| dbo:abstract
|
- A lív igéknek:
* hat személye: három személy az egyes és három a többes számban;
* hat módja: kijelentő mód (indicativus), felszólító mód (imperativus), feltételes mód (condicionális),parancsoló mód (jussiv), referatív mód (quotativus) és kötelező mód (debitivus);
* öt igeideje: egyszerű jelen (praesens) és múlt (praeteritum),valamint összetett jelen (perfectum), múlt (plusquamperfectum) és jövő idő (futurum perfectum);
* két igeneme: cselekvő (activ) és szenvedő (passiv) igeneme van. Ezen kívül a lívben van egy tagadó ige, amely a legtöbb alak elé odailleszthető, és amely összetett alakokat hoz létre. A módok és idők kombinálhatóságát a következő táblázat foglalja össze.
* A kijelentő, felszólító és feltételes mód használata megegyezik a magyarral.
* A kijelentő mód használata a legszélesebb körű, elsődleges funkciója állítások és tagadások megfogalmazása.
* Jemā sīetõb piņņõ lēbaks. ’Az anya kenyérrel eteti a kutyát.’
* Līvõ kēļ um min jemākēļ. ’A lív nyelv az én anyanyelvem.’
* Mäd kilā kalāmīed aņgiri äb vejjõt. ’A mi falunk halászai nem fognak angolnát.’
* A felszólító mód közvetlen felszólításokat fejez ki.
* Tul set tǟnõ! ’Gyere csak ide!’
* Alā rõkānd bļoggõ! ’Ne beszélj ostobaságokat!’
* Tulgid īņõz! ’Gyertek vele!’
* A feltételes mód a feltételhez kötött megállapítások kifejezésére szolgál, de ezt használjuk óhajtás és kívánság esetében, valamint udvariassági formulákban.
* Ku dūšig sadāb, siz nei ku mō um vālda. ’Ha erősen esik, akkor olyan mintha fehér lenne a föld.’
* Ma tōks siedā jarrõ nǟdõ. ’Szeretném azt a tavat látni.’
* A parancsoló mód közvetett parancsolást kifejez ki, tulajdonképpen a felszólító módot helyettesíti a mellékmondatokban.
* Pōlab jumāltõ, laz ta tulgõ ja äbțõg. Kérjük istent, hogy jöjjön és segítsen.
* Ma brīḑiz tǟnda, algõ ta nei rõkāndõg. ’Figyelmeztettem őt, hogy ezt ne mondja.’
* Referatív módban olyan kijelentések állnak, amelyeket a beszélő valaki mástól vett át, az állítással vagy nem ért egyet, vagy nincs tisztában annak igazságtartalmával. Gyakran mellékmondatokban fordul elő.
* Tämpõ līji prēmijd jaggimi. ’(Állítólag) ma van a prémium osztása.’
* Lešti vejjõm vadāks līvlizt vȯļļid oppõnd sǭrlizt kädst. ’A tőkehal vaddal [speciális háló] való kifogását a lívek (állítólag) a Saaremaa-beleiktől tanulták.’
* A kötelező mód kötelességet, kötelezettséget fejez ki szerkezet formájában. A kötelező mód különleges a módok között, mivel, akire vagy amire a kötelezettség hárul, a mondatban részes esetben áll. Egy szerkezeten a kötelező módon túl más módok jelei vagy segédszavai is megjelenhetnek.
* Vīļa um agāņi, siedā um tīemõst pūdõks. ’A gabona pelyvás, meg kell tisztítani.’
* Mäddõn vȯlks vȯnd ätsmidēgõst mǟngamõst. ’Kellett volna játszanunk valamit.’
* Az egyszerű igeidőkön túl a lívben található még egy összetett jelen idő is, amely a múltban kezdődő, de a jelenig ható cselekvések történések igeideje, és egy összetett múlt, amely régmúltat vagy az egyszerű múlt időhöz képest előidejűséget fejez ki.
* Siz täm āigis, ku ta um läpš vȯnd. ’Azokban az időkben, amikor ő gyerek volt.’
* Ta mǟdliz pigātagā amḑi kūožidi, kus ta igāniz vȯļ kǟnd. ’Eszébe jutott szinte az összes hely, ahol (korábban) járt.’
* A lívben jelen idejű alakok kifejezik ki a jövő időt. Ugyan létezik összetett jövő idő, amely előidejűséget fejez ki, de ez gyakorlatilag nincs használatban.
* Ma altõb tūlda, siz līb sieldõm. ’Meggyújtom a tüzet, és akkor lesz fény.’
* Ma tulāb ildīņ, ku līb aigõ. ’Azonnal jövök, így lesz idő.’
