| dbo:abstract
|
- A luminizmus 19. századi, késő-impresszionista vagy neo-impresszionista festészeti stílus, amely kiemelt hangsúlyt fektett a fényeffektusok ábrázolására, elsősorban tájképek festésekor. A luminista stílusú képek költői atmoszférával rendelkeznek, és az egyes ecsetvonások szinte láthatatlanok. A luminizmus legnagyobb képviselői amerikai festők voltak és a kifejezést is itt alkották meg: először 1954-ben John Baur, a New York-i Whitney Museum of American Art igazgatója használta. Az amerikai luminista stílus legfontosabb képviselői , és voltak, de hasonló stílusban alkotott még George Tirrell, Henry Walton és J.W. Hill is. A luminista festők művei szinte kivétel nélkül szárazföldet vagy a tengert ábrázoló tájképek, jellegzetes tulajdonságuk a sima, egyenletes ecsethasználat, a hűvös színek alkalmazása, részletesen megfestett tárgyak, amelyeket a fény sugarai emelnek ki. A tipikus luminista képeknek felét vagy még többet az ég teszi ki és általában erős, geometrikus kompozícióval készülnek. Bár a luminizmus nem volt szervezett irányzat, számos követője akadt, akik elsősorban fény, a mélység ábrázolását vették át. Számos 19. és 20. századi festőt, vagy egyes alkotásaikat sorolnak a luministák közé. A luminizmuson belül két európai irányzat volt ismert, a belga luminista stílust Émile Claus és Théo van Rysselberghe kezdte, őket , , , , , Constant Permeke, és követte. A holland irányzathoz Jan Toorop, , és Piet Mondrian tartozott. Bár hasonlóak, a két irányzatnak nem sok köze volt egymáshoz: Emile Claus munkái még közel voltak a nagy francia impresszionista festők műveihez, különösen Claude Monet-hoz. A hollandok azonban képeiken nagy foltokban használták a színeket és közelebb állnak a fauvizmushoz. (hu)
- A luminizmus 19. századi, késő-impresszionista vagy neo-impresszionista festészeti stílus, amely kiemelt hangsúlyt fektett a fényeffektusok ábrázolására, elsősorban tájképek festésekor. A luminista stílusú képek költői atmoszférával rendelkeznek, és az egyes ecsetvonások szinte láthatatlanok. A luminizmus legnagyobb képviselői amerikai festők voltak és a kifejezést is itt alkották meg: először 1954-ben John Baur, a New York-i Whitney Museum of American Art igazgatója használta. Az amerikai luminista stílus legfontosabb képviselői , és voltak, de hasonló stílusban alkotott még George Tirrell, Henry Walton és J.W. Hill is. A luminista festők művei szinte kivétel nélkül szárazföldet vagy a tengert ábrázoló tájképek, jellegzetes tulajdonságuk a sima, egyenletes ecsethasználat, a hűvös színek alkalmazása, részletesen megfestett tárgyak, amelyeket a fény sugarai emelnek ki. A tipikus luminista képeknek felét vagy még többet az ég teszi ki és általában erős, geometrikus kompozícióval készülnek. Bár a luminizmus nem volt szervezett irányzat, számos követője akadt, akik elsősorban fény, a mélység ábrázolását vették át. Számos 19. és 20. századi festőt, vagy egyes alkotásaikat sorolnak a luministák közé. A luminizmuson belül két európai irányzat volt ismert, a belga luminista stílust Émile Claus és Théo van Rysselberghe kezdte, őket , , , , , Constant Permeke, és követte. A holland irányzathoz Jan Toorop, , és Piet Mondrian tartozott. Bár hasonlóak, a két irányzatnak nem sok köze volt egymáshoz: Emile Claus munkái még közel voltak a nagy francia impresszionista festők műveihez, különösen Claude Monet-hoz. A hollandok azonban képeiken nagy foltokban használták a színeket és közelebb állnak a fauvizmushoz. (hu)
|
