak; élőszereplős filmben 1979-ben alakította ismét, a Star Trek világában játszódó első mozifilmben, a Star Trek: Csillagösvényben, amelyet öt további mozifilm követett. A Star Trekhez fűződik mozifilmes rendezői debütálása is, a harmadik filmet ő rendezte, a negyediknek pedig a történetét is ő írta. Négy további, nem Star Trek-film rendezése után visszavonult a rendezői pályától. A 2000-es évek elejéig főleg televíziós szerepekben és narrátorként jelent meg (1991-ben Spock szerepét is felelevenítette a Star Trek: Az új nemzedék című, új Star Trek-sorozat Unification című dupla epizódjában, 1995-ben pedig a Végtelen határoknak egy epizódjában tűnt fel, amelyet a fia, Adam rendezett). Ezután nagyrészt a fényképezésnek szentelte életét, három fényképalbuma jelent meg. 2009-ben tért vissza a mozivászonra, hogy az újrainduló Star Trek mozifilm-sorozat első, Star Trek című részében az idős Spockot alakítsa; egyben rengeteg javaslattal segítette a fiatal Spockot alakító Zachary Quintót. A film 2013-as folytatása, a Star Trek – Sötétségben volt utolsó filmszerepe. Spock alakjával pályafutása nagy része alatt azonosították; az 1960-as évek második felében befutott, rövid életű énekesi karrierje is két sci-fi témájú albummal indult. 1975-ben megjelent („Nem vagyok Spock”) című önéletrajzát sok rajongó úgy értelmezte, tiltakozik a beskatulyázás ellen és nem akarja, hogy továbbra is Spockkal azonosítsák. Maga Nimoy azt mondta, csak tisztázni akarta a különbségeket saját maga és Spock között, de mindig élvezte a szerepet. A félreértések tisztázására írta meg húsz évvel később („Spock vagyok”, 1995) című életrajzát. Nimoy 1985-ben csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. (hu)
- Leonard Simon Nimoy (Boston, Massachusetts, 1931. március 26. – Los Angeles, Kalifornia, 2015. február 27.) amerikai színész, filmrendező, énekes, költő és fotóművész. Leginkább a Star Trek-beli Spock szerepéről ismert; a szerepet először az 1966 és 1969 között futó eredeti Star Trek-sorozatban, majd 1979 és 2013 között nyolc mozifilmben alakította. Nimoy huszonévesen kezdte pályafutását, az 1950-es években színészeket tanított Hollywoodban és kisebb szerepeket játszott mozi- és tévéfilmekben. Első főszerepét 1952-ben, a című filmben játszotta. Még ugyanebben az évben játszott először földönkívülit, egy Narab nevű marslakót a című filmben. 1965-ben kapta meg Spock szerepét, melyet először a című epizódban játszott. A sorozat nyitóepizódjának szánt epizódot a tévécsatorna elutasította, az ez után leforgatott résszel azonban a sorozat 1966-ban mégis elindult. Nimoy a sorozat 1969-es befejezéséig minden epizódban szerepelt. A sorozat, és különösen Spock jelentős hírnévre és kulturális jelentőségre tett szert, Nimoyt háromszor jelölték érte Emmy-díjra, a pedig az 50 legjobb tévés szereplő közé sorolta. A sorozat befejezése után Nimoy a Mission: Impossible sorozat két évadában szerepelt, emellett számos filmben és televíziós sorozatban is megjelent, feltűnt dokumentumfilmek narrátoraként, és a színpadra is visszatért. Az 1973–74-ben futott, egy évadot megélt Star Trek-rajzfilmsorozatban a hangját kölcsönözte Spocknak; élőszereplős filmben 1979-ben alakította ismét, a Star Trek világában játszódó első mozifilmben, a Star Trek: Csillagösvényben, amelyet öt további mozifilm követett. A Star Trekhez fűződik mozifilmes rendezői debütálása is, a harmadik filmet ő rendezte, a negyediknek pedig a történetét is ő írta. Négy további, nem Star Trek-film rendezése után visszavonult a rendezői pályától. A 2000-es évek elejéig főleg televíziós szerepekben és narrátorként jelent meg (1991-ben Spock szerepét is felelevenítette a Star Trek: Az új nemzedék című, új Star Trek-sorozat Unification című dupla epizódjában, 1995-ben pedig a Végtelen határoknak egy epizódjában tűnt fel, amelyet a fia, Adam rendezett). Ezután nagyrészt a fényképezésnek szentelte életét, három fényképalbuma jelent meg. 2009-ben tért vissza a mozivászonra, hogy az újrainduló Star Trek mozifilm-sorozat első, Star Trek című részében az idős Spockot alakítsa; egyben rengeteg javaslattal segítette a fiatal Spockot alakító Zachary Quintót. A film 2013-as folytatása, a Star Trek – Sötétségben volt utolsó filmszerepe. Spock alakjával pályafutása nagy része alatt azonosították; az 1960-as évek második felében befutott, rövid életű énekesi karrierje is két sci-fi témájú albummal indult. 1975-ben megjelent („Nem vagyok Spock”) című önéletrajzát sok rajongó úgy értelmezte, tiltakozik a beskatulyázás ellen és nem akarja, hogy továbbra is Spockkal azonosítsák. Maga Nimoy azt mondta, csak tisztázni akarta a különbségeket saját maga és Spock között, de mindig élvezte a szerepet. A félreértések tisztázására írta meg húsz évvel később („Spock vagyok”, 1995) című életrajzát. Nimoy 1985-ben csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. (hu)
|
