| dbo:abstract
|
- Maar Bonifác János (Devecser, 1788. augusztus 29. – Balatonfüred, 1855. szeptember 3.) bencés szerzetes, történetíró, a Győri Királyi Akadémia tanára. 1812-től 1821-ig mint gimnáziumi tanár működött Nagyszombatban, Pannonhalmán, Pozsonyban és Győrött, és egy ideig Bécsben a Somogyi grófi családnál nevelői állást töltött be, ami nagyobb utazásokra adott neki alkalmat. Egy évig igazgatója is volt a győri főgimnáziumnak, amely állásától azonban, részint mert a németesítésnek nem volt barátja, másrészt mivel a hivatalos teendői tulajdonképenni tudományos munkásságában akadályozták, csakhamar megvált. Szorosabban tudományos és felsőbb tanári pályáját 1821-ben a győri királyi akadémián mint az egyetemes és a magyar történelem tanára kezdte meg és folytatta 1850-ig. Ezen állásában vált a vasszorgalmú, nagy tudományú és tanszakait a legszélesebb alapokon művelő tanár a főiskolának kiváló díszévé, akitől sok jelese a hazának nyerte ez időben későbbi tudományos, irodalmi és közpályai szereplésére az alapot. Irodalmi munkássága, az akkori időben fennforgott kedvezőtlenebb viszonyoknál fogva szűkebb körre szorítkozott; előadásainak némely jelentékenyebb részei kéziratok alakjában kerültek forgalomba; eredetileg latin nyelven szerkesztett Egyetemes történelem című, több kötetre tervezett s jórészt forrástanulmányokra alapított kézikönyvét magyarul 1853–1854-ben kezdte nyomtatásban közzétenni, azonban a két első (terjedelmes) köteten kivűl a nagybecsű munkának további részei Maar halála miatt nem láttak napvilágot. Tanári működésének elismeréseként (1851) nyugalomba léptekor a magyar király az arany koronás érdemkereszttel tüntette ki. Gazdag történelmi, főleg világtörténelmi művekben bővelkedő könyvtára a pannonhalmi nagy könyvtárba helyeztetett, illetve olvasztatott be. (hu)
- Maar Bonifác János (Devecser, 1788. augusztus 29. – Balatonfüred, 1855. szeptember 3.) bencés szerzetes, történetíró, a Győri Királyi Akadémia tanára. 1812-től 1821-ig mint gimnáziumi tanár működött Nagyszombatban, Pannonhalmán, Pozsonyban és Győrött, és egy ideig Bécsben a Somogyi grófi családnál nevelői állást töltött be, ami nagyobb utazásokra adott neki alkalmat. Egy évig igazgatója is volt a győri főgimnáziumnak, amely állásától azonban, részint mert a németesítésnek nem volt barátja, másrészt mivel a hivatalos teendői tulajdonképenni tudományos munkásságában akadályozták, csakhamar megvált. Szorosabban tudományos és felsőbb tanári pályáját 1821-ben a győri királyi akadémián mint az egyetemes és a magyar történelem tanára kezdte meg és folytatta 1850-ig. Ezen állásában vált a vasszorgalmú, nagy tudományú és tanszakait a legszélesebb alapokon művelő tanár a főiskolának kiváló díszévé, akitől sok jelese a hazának nyerte ez időben későbbi tudományos, irodalmi és közpályai szereplésére az alapot. Irodalmi munkássága, az akkori időben fennforgott kedvezőtlenebb viszonyoknál fogva szűkebb körre szorítkozott; előadásainak némely jelentékenyebb részei kéziratok alakjában kerültek forgalomba; eredetileg latin nyelven szerkesztett Egyetemes történelem című, több kötetre tervezett s jórészt forrástanulmányokra alapított kézikönyvét magyarul 1853–1854-ben kezdte nyomtatásban közzétenni, azonban a két első (terjedelmes) köteten kivűl a nagybecsű munkának további részei Maar halála miatt nem láttak napvilágot. Tanári működésének elismeréseként (1851) nyugalomba léptekor a magyar király az arany koronás érdemkereszttel tüntette ki. Gazdag történelmi, főleg világtörténelmi művekben bővelkedő könyvtára a pannonhalmi nagy könyvtárba helyeztetett, illetve olvasztatott be. (hu)
|
