| dbo:abstract
|
- A lokalizáció neurológiai és neuropszichológiai fogalom, szűkebb értelemben az észlelt vagy megjegyzett külvilág térbeli viszonyainak leképezése az agyban, a jobb agykéreg , tágabb értelmezésben pedig a kognitív funkciókért és képességekért (észlelés, emlékezés, kommunikáció, érzelmi élet stb.) felelős agyi területek beazonosítása és vizsgálata (agyi lokalizáció vagy agykérgi lokalizáció, a nemzetközi szakirodalomban cerebral localization vagy cortical localization). Az első agyi lokalizációs elméleteket az 1860-as években a francia Paul Broca és a német Carl Wernicke alkotta meg. Az azóta eltelt másfél évszázadban két irányzat látszott körvonalazódni a lokalizáció folyamatának leírásában. Az egyik felfogás szerint minden funkció egy jól körülhatárolható agyi területen zajlik (topografikus lokalizációs elmélet, ). A másik értelmezés szerint a mentális funkciók meglehetősen bonyolult jelenségek, és számos agyrész együttműködésének eredményei, s a magasabb központok sérülése esetén az alacsonyabbak akár át is vehetnek egyes funkciókat (hierarchikus lokalizációs elmélet, ). A leggyakrabban használt lokalizációs ábra nevéhez fűződik, aki az 1909-ben leírt ötvenkét különböző motorikus és kognitív funkcióért felelős agykérgi területet határozott meg. Az emberi nagyagy két agyféltekére oszlik, amelynek agykérgi részeit a kérgestest is összekapcsolja, és bár megjelenését, struktúráját tekintve az agy ilyenformán szimmetrikusnak mutatkozik, az egyes funkciókért felelős területek elhelyezkedése, az agy voltaképpeni működése aszimmetriát mutat (agyi lateralizáció). A jobb és a bal oldali agyfélteke eltérő szerepet játszik az észlelés, a viselkedés, a megismerés és az érzelmi élet vonatkozásában. Alapvetően a bal agyfélteke egyes területei felelősek a beszéd, a , a , az írás-olvasás, a , az emlékezés, a tapintásos észlelés és az időérzékelés funkcióiért, míg a jobb oldali féltekében találhatóak a , a , arc- és , a és és a tudatos figyelem agyi területei. A lokalizáció megértéséhez az mellett nagymértékben hozzásegíthet a következtében fellépő diszfunkciók vizsgálata (komputertomográfia, mágnesesrezonancia-vizsgálat), valamint az ingerléssel előidézett agykérgi elektromos tevékenységváltozások elemzése. Az utóbbi évtizedek korszerű lézióanalízisében hasonló sikerrel kecsegtetnek a háromdimenziós rekonstrukciós technikák, amelynek során az MRI-képek számítógépes átalakításával az agy károsodása és a sérült szövetek anyagcseréje térben ábrázolható. (hu)
- A lokalizáció neurológiai és neuropszichológiai fogalom, szűkebb értelemben az észlelt vagy megjegyzett külvilág térbeli viszonyainak leképezése az agyban, a jobb agykéreg , tágabb értelmezésben pedig a kognitív funkciókért és képességekért (észlelés, emlékezés, kommunikáció, érzelmi élet stb.) felelős agyi területek beazonosítása és vizsgálata (agyi lokalizáció vagy agykérgi lokalizáció, a nemzetközi szakirodalomban cerebral localization vagy cortical localization). Az első agyi lokalizációs elméleteket az 1860-as években a francia Paul Broca és a német Carl Wernicke alkotta meg. Az azóta eltelt másfél évszázadban két irányzat látszott körvonalazódni a lokalizáció folyamatának leírásában. Az egyik felfogás szerint minden funkció egy jól körülhatárolható agyi területen zajlik (topografikus lokalizációs elmélet, ). A másik értelmezés szerint a mentális funkciók meglehetősen bonyolult jelenségek, és számos agyrész együttműködésének eredményei, s a magasabb központok sérülése esetén az alacsonyabbak akár át is vehetnek egyes funkciókat (hierarchikus lokalizációs elmélet, ). A leggyakrabban használt lokalizációs ábra nevéhez fűződik, aki az 1909-ben leírt ötvenkét különböző motorikus és kognitív funkcióért felelős agykérgi területet határozott meg. Az emberi nagyagy két agyféltekére oszlik, amelynek agykérgi részeit a kérgestest is összekapcsolja, és bár megjelenését, struktúráját tekintve az agy ilyenformán szimmetrikusnak mutatkozik, az egyes funkciókért felelős területek elhelyezkedése, az agy voltaképpeni működése aszimmetriát mutat (agyi lateralizáció). A jobb és a bal oldali agyfélteke eltérő szerepet játszik az észlelés, a viselkedés, a megismerés és az érzelmi élet vonatkozásában. Alapvetően a bal agyfélteke egyes területei felelősek a beszéd, a , a , az írás-olvasás, a , az emlékezés, a tapintásos észlelés és az időérzékelés funkcióiért, míg a jobb oldali féltekében találhatóak a , a , arc- és , a és és a tudatos figyelem agyi területei. A lokalizáció megértéséhez az mellett nagymértékben hozzásegíthet a következtében fellépő diszfunkciók vizsgálata (komputertomográfia, mágnesesrezonancia-vizsgálat), valamint az ingerléssel előidézett agykérgi elektromos tevékenységváltozások elemzése. Az utóbbi évtizedek korszerű lézióanalízisében hasonló sikerrel kecsegtetnek a háromdimenziós rekonstrukciós technikák, amelynek során az MRI-képek számítógépes átalakításával az agy károsodása és a sérült szövetek anyagcseréje térben ábrázolható. (hu)
|
