| dbo:abstract
|
- A lív nyelv (lívül: rāndakēļ ’parti nyelv’, līvõ kēļ ’lív nyelv’; lettül: lībiešu valoda ’lív nyelv’) a finnugor nyelvek balti-finn ágának déli csoportjához tartozó nyelv, amelyet a mai Lettország nyugati területén beszéltek. A lív nyelv 2013-ban hivatalosan kihalt az utolsó anyanyelvi beszélő halálával, mióta azonban Lettországban az egyetemen tanulható, a lett egyetemi ifjúság szűk körének tanult nyelve lett. A lív nyelv nem tévesztendő össze a lett nyelv lív nyelvjárásával. Rokonnyelvei közül az észt áll hozzá a legközelebb, és ez hatott rá a leginkább, bár sok balti-finn tulajdonságát megőrizte, nagy hatást gyakorolt rá a lett nyelv is, amely hatás megmutatkozik mind a hangtan, mind a grammatika, mind a szókészlet területén. Különlegessége, hogy a lívben találjuk a legkevesebb névszói esetet a balti-finn nyelvek közül. Az egyes szavak esetében fellépő tőbelseji váltakozások és a többes számban megfigyelhető többesszámjel- és esetrag-egybeolvadások miatt a lív tett szert a legtöbb flektáló tulajdonságra a finnségi nyelvek közül. Egyedül itt őrződött meg a datívusz-rag. A lívben nem létezik a fokváltakozás jelensége. A lívben maradt meg a legjobban a tagadó ige ragozása. (hu)
- A lív nyelv (lívül: rāndakēļ ’parti nyelv’, līvõ kēļ ’lív nyelv’; lettül: lībiešu valoda ’lív nyelv’) a finnugor nyelvek balti-finn ágának déli csoportjához tartozó nyelv, amelyet a mai Lettország nyugati területén beszéltek. A lív nyelv 2013-ban hivatalosan kihalt az utolsó anyanyelvi beszélő halálával, mióta azonban Lettországban az egyetemen tanulható, a lett egyetemi ifjúság szűk körének tanult nyelve lett. A lív nyelv nem tévesztendő össze a lett nyelv lív nyelvjárásával. Rokonnyelvei közül az észt áll hozzá a legközelebb, és ez hatott rá a leginkább, bár sok balti-finn tulajdonságát megőrizte, nagy hatást gyakorolt rá a lett nyelv is, amely hatás megmutatkozik mind a hangtan, mind a grammatika, mind a szókészlet területén. Különlegessége, hogy a lívben találjuk a legkevesebb névszói esetet a balti-finn nyelvek közül. Az egyes szavak esetében fellépő tőbelseji váltakozások és a többes számban megfigyelhető többesszámjel- és esetrag-egybeolvadások miatt a lív tett szert a legtöbb flektáló tulajdonságra a finnségi nyelvek közül. Egyedül itt őrződött meg a datívusz-rag. A lívben nem létezik a fokváltakozás jelensége. A lívben maradt meg a legjobban a tagadó ige ragozása. (hu)
|
