| dbo:abstract
|
- A Föld első körülhajózása Fernão de Magalhães (magyarul többnyire: Magellán) vezetésével végrehajtott, 3 évig tartó portugál–spanyol expedíció volt 1519 és 1522 között, melynek célja az akkori nevén Fűszer-szigetek (ma Maluku-szigetek) nyugatról való felkeresése és a spanyol korona számára való birtokba vétele volt, a dél-amerikai kontinens déli részén feltételezett átjáró megtalálása segítségével. Magellán az út alatt életét vesztette. Az út során bebizonyosodott, hogy Amerika és Ázsia között óriási vízterület van, ami sokkal szélesebb nem csak az Atlanti-óceánnál, de annál is, ahogy a korabeli térképeken az Amerika és Japán közötti távolságot ábrázolták. Ezen kívül az is kiderült, hogy a Föld felületének nagy részét óceán borítja, és hogy létezik az egységes Világóceán. Továbbá végső bizonyítékkal szolgált arra, hogy a Föld gömb alakú. Az öt hajóból álló expedíció spanyol támogatással indult 1519. szeptember 20-án, nem minden zökkenő nélkül. Magellán már a Kanári-szigetek után kénytelen volt bezárni egyik kapitányát annak engedetlensége miatt. Dél-Amerika partjainál, a telelés kezdetén három hajójának tisztjei fellázadtak. Magellán erélyesen vetett véget a lázadásnak, két kapitányát kivégeztette, egyet kitett a lakatlan partokon. 1520. november 28-án találták meg a Magellán-szoroson átvezető utat az Atlanti-óceánból a Csendes-óceánba, ami közben egy hajó megszökött és visszatért Spanyolországba; majd több mint három hónapos gyötrelmes út után először láttak földet, Guamot. Továbbhajózva nyugat felé, felfedezték a Fülöp-szigeteket, ahol helyi belviszályokba avatkoztak be, és egy kisebb csetepaté alkalmával Magellán is életét vesztette 1521. április 27-én. Ezt követően sokhavi bolyongás, és többszöri vezetőcsere után elérték az eredeti célt, a Maluku-szigeteket, ahonnan a kezdeti öt hajóból ekkorra megmaradt kettő elhatározta, hogy elválnak útjaik: a Victoria nyugatnak, a Trinidad keletnek indul haza. A Trinidad a Csendes-óceánról kénytelen volt visszafordulni a Maluku-szigetekre, ahol a portugálok börtönbe vetették a legénységet, de a Victoria, fedélzetén alig húsz emberrel, 1522. szeptember 6-án visszaérkezett Spanyolországba, és ezzel végrehajtotta a Föld első körülhajózását. „Egy ritka, de mélyreható érzésből született [ez a könyv]: a megszégyenülésből született. A múlt esztendőben először kínálkozott számomra az az alkalom, hogy Dél-Amerikába utazhassam. Csendes tenger, teljes kikapcsolódás a gyors és tágas hajón. Mérhetetlenül élveztem az átkelés paradicsomi napjait. De hirtelen, talán a hetedik vagy nyolcadik napon, valami bosszús türelmetlenségen kaptam rajta magamat. Egyre csak ez a kék ég, egyre csak ez a kék, csendes tenger! E hirtelen fellobbanásban túl lassúnak tűntek az utazás órái. [...] Talán csak arra az egy pillanatra volt szükség, amelyben tudatára ébredtem türelmetlen állapotomnak, és máris elszégyelltem magam. Itt utazol az elképzelhető legbiztosabb hajóval, az elképzelhető legszebb úton, és az élet minden fényűzése rendelkezésedre áll. [...] Tudod, hova utazol, tudod a pontos órát, amelyben megérkezel.[...] Hasonlítsd össze egy pillanatra ezt az utat az egykoriakkal, elsősorban azoknak az elszántaknak ama legelső útjaival, akik felfedezték számunkra ezeket a hatalmas tengereket, magát a Földet – és szégyelld magad előttük! Elutaztak apró kis halászbárkáikon az ismeretlenbe, ismeretlen úton, elkallódva a végtelenségben, állandóan kitéve veszedelemnek, kiszolgáltatva az idő szeszélyeinek, a nélkülözés minden szenvedésének. [...] Bementem a hajókönyvtárba és kivettem néhány kötetet. És valamennyi felfedező és valamennyi utazás közül egyet tanultam leginkább becsülni, annak a férfiúnak a tettét, aki érzésem szerint a legnagyszerűbbet teljesítette, Ferdinand Magellanét, aki öt apró kis halászbárkával elindult Sevillából, hogy körülhajózza az egész Földet. [...] Így keletkezett ez a könyv. Mialatt ezt az [...] utazást ábrázoltam, szakadatlanul az a különös érzésem volt, hogy valami kitalált dolgot mondok el, egy nagy vágyálmot, az emberiség egyik szent meséjét mesélem. De nincs jobb annál a valóságnál, ami valószínűtlennek tűnik!”Stefan Zweig: Magellan, a Föld első körülhajózása, Bevezetés (hu)