* Sīḑštīž mēg irgõm aigõ. ’Innen fogjuk kezdeni mérni.’ (hu)
- A lív igéknek:
* hat személye: három személy az egyes és három a többes számban;
* hat módja: kijelentő mód (indicativus), felszólító mód (imperativus), feltételes mód (condicionális),parancsoló mód (jussiv), referatív mód (quotativus) és kötelező mód (debitivus);
* öt igeideje: egyszerű jelen (praesens) és múlt (praeteritum),valamint összetett jelen (perfectum), múlt (plusquamperfectum) és jövő idő (futurum perfectum);
* két igeneme: cselekvő (activ) és szenvedő (passiv) igeneme van. Ezen kívül a lívben van egy tagadó ige, amely a legtöbb alak elé odailleszthető, és amely összetett alakokat hoz létre. A módok és idők kombinálhatóságát a következő táblázat foglalja össze.
* A kijelentő, felszólító és feltételes mód használata megegyezik a magyarral.
* A kijelentő mód használata a legszélesebb körű, elsődleges funkciója állítások és tagadások megfogalmazása.
* Jemā sīetõb piņņõ lēbaks. ’Az anya kenyérrel eteti a kutyát.’
* Līvõ kēļ um min jemākēļ. ’A lív nyelv az én anyanyelvem.’
* Mäd kilā kalāmīed aņgiri äb vejjõt. ’A mi falunk halászai nem fognak angolnát.’
* A felszólító mód közvetlen felszólításokat fejez ki.
* Tul set tǟnõ! ’Gyere csak ide!’
* Alā rõkānd bļoggõ! ’Ne beszélj ostobaságokat!’
* Tulgid īņõz! ’Gyertek vele!’
* A feltételes mód a feltételhez kötött megállapítások kifejezésére szolgál, de ezt használjuk óhajtás és kívánság esetében, valamint udvariassági formulákban.
* Ku dūšig sadāb, siz nei ku mō um vālda. ’Ha erősen esik, akkor olyan mintha fehér lenne a föld.’
* Ma tōks siedā jarrõ nǟdõ. ’Szeretném azt a tavat látni.’
* A parancsoló mód közvetett parancsolást kifejez ki, tulajdonképpen a felszólító módot helyettesíti a mellékmondatokban.
* Pōlab jumāltõ, laz ta tulgõ ja äbțõg. Kérjük istent, hogy jöjjön és segítsen.
* Ma brīḑiz tǟnda, algõ ta nei rõkāndõg. ’Figyelmeztettem őt, hogy ezt ne mondja.’
* Referatív módban olyan kijelentések állnak, amelyeket a beszélő valaki mástól vett át, az állítással vagy nem ért egyet, vagy nincs tisztában annak igazságtartalmával. Gyakran mellékmondatokban fordul elő.
* Tämpõ līji prēmijd jaggimi. ’(Állítólag) ma van a prémium osztása.’
* Lešti vejjõm vadāks līvlizt vȯļļid oppõnd sǭrlizt kädst. ’A tőkehal vaddal [speciális háló] való kifogását a lívek (állítólag) a Saaremaa-beleiktől tanulták.’
* A kötelező mód kötelességet, kötelezettséget fejez ki szerkezet formájában. A kötelező mód különleges a módok között, mivel, akire vagy amire a kötelezettség hárul, a mondatban részes esetben áll. Egy szerkezeten a kötelező módon túl más módok jelei vagy segédszavai is megjelenhetnek.
* Vīļa um agāņi, siedā um tīemõst pūdõks. ’A gabona pelyvás, meg kell tisztítani.’
* Mäddõn vȯlks vȯnd ätsmidēgõst mǟngamõst. ’Kellett volna játszanunk valamit.’
* Az egyszerű igeidőkön túl a lívben található még egy összetett jelen idő is, amely a múltban kezdődő, de a jelenig ható cselekvések történések igeideje, és egy összetett múlt, amely régmúltat vagy az egyszerű múlt időhöz képest előidejűséget fejez ki.
* Siz täm āigis, ku ta um läpš vȯnd. ’Azokban az időkben, amikor ő gyerek volt.’
* Ta mǟdliz pigātagā amḑi kūožidi, kus ta igāniz vȯļ kǟnd. ’Eszébe jutott szinte az összes hely, ahol (korábban) járt.’
* A lívben jelen idejű alakok kifejezik ki a jövő időt. Ugyan létezik összetett jövő idő, amely előidejűséget fejez ki, de ez gyakorlatilag nincs használatban.
* Ma altõb tūlda, siz līb sieldõm. ’Meggyújtom a tüzet, és akkor lesz fény.’
* Ma tulāb ildīņ, ku līb aigõ. ’Azonnal jövök, így lesz idő.’
* Sīḑštīž mēg irgõm aigõ. ’Innen fogjuk kezdeni mérni.’ (hu)
|
