Property |
Value |
dbo:abstract
|
- A magnetohidrodinamika (MHD) az a tudományág, amely az elektromos vezetőképességű folyadékok, ionizált gázok külső és/vagy önmaguk által generált elektromágneses erőterekben bekövetkezett mozgását tárgyalja önkonzisztens módon. A hidrodinamika egyenleteit ehhez annyiban kell kiegészíteni, hogy a mozgásegyenletben megjelenik egy Lorentz-erőből származó térfogati erősűrűség, ami a folyadékban folyó elektromos áramsűrűség és a mágneses tér kölcsönhatásából eredő erőt írja le. A két új fizikai mennyiség (áramsűrűség és mágneses tér) kiszámításához az egyenletrendszert ki kell még egészíteni az elektromos áramsűrűség kiszámításához szükséges Ohm-törvénnyel, és a mágneses tér kiszámításához szükséges Ampere-törvénnyel. Így már az elektromosan vezető semleges folyadékok (és gázok) mozgásának teljes leírását kapjuk. A szoláris magnetohidrodinamika a Napon végbemenő áramlásokkal (a plazma áramlásaival az elektromágneses térben) foglalkozik. A magfúzió-kutatás és az égitestekben zajló folyamatok vizsgálata ma már elképzelhetetlen az MHD alkalmazása nélkül, de jelentős szerepe van a forró plazmából való áramtermelés kutatásában is. A 20. század elején-közepén az eredetileg villamosmérnök Hannes Olof Gösta Alfvén svéd plazmafizikus a plazmaáramokat vizsgálva teremtette meg a magnetohidrodinamika alapjait. Alfvén a róla elnevezett magnetohidrodinamikai hullámok elméletét 1942-ben tette közzé a Nature-ben, a tudományágban kifejtett munkásságáért 1970-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Magyarországon a szoláris és asztrofizikai magnetohidrodinamika kutatását Marik Miklós indította el az 1960-as években. (hu)
- A magnetohidrodinamika (MHD) az a tudományág, amely az elektromos vezetőképességű folyadékok, ionizált gázok külső és/vagy önmaguk által generált elektromágneses erőterekben bekövetkezett mozgását tárgyalja önkonzisztens módon. A hidrodinamika egyenleteit ehhez annyiban kell kiegészíteni, hogy a mozgásegyenletben megjelenik egy Lorentz-erőből származó térfogati erősűrűség, ami a folyadékban folyó elektromos áramsűrűség és a mágneses tér kölcsönhatásából eredő erőt írja le. A két új fizikai mennyiség (áramsűrűség és mágneses tér) kiszámításához az egyenletrendszert ki kell még egészíteni az elektromos áramsűrűség kiszámításához szükséges Ohm-törvénnyel, és a mágneses tér kiszámításához szükséges Ampere-törvénnyel. Így már az elektromosan vezető semleges folyadékok (és gázok) mozgásának teljes leírását kapjuk. A szoláris magnetohidrodinamika a Napon végbemenő áramlásokkal (a plazma áramlásaival az elektromágneses térben) foglalkozik. A magfúzió-kutatás és az égitestekben zajló folyamatok vizsgálata ma már elképzelhetetlen az MHD alkalmazása nélkül, de jelentős szerepe van a forró plazmából való áramtermelés kutatásában is. A 20. század elején-közepén az eredetileg villamosmérnök Hannes Olof Gösta Alfvén svéd plazmafizikus a plazmaáramokat vizsgálva teremtette meg a magnetohidrodinamika alapjait. Alfvén a róla elnevezett magnetohidrodinamikai hullámok elméletét 1942-ben tette közzé a Nature-ben, a tudományágban kifejtett munkásságáért 1970-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Magyarországon a szoláris és asztrofizikai magnetohidrodinamika kutatását Marik Miklós indította el az 1960-as években. (hu)
|
dbo:wikiPageExternalLink
| |
dbo:wikiPageID
| |
dbo:wikiPageInterLanguageLink
| |
dbo:wikiPageLength
|
- 3207 (xsd:nonNegativeInteger)
|
dbo:wikiPageRevisionID
| |
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
| |
dct:subject
| |
rdfs:label
|
- Magnetohidrodinamika (hu)
- Magnetohidrodinamika (hu)
|
owl:sameAs
| |
prov:wasDerivedFrom
| |
foaf:isPrimaryTopicOf
| |
is foaf:primaryTopic
of | |