| dbo:abstract
|
- Az M61 Vulcan 20 mm-es, hidraulikus, illetve pneumatikus meghajtású hatcsövű, léghűtéses, elektromos gyújtószerkezetű, Gatling-rendszerű (forgó csőköteges), nagy tűzgyorsaságú önműködő gépágyú. Alapvető fedélzeti fegyvere az amerikai katonai repülőgépeknek már ötven éve. A fegyvert eredetileg a General Electric tervezte és gyártotta, majd később vállalati egyesüléseket követően a lett a gyártó a mai időkig. A fejlesztést követően szinte az összes „nyugati” vadászrepülőgépbe beépítették és több bombázóba is, mint védőfegyvert (például a B–52-be), valamint a haditengerészeti flottaerők közel-légvédelmi eszközei között is helyet kapott néven. Itt mutatkoztak meg űrméretbeli korlátai, ezért a 20 mm űrméretű csöveket 30 mm-esre cserélték, ezzel létrehozva a -t (jelentése „Kapus”). Több szárazföldi, változatot is kifejlesztették, mint az (Vulcan Air Defense System). Noha már az 1960-as évek elejétől üzembiztos rendszerré érett, a vietnámi háború első felében mégsem alkalmazták széleskörűen az amerikai repülőcsapatoknál, az akkori „rakéta-doktrína” miatt. Ennek hiányosságai miatt azonban a ismételten kikényszerítették a repülőgép-fedélzeti jelenlétét. Ezt kielégítendő először felfüggeszthető fegyvergondolába építették az M61-et (SUU–23/A), majd módosítva az egyes repülőgép-típusokat, beépített fegyverzetként alkalmazzák, köztük a legújabb fejlesztésű F–22 Raptorban is. Harcászati alkalmazhatósága pedig a közelmúlt fegyveres konfliktusaiban is igazolható: a „közeli légitámogató” (Close Air Support, CAS) bevetések során rendszeresen alkalmazzák saját gyalogos csapattesteik védelmében, vagy a polgári lakosság járulékos veszteségeinek minimalizálása érdekében a szabadesésű sikló-, vagy precíziós vezérlésű bombák helyett. (hu)
- Az M61 Vulcan 20 mm-es, hidraulikus, illetve pneumatikus meghajtású hatcsövű, léghűtéses, elektromos gyújtószerkezetű, Gatling-rendszerű (forgó csőköteges), nagy tűzgyorsaságú önműködő gépágyú. Alapvető fedélzeti fegyvere az amerikai katonai repülőgépeknek már ötven éve. A fegyvert eredetileg a General Electric tervezte és gyártotta, majd később vállalati egyesüléseket követően a lett a gyártó a mai időkig. A fejlesztést követően szinte az összes „nyugati” vadászrepülőgépbe beépítették és több bombázóba is, mint védőfegyvert (például a B–52-be), valamint a haditengerészeti flottaerők közel-légvédelmi eszközei között is helyet kapott néven. Itt mutatkoztak meg űrméretbeli korlátai, ezért a 20 mm űrméretű csöveket 30 mm-esre cserélték, ezzel létrehozva a -t (jelentése „Kapus”). Több szárazföldi, változatot is kifejlesztették, mint az (Vulcan Air Defense System). Noha már az 1960-as évek elejétől üzembiztos rendszerré érett, a vietnámi háború első felében mégsem alkalmazták széleskörűen az amerikai repülőcsapatoknál, az akkori „rakéta-doktrína” miatt. Ennek hiányosságai miatt azonban a ismételten kikényszerítették a repülőgép-fedélzeti jelenlétét. Ezt kielégítendő először felfüggeszthető fegyvergondolába építették az M61-et (SUU–23/A), majd módosítva az egyes repülőgép-típusokat, beépített fegyverzetként alkalmazzák, köztük a legújabb fejlesztésű F–22 Raptorban is. Harcászati alkalmazhatósága pedig a közelmúlt fegyveres konfliktusaiban is igazolható: a „közeli légitámogató” (Close Air Support, CAS) bevetések során rendszeresen alkalmazzák saját gyalogos csapattesteik védelmében, vagy a polgári lakosság járulékos veszteségeinek minimalizálása érdekében a szabadesésű sikló-, vagy precíziós vezérlésű bombák helyett. (hu)
|
