| dbo:abstract
|
- Gorgiasz (ógörögül: Γοργίας, latinul: Gorgias), (Kr. e. 485 – Kr. e. 380) görög szónok, szofista filozófus. Sokat utazott Hellászban, és fizetségért beszédírásra, szónoklattanra oktatta hallgatóit.Korabeli feljegyzések szerint tanítványai között volt Iszokratész, Menón, Kalliasz, illetve Periklész szerelme, Aszpászia. Gorgiasz az ékesszólás tanításával komoly vagyont gyűjtött. Gorgiasz, hasonlóan sok szofistához, valószínűleg relatív fogalomnak tekintette az igazságot, elutasítva a Platón és Arisztotelész filozófiájában egyetemes alapként megjelenő igazságfogalmat. Állítólag tanítása része volt, hogy a valószínűséget többre kell tartani az igaznál, és a szó segít a kicsit nagynak, a nagyot kicsinek feltüntetni. Gorgiaszt élesen támadta Platón és Arisztotelész. Úgy vélték, hogy visszaél a beszéd által kínált lehetőségekkel, megtéveszti, becsapja hallgatóit, relativizálja a megismerést, az erkölcsöket, és egyfajta morális és ismeretelméleti nihilizmust hirdet. Sok évszázaddal később Hegel arra hívta fel a figyelmet, hogy a szofisták az ókor felvilágosítói voltak, mert gondolkodásuk középpontjába a társadalmat helyezték a természet helyett. (hu)
- Gorgiasz (ógörögül: Γοργίας, latinul: Gorgias), (Kr. e. 485 – Kr. e. 380) görög szónok, szofista filozófus. Sokat utazott Hellászban, és fizetségért beszédírásra, szónoklattanra oktatta hallgatóit.Korabeli feljegyzések szerint tanítványai között volt Iszokratész, Menón, Kalliasz, illetve Periklész szerelme, Aszpászia. Gorgiasz az ékesszólás tanításával komoly vagyont gyűjtött. Gorgiasz, hasonlóan sok szofistához, valószínűleg relatív fogalomnak tekintette az igazságot, elutasítva a Platón és Arisztotelész filozófiájában egyetemes alapként megjelenő igazságfogalmat. Állítólag tanítása része volt, hogy a valószínűséget többre kell tartani az igaznál, és a szó segít a kicsit nagynak, a nagyot kicsinek feltüntetni. Gorgiaszt élesen támadta Platón és Arisztotelész. Úgy vélték, hogy visszaél a beszéd által kínált lehetőségekkel, megtéveszti, becsapja hallgatóit, relativizálja a megismerést, az erkölcsöket, és egyfajta morális és ismeretelméleti nihilizmust hirdet. Sok évszázaddal később Hegel arra hívta fel a figyelmet, hogy a szofisták az ókor felvilágosítói voltak, mert gondolkodásuk középpontjába a társadalmat helyezték a természet helyett. (hu)
|
