| dbo:abstract
|
- Lorsy Ernő, idegen nyelvterületen Ernst vagy Ernest Lorsy, teljes nevén: Lorsy Móric Ernő, tévesen olykor Lorsy Jenő, Lorsy Emil, Lórsy, Lorschy (Szilasbalhás, 1889. november 28. – New York, Riverside Drive, 1960. augusztus 13.) magyar újságíró, műfordító, történész. Kezdetben a Pester Lloyd munkatársa, a Károlyi-kormány idején külügyminisztériumi tanácsos, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság államtitkára. A bukás után emigrált, az emigrációban újságírással foglalkozott, és sajtó alá rendezte Károlyi Mihály emlékiratait. Az 1930-as években hazatért, ám a belpolitikai változások miatt 1938-ban emigrálni kényszerült Franciaországba. A nácik előretörése elől Észak-Afrikába menekült, ahonnan 1941-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1960-ban bekövetkezett haláláig újságírással és műfordítással foglalkozott. „A század egyik legműveltebb újságírója, polihisztora és esszéistája volt. Angolul, franciául és németül olyan tökéletesen beszélt, hogy New Yorkban angolnak, Párizsban franciának tartották – ezt láttam – és Berlinben németnek. Memóriája sértetlenül őrzött mindent, amit olvasott vagy hallott. 1939-ben, Párizsban, mikor egy reggel a Bibliothèque Nationale-ba mentem, megkért: írjak ki egy mondatot Alphonse de Lamartine 1848-as beszédéből a véderővitában. A Parlamenti Napló ezer és ennyiedik oldalán találom, fent. Visszajöttem a mondattal és megkérdeztem: mikor volt a múltkor a könyvtárban, hogy megjegyezte az oldalszámot? »1913-ban«, felelte.” – Faludy György (hu)
- Lorsy Ernő, idegen nyelvterületen Ernst vagy Ernest Lorsy, teljes nevén: Lorsy Móric Ernő, tévesen olykor Lorsy Jenő, Lorsy Emil, Lórsy, Lorschy (Szilasbalhás, 1889. november 28. – New York, Riverside Drive, 1960. augusztus 13.) magyar újságíró, műfordító, történész. Kezdetben a Pester Lloyd munkatársa, a Károlyi-kormány idején külügyminisztériumi tanácsos, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság államtitkára. A bukás után emigrált, az emigrációban újságírással foglalkozott, és sajtó alá rendezte Károlyi Mihály emlékiratait. Az 1930-as években hazatért, ám a belpolitikai változások miatt 1938-ban emigrálni kényszerült Franciaországba. A nácik előretörése elől Észak-Afrikába menekült, ahonnan 1941-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1960-ban bekövetkezett haláláig újságírással és műfordítással foglalkozott. „A század egyik legműveltebb újságírója, polihisztora és esszéistája volt. Angolul, franciául és németül olyan tökéletesen beszélt, hogy New Yorkban angolnak, Párizsban franciának tartották – ezt láttam – és Berlinben németnek. Memóriája sértetlenül őrzött mindent, amit olvasott vagy hallott. 1939-ben, Párizsban, mikor egy reggel a Bibliothèque Nationale-ba mentem, megkért: írjak ki egy mondatot Alphonse de Lamartine 1848-as beszédéből a véderővitában. A Parlamenti Napló ezer és ennyiedik oldalán találom, fent. Visszajöttem a mondattal és megkérdeztem: mikor volt a múltkor a könyvtárban, hogy megjegyezte az oldalszámot? »1913-ban«, felelte.” – Faludy György (hu)
|
