| dbo:abstract
|
- Leonyid Boriszovics Kraszin orosz mérnök, bolsevik politikus és diplomata. A gimnáziumot szülőhelyén, az egyetemet Szentpéterváron végezte. A Műszaki Főiskolára járt 1887-től. 1891-ben forradalmi tevékenységéért kizárták és kitoloncolták Moszkvából. A szociáldemokrata mozgalomhoz is ekkoriban csatlakozott. 1895-ben 3 évi szibériai száműzetésre ítélték, melyet Irkutszkban töltött le. Ezután a szerzett mérnöki diplomát. Bakuban telepedett le, és titkos nyomdákat alapított. Részt vett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik frakciójának III., IV. és az V. kongresszusán, az előbbi kettőn a tagjaként is. Valószínűleg ő ölte meg gyárost, aki minden pénzét a bolsevikokra hagyta. 1908-ban elhagyta Oroszországot, és visszavonult a politikától. Az októberi forradalom után újból a párt tagja lett: előbb diplomáciai állományban (részt vett a breszt-litovszki békét aláíró delegációban). 1918-ban a elnökségi tagja, 1919-ben közlekedésügyi népbiztos lett. 1922-ben külkereskedelmi népbiztos lett, 1924-ben a Szovjetunió párizsi, 1925-ben londoni ügyvivője. A XIII. és a XIV. kongresszuson ismét a (KB) tagja lett. Vérmérgezésben halt meg, Londonban. Moszkvában, a Kremlben temették el. (hu)
- Leonyid Boriszovics Kraszin orosz mérnök, bolsevik politikus és diplomata. A gimnáziumot szülőhelyén, az egyetemet Szentpéterváron végezte. A Műszaki Főiskolára járt 1887-től. 1891-ben forradalmi tevékenységéért kizárták és kitoloncolták Moszkvából. A szociáldemokrata mozgalomhoz is ekkoriban csatlakozott. 1895-ben 3 évi szibériai száműzetésre ítélték, melyet Irkutszkban töltött le. Ezután a szerzett mérnöki diplomát. Bakuban telepedett le, és titkos nyomdákat alapított. Részt vett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik frakciójának III., IV. és az V. kongresszusán, az előbbi kettőn a tagjaként is. Valószínűleg ő ölte meg gyárost, aki minden pénzét a bolsevikokra hagyta. 1908-ban elhagyta Oroszországot, és visszavonult a politikától. Az októberi forradalom után újból a párt tagja lett: előbb diplomáciai állományban (részt vett a breszt-litovszki békét aláíró delegációban). 1918-ban a elnökségi tagja, 1919-ben közlekedésügyi népbiztos lett. 1922-ben külkereskedelmi népbiztos lett, 1924-ben a Szovjetunió párizsi, 1925-ben londoni ügyvivője. A XIII. és a XIV. kongresszuson ismét a (KB) tagja lett. Vérmérgezésben halt meg, Londonban. Moszkvában, a Kremlben temették el. (hu)
|
