| dbo:abstract
|
- A statisztikában a Levene-próba egy következtető statisztikai eljárás, amit két vagy több változó szóráshomogenitásának megállapítására használnak. Előfeltétele a legalább intervallumszinten mért változó vagy változók. Számos gyakran használt statisztikai eljárás azt feltételezi, hogy a populációk szórása, melyekből vesszük mintáinkat, egyenlőek. A Levene-próba ezt az állítást ellenőrzi. Ezen kívül használhatjuk önmagában is eljárásként, amikor azt akarjuk megválaszolni, hogy egy populációból vett két alminta között azonos-e a szórás, vagy sem. A nullhipotézis, hogy a populációk szórása egyenlő (szóráshomogenitás). Mint minden hipotézisvizsgálat esetében, ha a Levene-próba kisebb a szignifikancia szintjénél (pl. 0,05-nél), valószínűsíthetjük, hogy az eltérő szórás nem magyarázható az azonos varianciájú populációkból vett minták véletlenszerűségével. Ennélfogva a nullhipotézist elvethetjük és következtethetünk rá, hogy van különbség a vizsgált populációk szórásában. Megjegyzendő azonban, hogy a szóráshomogenitást vizsgálata sok esetben eltérő számú csoportoknál érdemes vizsgálni (de azonos elemszámúaknál is hasznos lehet. Néhány statisztikai eljárás jellemzően szóráshomogenitást feltételez, aminek megállapításához a Levene-próbát használhatjuk. Ilyen eljárás a t-próba és a varianciaanalízis is. Ha előfeltétel ellenőrzésére használjuk a Levene-próbát, és szignifikáns az eredménye, ajánlott átváltani olyan statisztikai eljárásra, mely nem feltételez szóráshomogenitást (ez gyakran nem parametrikus próbák használatát igényli). (hu)
- A statisztikában a Levene-próba egy következtető statisztikai eljárás, amit két vagy több változó szóráshomogenitásának megállapítására használnak. Előfeltétele a legalább intervallumszinten mért változó vagy változók. Számos gyakran használt statisztikai eljárás azt feltételezi, hogy a populációk szórása, melyekből vesszük mintáinkat, egyenlőek. A Levene-próba ezt az állítást ellenőrzi. Ezen kívül használhatjuk önmagában is eljárásként, amikor azt akarjuk megválaszolni, hogy egy populációból vett két alminta között azonos-e a szórás, vagy sem. A nullhipotézis, hogy a populációk szórása egyenlő (szóráshomogenitás). Mint minden hipotézisvizsgálat esetében, ha a Levene-próba kisebb a szignifikancia szintjénél (pl. 0,05-nél), valószínűsíthetjük, hogy az eltérő szórás nem magyarázható az azonos varianciájú populációkból vett minták véletlenszerűségével. Ennélfogva a nullhipotézist elvethetjük és következtethetünk rá, hogy van különbség a vizsgált populációk szórásában. Megjegyzendő azonban, hogy a szóráshomogenitást vizsgálata sok esetben eltérő számú csoportoknál érdemes vizsgálni (de azonos elemszámúaknál is hasznos lehet. Néhány statisztikai eljárás jellemzően szóráshomogenitást feltételez, aminek megállapításához a Levene-próbát használhatjuk. Ilyen eljárás a t-próba és a varianciaanalízis is. Ha előfeltétel ellenőrzésére használjuk a Levene-próbát, és szignifikáns az eredménye, ajánlott átváltani olyan statisztikai eljárásra, mely nem feltételez szóráshomogenitást (ez gyakran nem parametrikus próbák használatát igényli). (hu)
|
