| dbo:abstract
|
- A magyar nyelv a mai álláspont szerint tíz nyelvjárási régióra oszlik (a mellékelt térképen a nyelvjárások a régebbi felosztás szerint láthatók): 1.
* nyugat-dunántúli nyelvjárási régió, 2.
* közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régió, 3.
* dél-dunántúli nyelvjárási régió, 4.
* dél-alföldi nyelvjárási régió, 5.
* palóc nyelvjárási régió, 6.
* Tisza–Körös-vidéki nyelvjárási régió, 7.
* északkeleti nyelvjárási régió, 8.
* mezőségi nyelvjárási régió, 9.
* székely nyelvjárási régió, 10.
* moldvai nyelvjárási régió. A korábban elterjedt felosztás kilenc nyelvjárási területet különböztetett meg, amelyek közül a dunántúlit az új rendszerben közép-dunántúli–kisalföldi, valamint dél-dunántúli nyelvjárási régióra bontották, a csángó a moldvai nevet kapta, a nyugatiból nyugat-dunántúli lett, a tiszai pedig immár a Tisza–Körös-vidéki nevet viseli.Maguk ezek a nyelvjárások kiugró eltéréseket nem mutatnak az irodalmi magyar nyelvtől (ez nem mondható el néhány szomszédos országról, leginkább Szlovéniáról), az eltérések legnagyobb részt a hangokban mutatkoznak meg, egy-két nyelvjárásnak van néhány sajátos szava, amely nem szerepel a sztenderdizált nyelvben, avagy olyan kifejezést használ, amely azonban érthető az irodalmi nyelv számára is (Vas megyében példának okáért a csukd be az ajtóra a tedd be az ajtót mondják, a szlovákiai magyarok pedig belépő-nek nevezik a papucsot). Összességében megállapítható, hogy a magyar nyelvnek nincsenek igazi nyelvjárásai. A magyar irodalmi nyelv homogenizációját segítette, hogy a magyar lakosság egy földrajzilag kevéssé tagolt egységes területen él, s az országon belül nem alakultak ki éles tartományi vagy vámhatárok, melyekkel akár a peremnyelvjárások külön nyelvekké is alakulhattak volna, ahogy ez bekövetkezett más, a Kárpát-medencét lakó nem magyar lakosságnál. A magyar jelnyelv szintén rendelkezik nyelvjárásokkal. (hu)
- A magyar nyelv a mai álláspont szerint tíz nyelvjárási régióra oszlik (a mellékelt térképen a nyelvjárások a régebbi felosztás szerint láthatók): 1.
* nyugat-dunántúli nyelvjárási régió, 2.
* közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régió, 3.
* dél-dunántúli nyelvjárási régió, 4.
* dél-alföldi nyelvjárási régió, 5.
* palóc nyelvjárási régió, 6.
* Tisza–Körös-vidéki nyelvjárási régió, 7.
* északkeleti nyelvjárási régió, 8.
* mezőségi nyelvjárási régió, 9.
* székely nyelvjárási régió, 10.
* moldvai nyelvjárási régió. A korábban elterjedt felosztás kilenc nyelvjárási területet különböztetett meg, amelyek közül a dunántúlit az új rendszerben közép-dunántúli–kisalföldi, valamint dél-dunántúli nyelvjárási régióra bontották, a csángó a moldvai nevet kapta, a nyugatiból nyugat-dunántúli lett, a tiszai pedig immár a Tisza–Körös-vidéki nevet viseli.Maguk ezek a nyelvjárások kiugró eltéréseket nem mutatnak az irodalmi magyar nyelvtől (ez nem mondható el néhány szomszédos országról, leginkább Szlovéniáról), az eltérések legnagyobb részt a hangokban mutatkoznak meg, egy-két nyelvjárásnak van néhány sajátos szava, amely nem szerepel a sztenderdizált nyelvben, avagy olyan kifejezést használ, amely azonban érthető az irodalmi nyelv számára is (Vas megyében példának okáért a csukd be az ajtóra a tedd be az ajtót mondják, a szlovákiai magyarok pedig belépő-nek nevezik a papucsot). Összességében megállapítható, hogy a magyar nyelvnek nincsenek igazi nyelvjárásai. A magyar irodalmi nyelv homogenizációját segítette, hogy a magyar lakosság egy földrajzilag kevéssé tagolt egységes területen él, s az országon belül nem alakultak ki éles tartományi vagy vámhatárok, melyekkel akár a peremnyelvjárások külön nyelvekké is alakulhattak volna, ahogy ez bekövetkezett más, a Kárpát-medencét lakó nem magyar lakosságnál. A magyar jelnyelv szintén rendelkezik nyelvjárásokkal. (hu)
|
