| dbo:abstract
|
- A londoni nagyköveti konferencia (angol London Conference of Ambassadors) 1912. december 17. és 1913. július 29. között Londonban megrendezett nagyhatalmi tárgyalássorozat volt, amelynek fő célja az első Balkán-háborút lezáró, londoni egyezmény néven ismert békekötés előkészítése volt. A konferencia Sir Edward Grey brit külügyminiszter elnökletével, az Osztrák–Magyar Monarchia, Olaszország, Oroszország, Franciaország és Németország Londonba akkreditált nagyköveteinek részvételével zajlott. A háborúban érintett Balkán-félszigeti nemzetek – az Oszmán Birodalom, Bulgária, Görögország, Szerbia, Montenegró és Albánia – küldöttségei ugyan jelen lehettek a tárgyalássorozaton, de hozzászólási jogot nem kaptak. Több részkérdés szerepelt a tárgyalássorozat napirendjén, amelyek közül a legneuralgikusabb a Balkán-szövetség országai által elfoglalt, de 1912. november 28-án függetlenségét kikiáltó Albánia státusának és Szerbia adriai-tengeri jogosultságának kérdése volt. Az albán ügyet támogató Monarchia és Olaszország, valamint a montenegrói és szerb területfoglalások jogosságát pártoló Oroszország és Franciaország szembenállása határozta meg a konferencia erőviszonyait. A végső döntés értelmében a nagykövetek konferenciája elismerte Albánia mint örökletes monarchia függetlenségét, megállapította államhatárait, és elrendelte a területfoglaló montenegrói, szerb és görög csapatok kivonását az albán területekről. Szerbia jogát egy adriai kikötőhöz nem ismerték el. A vita fősodra mellett a résztvevők döntöttek az Oszmán Birodalom nyugati határai, valamint a tengerszorosok (pl. ) és a Dodekanészosz szigetcsoport hovatartozása felől is. A háborúban érintett felek 1913. május 30-án írták alá a döntést részletező londoni egyezményt. (hu)
- A londoni nagyköveti konferencia (angol London Conference of Ambassadors) 1912. december 17. és 1913. július 29. között Londonban megrendezett nagyhatalmi tárgyalássorozat volt, amelynek fő célja az első Balkán-háborút lezáró, londoni egyezmény néven ismert békekötés előkészítése volt. A konferencia Sir Edward Grey brit külügyminiszter elnökletével, az Osztrák–Magyar Monarchia, Olaszország, Oroszország, Franciaország és Németország Londonba akkreditált nagyköveteinek részvételével zajlott. A háborúban érintett Balkán-félszigeti nemzetek – az Oszmán Birodalom, Bulgária, Görögország, Szerbia, Montenegró és Albánia – küldöttségei ugyan jelen lehettek a tárgyalássorozaton, de hozzászólási jogot nem kaptak. Több részkérdés szerepelt a tárgyalássorozat napirendjén, amelyek közül a legneuralgikusabb a Balkán-szövetség országai által elfoglalt, de 1912. november 28-án függetlenségét kikiáltó Albánia státusának és Szerbia adriai-tengeri jogosultságának kérdése volt. Az albán ügyet támogató Monarchia és Olaszország, valamint a montenegrói és szerb területfoglalások jogosságát pártoló Oroszország és Franciaország szembenállása határozta meg a konferencia erőviszonyait. A végső döntés értelmében a nagykövetek konferenciája elismerte Albánia mint örökletes monarchia függetlenségét, megállapította államhatárait, és elrendelte a területfoglaló montenegrói, szerb és görög csapatok kivonását az albán területekről. Szerbia jogát egy adriai kikötőhöz nem ismerték el. A vita fősodra mellett a résztvevők döntöttek az Oszmán Birodalom nyugati határai, valamint a tengerszorosok (pl. ) és a Dodekanészosz szigetcsoport hovatartozása felől is. A háborúban érintett felek 1913. május 30-án írták alá a döntést részletező londoni egyezményt. (hu)
|