- A Föld első körülhajózása Fernão de Magalhães (magyarul többnyire: Magellán) vezetésével végrehajtott, 3 évig tartó portugál–spanyol expedíció volt 1519 és 1522 között, melynek célja az akkori nevén Fűszer-szigetek (ma Maluku-szigetek) nyugatról való felkeresése és a spanyol korona számára való birtokba vétele volt, a dél-amerikai kontinens déli részén feltételezett átjáró megtalálása segítségével. Magellán az út alatt életét vesztette. Az út során bebizonyosodott, hogy Amerika és Ázsia között óriási vízterület van, ami sokkal szélesebb nem csak az Atlanti-óceánnál, de annál is, ahogy a korabeli térképeken az Amerika és Japán közötti távolságot ábrázolták. Ezen kívül az is kiderült, hogy a Föld felületének nagy részét óceán borítja, és hogy létezik az egységes Világóceán. Továbbá végső bizonyítékkal szolgált arra, hogy a Föld gömb alakú. Az öt hajóból álló expedíció spanyol támogatással indult 1519. szeptember 20-án, nem minden zökkenő nélkül. Magellán már a Kanári-szigetek után kénytelen volt bezárni egyik kapitányát annak engedetlensége miatt. Dél-Amerika partjainál, a telelés kezdetén három hajójának tisztjei fellázadtak. Magellán erélyesen vetett véget a lázadásnak, két kapitányát kivégeztette, egyet kitett a lakatlan partokon. 1520. november 28-án találták meg a Magellán-szoroson átvezető utat az Atlanti-óceánból a Csendes-óceánba, ami közben egy hajó megszökött és visszatért Spanyolországba; majd több mint három hónapos gyötrelmes út után először láttak földet, Guamot. Továbbhajózva nyugat felé, felfedezték a Fülöp-szigeteket, ahol helyi belviszályokba avatkoztak be, és egy kisebb csetepaté alkalmával Magellán is életét vesztette 1521. április 27-én. Ezt követően sokhavi bolyongás, és többszöri vezetőcsere után elérték az eredeti célt, a Maluku-szigeteket, ahonnan a kezdeti öt hajóból ekkorra megmaradt kettő elhatározta, hogy elválnak útjaik: a Victoria nyugatnak, a Trinidad keletnek indul haza. A Trinidad a Csendes-óceánról kénytelen volt visszafordulni a Maluku-szigetekre, ahol a portugálok börtönbe vetették a legénységet, de a Victoria, fedélzetén alig húsz emberrel, 1522. szeptember 6-án visszaérkezett Spanyolországba, és ezzel végrehajtotta a Föld első körülhajózását. „Egy ritka, de mélyreható érzésből született [ez a könyv]: a megszégyenülésből született. A múlt esztendőben először kínálkozott számomra az az alkalom, hogy Dél-Amerikába utazhassam. Csendes tenger, teljes kikapcsolódás a gyors és tágas hajón. Mérhetetlenül élveztem az átkelés paradicsomi napjait. De hirtelen, talán a hetedik vagy nyolcadik napon, valami bosszús türelmetlenségen kaptam rajta magamat. Egyre csak ez a kék ég, egyre csak ez a kék, csendes tenger! E hirtelen fellobbanásban túl lassúnak tűntek az utazás órái. [...] Talán csak arra az egy pillanatra volt szükség, amelyben tudatára ébredtem türelmetlen állapotomnak, és máris elszégyelltem magam. Itt utazol az elképzelhető legbiztosabb hajóval, az elképzelhető legszebb úton, és az élet minden fényűzése rendelkezésedre áll. [...] Tudod, hova utazol, tudod a pontos órát, amelyben megérkezel.[...] Hasonlítsd össze egy pillanatra ezt az utat az egykoriakkal, elsősorban azoknak az elszántaknak ama legelső útjaival, akik felfedezték számunkra ezeket a hatalmas tengereket, magát a Földet – és szégyelld magad előttük! Elutaztak apró kis halászbárkáikon az ismeretlenbe, ismeretlen úton, elkallódva a végtelenségben, állandóan kitéve veszedelemnek, kiszolgáltatva az idő szeszélyeinek, a nélkülözés minden szenvedésének. [...] Bementem a hajókönyvtárba és kivettem néhány kötetet. És valamennyi felfedező és valamennyi utazás közül egyet tanultam leginkább becsülni, annak a férfiúnak a tettét, aki érzésem szerint a legnagyszerűbbet teljesítette, Ferdinand Magellanét, aki öt apró kis halászbárkával elindult Sevillából, hogy körülhajózza az egész Földet. [...] Így keletkezett ez a könyv. Mialatt ezt az [...] utazást ábrázoltam, szakadatlanul az a különös érzésem volt, hogy valami kitalált dolgot mondok el, egy nagy vágyálmot, az emberiség egyik szent meséjét mesélem. De nincs jobb annál a valóságnál, ami valószínűtlennek tűnik!”Stefan Zweig: Magellan, a Föld első körülhajózása, Bevezetés (hu)
|
