| dbo:abstract
|
- A magerő (vagy nukleon-nukleon kölcsönhatás vagy maradék magerő) két vagy több nukleon között ható erő. Ez tartja egyben a protonokat és a neutronokat, amelyek így atommagok kialakítására képesek. A magerő a szomszédos nukleonok közötti mezonok (például pionok) cseréjének eredménye. A magerőt néha maradék magerőnek is hívják, megkülönböztetve az erős kölcsönhatástól, ami mai tudásunk szerint a kvantum-színdinamika (QCD) következménye. Ezt a szóhasználatot az 1970-es években kezdték alkalmazni, azelőtt az erős nukleáris erő a nukleonok közötti potenciálra vonatkozott. Ezután viszont a QCD-t jelentette. Mivel a nukleonoknak nincs színtöltésük, a magerő direkt módon nem foglalja magában a kvantum-színdinamika erőhordozóit, a gluonokat. A magerő az erős kölcsönhatás olyan „maradékának” tekinthető, mint az atomok közötti maradék elektromágneses kölcsönhatás, a van der Waals-erő. (hu)
- A magerő (vagy nukleon-nukleon kölcsönhatás vagy maradék magerő) két vagy több nukleon között ható erő. Ez tartja egyben a protonokat és a neutronokat, amelyek így atommagok kialakítására képesek. A magerő a szomszédos nukleonok közötti mezonok (például pionok) cseréjének eredménye. A magerőt néha maradék magerőnek is hívják, megkülönböztetve az erős kölcsönhatástól, ami mai tudásunk szerint a kvantum-színdinamika (QCD) következménye. Ezt a szóhasználatot az 1970-es években kezdték alkalmazni, azelőtt az erős nukleáris erő a nukleonok közötti potenciálra vonatkozott. Ezután viszont a QCD-t jelentette. Mivel a nukleonoknak nincs színtöltésük, a magerő direkt módon nem foglalja magában a kvantum-színdinamika erőhordozóit, a gluonokat. A magerő az erős kölcsönhatás olyan „maradékának” tekinthető, mint az atomok közötti maradék elektromágneses kölcsönhatás, a van der Waals-erő. (hu)
|
