| dbo:abstract
|
- A Leuveni Grófság a 10. század vége felé jelent meg mint önálló politikai entitás a Német-római Birodalom nyugati határvidékén, Hesbaie grófság északnyugati területein. A lotaringiai területeket 870-ben felosztó még Kopasz Károly frank császárnak juttatta ezt a területet, amely azonban 880-ra már a német-római császár fennhatósága alá került. 995 körül a terület Ansfrid gróf, későbbi utrechti püspök fennhatósága alatt volt, aki a püspöki hivatal elfoglalása után lemondott világi tisztségeiről. Lambert, III. Reginár hainaut-i gróf fia 991-ben elvette lányát, Gerbergát és apósától hozományba kapta Brüsszel grófságát és az attól keletre elterülő földeket. A Leuveni Grófság első említése egy 1003-ra datált oklevélből származik. 1013-ban Lambert megszerezte városát és a körülötte elterülő grófságot is. Habár Lambert 1015-ben a II. Gottfried alsó-lotaringiai herceg ellen Florennes mellett vívott csatában elesett, utódai egyre nagyobb befolyásra tettek szert. 1106-ban V. Henrik német-római császár Gottfried grófnak adományozta Alsó-Lotaringia hercegi címét. Azonban a rivális limburgi grófok is maguknak követelték a hercegi címet, és 1139-ig felváltva viselték azt a két család tagjai. 1141 körül a leuveni grófok hercegnek kezdték magukat címezni (a limburgi grófok körülbelül ugyanekkor vették fel a limburgi hercegi címet). Mire az 1180-as évekre a leuveni grófok végleg megszerezték maguknak az alsó-lotaringiai hercegi címet, tényleges hatalom vagy földbirtok már nem tartozott hozzá. III. Henrik brabanti herceg és leuveni gróf látszólag beletörődött ebbe, címei közül elhagyta a kiüresedett alsó-lotaringiai hercegi címet és 1183-tól hivatalosan Brabant és Leuven hercege volt ("ducem Lotharingie et Brabancie"). (hu)
- A Leuveni Grófság a 10. század vége felé jelent meg mint önálló politikai entitás a Német-római Birodalom nyugati határvidékén, Hesbaie grófság északnyugati területein. A lotaringiai területeket 870-ben felosztó még Kopasz Károly frank császárnak juttatta ezt a területet, amely azonban 880-ra már a német-római császár fennhatósága alá került. 995 körül a terület Ansfrid gróf, későbbi utrechti püspök fennhatósága alatt volt, aki a püspöki hivatal elfoglalása után lemondott világi tisztségeiről. Lambert, III. Reginár hainaut-i gróf fia 991-ben elvette lányát, Gerbergát és apósától hozományba kapta Brüsszel grófságát és az attól keletre elterülő földeket. A Leuveni Grófság első említése egy 1003-ra datált oklevélből származik. 1013-ban Lambert megszerezte városát és a körülötte elterülő grófságot is. Habár Lambert 1015-ben a II. Gottfried alsó-lotaringiai herceg ellen Florennes mellett vívott csatában elesett, utódai egyre nagyobb befolyásra tettek szert. 1106-ban V. Henrik német-római császár Gottfried grófnak adományozta Alsó-Lotaringia hercegi címét. Azonban a rivális limburgi grófok is maguknak követelték a hercegi címet, és 1139-ig felváltva viselték azt a két család tagjai. 1141 körül a leuveni grófok hercegnek kezdték magukat címezni (a limburgi grófok körülbelül ugyanekkor vették fel a limburgi hercegi címet). Mire az 1180-as évekre a leuveni grófok végleg megszerezték maguknak az alsó-lotaringiai hercegi címet, tényleges hatalom vagy földbirtok már nem tartozott hozzá. III. Henrik brabanti herceg és leuveni gróf látszólag beletörődött ebbe, címei közül elhagyta a kiüresedett alsó-lotaringiai hercegi címet és 1183-tól hivatalosan Brabant és Leuven hercege volt ("ducem Lotharingie et Brabancie"). (hu)
|
