| dbo:abstract
|
- A Magyar Mickiewicz Társaság (lengyelül: Węgierskie Towarzystwo im. Mickiewicza, franciául: Société Hongroise Mickiewicz) 1929 és 1948 között működött lengyel-magyar irodalmi és kulturális egyesület volt, amely személyi összetétele és az általa megvalósított program alapján mindmáig a valaha volt legjelentősebb lengyelbarát szervezet Magyarországon. A két évtizeden át működött Társaság Adam Mickiewicz lengyel költő, a három nemzeti bárd egyikének nevét vette fel. Miczkiewicz a legismertebb lengyel költők közé tartozik. 1848 tavaszán Rómában Lengyel Légiót szervezett és az 1848–49-es magyar szabadságharc megsegítésére „Kiáltvány a magyarokhoz” (Odezwa do Węgrów) címmel publikációt írt. A Társaság története két – a második világháború végéig tartó, illetve az utáni – korszakra osztható. Tényleges vezetői Nyáry Albert, Palóczi Edgár, , Bevilaqua-Borsodi Béla és Lukács György volt, tiszteletbeli elnökei Serédi Jusztinián hercegprímás és Hóman Bálint kultuszminiszter, alelnök pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre. Név szerint ismert tagjainak száma 144 fő volt. Legtöbbjük nem lengyel vagy lengyel származású volt, hanem magyar, aki tevőlegesen részt kívánt venni a lengyel-magyar kapcsolatok építésében. A tagság részben azonos volt más lengyel szervezetek tagságával (hu)
- A Magyar Mickiewicz Társaság (lengyelül: Węgierskie Towarzystwo im. Mickiewicza, franciául: Société Hongroise Mickiewicz) 1929 és 1948 között működött lengyel-magyar irodalmi és kulturális egyesület volt, amely személyi összetétele és az általa megvalósított program alapján mindmáig a valaha volt legjelentősebb lengyelbarát szervezet Magyarországon. A két évtizeden át működött Társaság Adam Mickiewicz lengyel költő, a három nemzeti bárd egyikének nevét vette fel. Miczkiewicz a legismertebb lengyel költők közé tartozik. 1848 tavaszán Rómában Lengyel Légiót szervezett és az 1848–49-es magyar szabadságharc megsegítésére „Kiáltvány a magyarokhoz” (Odezwa do Węgrów) címmel publikációt írt. A Társaság története két – a második világháború végéig tartó, illetve az utáni – korszakra osztható. Tényleges vezetői Nyáry Albert, Palóczi Edgár, , Bevilaqua-Borsodi Béla és Lukács György volt, tiszteletbeli elnökei Serédi Jusztinián hercegprímás és Hóman Bálint kultuszminiszter, alelnök pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre. Név szerint ismert tagjainak száma 144 fő volt. Legtöbbjük nem lengyel vagy lengyel származású volt, hanem magyar, aki tevőlegesen részt kívánt venni a lengyel-magyar kapcsolatok építésében. A tagság részben azonos volt más lengyel szervezetek tagságával (hu)
|
