| dbo:abstract
|
- A lókapálák vagy dikpálák (szanszkrit lokapāla / lókapála, a. m. ’világőr’; dikpāla / dikpála, ’égtájőr’; kínai 四大天王; japán ローカパーラ, koreai 사천왕 ) a hinduista és a buddhista mitológiában az égtájak Méru hegyén élő őrzőistenei, akiknek száma és személye is gyakran változott. Kultuszuk Indián kívül elterjedt Tibetben, Kínában, Koreában és Japánban is. A hinduizmusban eredetileg a négy égtájnak, a négy köztes égtájnak (így nyolcan együtt: asta-dikpálák, aṣṭa-dikpāla), valamint a zenitnek és a nadírnak (tízük neve: dása-dikpálák, daśa-dikpāla) volt saját őrzőistene. Nem minden korabeli forrásból bontakozik ki tisztán a lókapálák köre és személye, és az egyes istenekhez tartozó égtájak is gyakran felcserélődnek. Mindenesetre úgy tűnik, eleinte (észak), Indra (dél), Agni (kelet), Varuna (nyugat), Visnu (zenit) és (nadír) voltak a lókapálák. A Mahábhárata keletkezésének idejére, az i. e. 1. évezred közepére a szerepek ismét felcserélődtek és új istenek is kerültek közéjük: (észak), Jama (dél), Indra (kelet), Varuna (nyugat) és Agni (zenit). A buddhizmusban mindösszesen négyük ismert, „a négy nagy égi király”: (észak, attribútuma a győzelmi zászló és a mongúz), (dél, kard), (kelet, húros hangszer), (nyugat, ereklyetartó sztúpa és kígyó). A lókapálák feladata alapvetően a teremtett világ védelmének biztosítása, a démonok elleni harc volt. A buddhizmusban szerepük kiterjedt Buddha életének megóvására is: a lókapálák életének minden jelentős pillanatában jelen voltak, és megvédték minden földi és démoni eredetű bajtól. Jellemzően felfegyverzett férfi alakban testesültek meg, mindegyiküknek volt női társa és hátasállata (diggadzsa) is, s gyakran ezeket is a lókapálák közé sorolták. Ábrázolásuk hagyományosan megjelent a hinduista templomok kapuzatának, belső falának és mennyezetének képei között, amint hátasukon, többnyire elefántjukon ülve démonokon tipornak. A buddhizmusban mindenre elszánt, kígyók között álló vagy ülő férfiakként jelentek meg, a tibeti buddhista mitológiában pedig pásztorkirályokként jelenítették meg őket. (hu)
- A lókapálák vagy dikpálák (szanszkrit lokapāla / lókapála, a. m. ’világőr’; dikpāla / dikpála, ’égtájőr’; kínai 四大天王; japán ローカパーラ, koreai 사천왕 ) a hinduista és a buddhista mitológiában az égtájak Méru hegyén élő őrzőistenei, akiknek száma és személye is gyakran változott. Kultuszuk Indián kívül elterjedt Tibetben, Kínában, Koreában és Japánban is. A hinduizmusban eredetileg a négy égtájnak, a négy köztes égtájnak (így nyolcan együtt: asta-dikpálák, aṣṭa-dikpāla), valamint a zenitnek és a nadírnak (tízük neve: dása-dikpálák, daśa-dikpāla) volt saját őrzőistene. Nem minden korabeli forrásból bontakozik ki tisztán a lókapálák köre és személye, és az egyes istenekhez tartozó égtájak is gyakran felcserélődnek. Mindenesetre úgy tűnik, eleinte (észak), Indra (dél), Agni (kelet), Varuna (nyugat), Visnu (zenit) és (nadír) voltak a lókapálák. A Mahábhárata keletkezésének idejére, az i. e. 1. évezred közepére a szerepek ismét felcserélődtek és új istenek is kerültek közéjük: (észak), Jama (dél), Indra (kelet), Varuna (nyugat) és Agni (zenit). A buddhizmusban mindösszesen négyük ismert, „a négy nagy égi király”: (észak, attribútuma a győzelmi zászló és a mongúz), (dél, kard), (kelet, húros hangszer), (nyugat, ereklyetartó sztúpa és kígyó). A lókapálák feladata alapvetően a teremtett világ védelmének biztosítása, a démonok elleni harc volt. A buddhizmusban szerepük kiterjedt Buddha életének megóvására is: a lókapálák életének minden jelentős pillanatában jelen voltak, és megvédték minden földi és démoni eredetű bajtól. Jellemzően felfegyverzett férfi alakban testesültek meg, mindegyiküknek volt női társa és hátasállata (diggadzsa) is, s gyakran ezeket is a lókapálák közé sorolták. Ábrázolásuk hagyományosan megjelent a hinduista templomok kapuzatának, belső falának és mennyezetének képei között, amint hátasukon, többnyire elefántjukon ülve démonokon tipornak. A buddhizmusban mindenre elszánt, kígyók között álló vagy ülő férfiakként jelentek meg, a tibeti buddhista mitológiában pedig pásztorkirályokként jelenítették meg őket. (hu)
|
