| dbo:abstract
|
- A livóniai népek nagy felkelése egész Livóniára kiterjedő általános felkelés 1259-től 1290-ig. A Német Lovagrend terjeszkedése ellen a lettek, az észtek és a még szabad törzsei továbbra is szívósan ellenálltak. Délről a litvánok folytonos rabló támadásokat intéztek.1259-ben Treniota (szamogitiai) fejedelem betört az országba. (Skuodas) mellett egy csatát nyert a keresztes lovagokkal.A rossz termésű év és a háború miatt a lovagok magas adókat vetettek ki, ami a nyomorgó és elkeseredett lakosság körében lázadásokhoz vezetett. Zemgale a litvánokhoz csatlakozott, 1260 tavaszán különféle kúr és lett törzsek érkeztek Treniota segítségére.Az ellenség a livóniai mocsarakban tőrbe csalta a kereszteseket (Durben, 1260. július 13.). A vereség lángba borította Livóniát és az 1260-74-es porosz felkeléshez vezetett. Miután a litvánok a újabb győzelmet arattak (1261), Mindaugas is belépett a háborúba, akit az oroszok, az Arany Horda és néhány lengyel herceg is támogatott. 1263-ban Mindaugas és Treniota ostrom alá veszik , de kudarcot vallanak. Miután Mindaugast megölték és Treniota is meghalt (1264) Litvánia hatalmi harcokba és anarchiába süllyedt, ezért évekig nem kellett további támadástól tartania a rendnek. 1265-ben újra felépítik a lerombolt Mitaut, s 1267-ben leigázzák Kurzeme még megmaradt törzseit, valamint a szabad területeket (1269). 1268-ban novgordiak és a pszkoviak hadjáratot indították a dán Livóniába (észak-észt területek) és a wesenbergi csatában leverték a kardtestvér-dán sereget. 1270-ben újra indulnak a litván rablóháborúk, ezúttal nemcsak a lovagok, hanem a zemgalleniek ellen is. A litvánok februárban a befagyott tengeren az Ösel-sziget mellett, az ún. karusei csatában újra legyőzik a kereszteseket, akik az észtországi dán erők segítségével tudnak csak kilábalni. 1272-ben az alsó-lettországi földvárak többségének bevétele után a lettek leteszik a fegyvert és meghódolnak, elismerve a lovagrend uralmát. Egy évvel később az a litvánok ismét megverik a kereszteseket. A keresztes lovagok 1278-ban a Daugaván átkelve beveszik az ottani területeket és felépítik Dünaburg várát, amit Traidenis litván nagyfejedelem azonnal megostromol (1279). A hosszantartó, látványos küzdelem következik, s hamarosan megérkezik a felmentősereg, ami a vár alól elvonuló Traidenis után megy. A litvánok csapdába ejtik ezt a sereget is és szétverik. A hírre Zemgaléban új felkelés robban ki, amit az 1281-es keresztes hadjárat ver le. A lettek ismét meghódolnak, de egy év végi litván támadás hatására harmadjára tör ki lázadásuk. mellett két sikertelen ütközetet követően (1284, 1287) újabb német és skandináv keresztes erők érkeztek a hadszíntérre, s 1290-re elfoglalják teljes Alsó-Lettországot. Ez volt az utolsó régió, amit a német lovagrend leigázott Livónia földjén. (hu)
- A livóniai népek nagy felkelése egész Livóniára kiterjedő általános felkelés 1259-től 1290-ig. A Német Lovagrend terjeszkedése ellen a lettek, az észtek és a még szabad törzsei továbbra is szívósan ellenálltak. Délről a litvánok folytonos rabló támadásokat intéztek.1259-ben Treniota (szamogitiai) fejedelem betört az országba. (Skuodas) mellett egy csatát nyert a keresztes lovagokkal.A rossz termésű év és a háború miatt a lovagok magas adókat vetettek ki, ami a nyomorgó és elkeseredett lakosság körében lázadásokhoz vezetett. Zemgale a litvánokhoz csatlakozott, 1260 tavaszán különféle kúr és lett törzsek érkeztek Treniota segítségére.Az ellenség a livóniai mocsarakban tőrbe csalta a kereszteseket (Durben, 1260. július 13.). A vereség lángba borította Livóniát és az 1260-74-es porosz felkeléshez vezetett. Miután a litvánok a újabb győzelmet arattak (1261), Mindaugas is belépett a háborúba, akit az oroszok, az Arany Horda és néhány lengyel herceg is támogatott. 1263-ban Mindaugas és Treniota ostrom alá veszik , de kudarcot vallanak. Miután Mindaugast megölték és Treniota is meghalt (1264) Litvánia hatalmi harcokba és anarchiába süllyedt, ezért évekig nem kellett további támadástól tartania a rendnek. 1265-ben újra felépítik a lerombolt Mitaut, s 1267-ben leigázzák Kurzeme még megmaradt törzseit, valamint a szabad területeket (1269). 1268-ban novgordiak és a pszkoviak hadjáratot indították a dán Livóniába (észak-észt területek) és a wesenbergi csatában leverték a kardtestvér-dán sereget. 1270-ben újra indulnak a litván rablóháborúk, ezúttal nemcsak a lovagok, hanem a zemgalleniek ellen is. A litvánok februárban a befagyott tengeren az Ösel-sziget mellett, az ún. karusei csatában újra legyőzik a kereszteseket, akik az észtországi dán erők segítségével tudnak csak kilábalni. 1272-ben az alsó-lettországi földvárak többségének bevétele után a lettek leteszik a fegyvert és meghódolnak, elismerve a lovagrend uralmát. Egy évvel később az a litvánok ismét megverik a kereszteseket. A keresztes lovagok 1278-ban a Daugaván átkelve beveszik az ottani területeket és felépítik Dünaburg várát, amit Traidenis litván nagyfejedelem azonnal megostromol (1279). A hosszantartó, látványos küzdelem következik, s hamarosan megérkezik a felmentősereg, ami a vár alól elvonuló Traidenis után megy. A litvánok csapdába ejtik ezt a sereget is és szétverik. A hírre Zemgaléban új felkelés robban ki, amit az 1281-es keresztes hadjárat ver le. A lettek ismét meghódolnak, de egy év végi litván támadás hatására harmadjára tör ki lázadásuk. mellett két sikertelen ütközetet követően (1284, 1287) újabb német és skandináv keresztes erők érkeztek a hadszíntérre, s 1290-re elfoglalják teljes Alsó-Lettországot. Ez volt az utolsó régió, amit a német lovagrend leigázott Livónia földjén. (hu)
|
